tolcsvai (Nagykálló, 1828 – Budapest, 1913)
Orvosi tanulmányait Pesten folytatta. Az 1848/49-es szabadságharcban előbb alorvosként, majd helyettes főorvosként vett részt. Orvos- és sebészdoktori oklevelét 1851-ben Pesten szerezte, majd Bécsben Franz Schuh professzor mellett műtőnövendékként bővítette sebészeti ismereteit. 1852-ben szülővárosában kezdett orvosi gyakorlatot, majd 1862-ben Szabolcs vármegye főorvosává választották. 1863-ban a Szabolcs megyei ínségkórház, majd a megyei egyesületi kórház főorvosa lett. 1864/65-ben a pesti egyetemen az idegkórtanból magántanári vizsgát tett. 1864-től a Rókus-kórház idegosztályának orvosa, 1866-tól az egyetem sebészek számára rendelt belgyógyászati tanszékének (1873-tól II. sz. belgyógyászati tanszék) vezetője. Közbenjárására a tanszék 1889-től számozást cserélt az I. számú párhuzamos tanszékkel. Munkássága során többek között vezető szerepet játszott a tuberkulózis elleni küzdelemben. Ő kezdeményezte a Budakeszin települt Erzsébet Királyné (tbc) Szanatórium létesítését (1901), melyet később róla neveztek el. 1884-ben nemességet, 1908-ban bárói címet nyert. 1886/87-ben az egyetem rektora volt. /képek lelőhelye: SOTE-levéltár 318. fond/
