(Siklós, 1891. január 30. – Budapest, 1952. december 6.)
Tanszék: I. sz. Sebészeti Klinika 1941-1945.
Teljes nevén Matolay György Győző János Károly, 1914. október 24-én kapott orvosdoktori oklevelet Budapesten. Végzése után az I. sz. Sebészeti Klinikán lett műtőnövendék. 1926-ban magántanári képesítést szerzett a törzs sebészete tárgykörben, majd a klinika adjunktusa lett. 1932-ben címzetes rendkívüli tanári címet kapott. 1936-ban klinikai főorvossá nevezték ki. Verebélÿ Tibor professzor halála után ő is pályázott a klinika vezetésére, amit a kar egyértelműen támogatott, így a VKM őt nevezte ki. Egyik alapító tagja volt a jobboldali beállítottságú Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének, amit aztán hivatkozásként használtak fel ellene az 1945-ös igazolási eljárásnál, amikor számos tanártársával együtt eltávolították állásából. Közleményeiben főként a gyomor és a béltraktus sebészetével foglalkozott, de cikkei érintették a sebészet többi területeit is.
Főbb munkái: Emlékkönyv verebélyi Verebély Tibor tanári működésének 25. évfordulójára 1914-1939 (kiadásért felelős). Bp., 1939.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 21-1/0/1/83.
(Kövesháziné Muntyán Alexandra, az I. sz. Sebészeti Klinika könyvtárosának írása nyomán: https://semmelweis.hu/sebeszet1/klinikarol/a-klinika-tortenete/tanszekvezetok/matolay-gyorgy/)