(Budapest, 1928. február 23. – Budapest, 1991. október 8.)
Rektor: 1973-1979
Orvosi oklevelét a Budapesti Orvostudományi Egyetemen kapta 1953. augusztus 10-én. Tanulmányai alatt 1948-tól a Straub F. Brunó vezette Biokémiai Intézetben dolgozott, 1951-től demonstrátorként. 1953-1957 között Szörényi Imre professzor mellett az MTA Biokémiai Intézetében működött aspiránsként, majd visszakerült az egyetem hasonló nevű intézetébe előbb tanársegédi (1957-1958), majd adjunktusi (1958-1960) beosztásban. Közben 1960/1961-ben egy évet töltött a Glasgow-i egyetemen James Norman Davidson professzor mellett a British Council ösztöndíjasaként, ahol a nukleinsavakkal foglalkozott. 1961-ben kinevezést kapott az Országos Sugárbiológiai Kutató Intézet biokémiai osztálya élére. Innen 1963-ban, 9 hónapos kölni tanulmányút után a Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biológiai osztályára került, amelynek később vezetője volt 1969-ig. Hazatérve rövid ideig újra az Országos Sugárbiológiai Intézet biokémiai osztályát vezette, illetve az intézet igazgatóhelyettese volt, majd 1970. július 1-jén kinevezték a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézete (később I. sz. Kémiai – Biokémiai Intézet) igazgatójának, ahol 1991 októberében bekövetkezett haláláig működött. Egyidejűleg az Országos Atomenergia Ügynökség külügyi osztályát is vezette. Tagja volt számos hazai és nemzetközi szakmai szervezetnek (Magyar Sportorvos Társaság elnöke 1977-től, Magyar Környezetvédelmi Egyesület elnöke1988-tól, Magyar Biokémiai Egyesület alelnöke, ETT elnökségi tagja stb.), illetve szerkesztőbizottságnak. Több rangos kitüntetés tulajdonosa (pl. Brüsszeli Egyetem emlékérme – 1974, Bari Egyetem emlékérme – 1975, Munkaérdemrend arany fokozata – 1976, Osztrák Köztársaságért Érdemrend – 1978, Jancsó Miklós emlékérem – 1979, Semmelweis Ignác emlékérem – 1983, Szocialista Magyarországért Érdemrend – 1988 stb.). 1961-ben a biológiai tudományok kandidátusa, majd 1970-ben doktora minősítést szerzett. 1976-tól az MTA levelező, 1985-től rendes tagja. 1972/73-ban az egyetem oktatási rektorhelyettese, majd 1973-1979 között két ciklusban rektora volt.
Pályája elején arra kereste a választ hogyan járulnak hozzá a makromolekulák a kémiai energia fizikai izommozgássá való átalakításához. Később figyelme a fehérjekémia sugárbiológiai vonatkozásaira irányult, és ez meghatározta tudományos pályájának fő vonulatát. Sugárbiológiai kutatásai vezették el a szervezet immunfolyamatainak hátterében végbemenő biokémiai szabályozómechanizmusok vizsgálatához. Általánosabb élettani szempontból munkatársaival együtt feltárta a hasnyálmirigy- és a májműködés biokémiai szabályozórendszerét, a vérplazma fehérjéinek aktivitását. Sugárbiológiai kutatási eredményeit igyekezett a gyakorlatba is átültetni. Vizsgálta az ionizáló sugárzás ipari alkalmazásának lehetőségeit, bevezette Magyarországon az orvosi eszközök és anyagok sugársterilizálását. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és az Egészségügyi Világszervezet számára ajánlásokat készített a gyógyszerek és gyógyászati eszközök sugársterilizálását célzó nemzetközi szabvány kidolgozásához. 1982-ben korábbi fehérjekémiai kutatásai alapján kezdeményezte egy állatorvosi célú, a száj- és körömfájás kezelésére alkalmas szintetikus peptidvakcina bevezetését, amelynek előállítása és használata 1987-ben indult meg. Élete utolsó szakaszában táplálkozástudománnyal, a táplálkozás és különösen a szénhidrátbevitel biokémiai vonatkozásaival is foglalkozott.
(Főbb munkái: Szemléltető biokémia: Biokémiai folyamatok ábragyűjteménye. Bp., 1972.; Biokémia: Aminosavak és nukleotidok anyagcseréje, fehérjék és nukleinsavak katabolizmusa. Bp. 1976. /Faragó Annával és Vodnyánszky Lajossal/; A lipidanyagcsere biokémiája. Bp., 1977. /Tóth Miklóssal és Garzó Tamással/; Tonsils structure, immunology and biochemistry. Bp., 1978. /szerzőtársakkal/; A máj néhány fontosabb biokémiai funkciója. Bp., 1980.; A pajzsmirigyműködés élettani alapjai. Bp., 1980. /Földes Jánossal/; A vérplazma biokémiája. Bp., 1980. /Pápai Máriával/; Az emberi táplálkozás alapjai. Bp., 1991. /Morava Endrével/; Orvosi kémia: Feladatgyűjtemény általános és fogorvostanhallgatók számára. Bp., 1995.)
Forrás: Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Antoni_Ferenc (utolsó látogatás: 2018.12.27.)
