Sadler József (Pozsony, 1791. május 6. – Pest, 1849. március 12.)
Tanszék: növénytan 1832-1834 (h.), 1834-1848, vegytan 1838-1841 (h.)
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1826/27 – 1829/30.
A gimnáziumi tanulmányok után, 15 évesen gyógyszerészsegéd lett az irgalmasrendiek gyógyszertárában. A pesti egyetemen a gyógyszerészi tanfolyamra iratkozott, és 1810. augusztus 22-én gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett. 1812-1819 között ugyanitt végezte el a bölcsészeti és az orvosi tanulmányokat, de már hallgatóként 1815-től a vegytani és növénytani tanszéken működött tanársegédként Kitaibel Pál, majd Schuster János mellett. 1820. február 14-én avatták orvosdoktorrá, egyben elnyerte a Nemzeti Múzeum Természeti Tárának segédőri, 1821. szeptember 2-ától pedig rendes őri állását. 1832-ben kinevezték a növénytan helyettes, 1834-től pedig rendes tanárává, mely tárgyat 1848-ig oktatta. Közben az 1838-tól 1841-ig helyettesként a vegytant is előadta. Eközben múzeumi feladatkörét is ellátta. Botanikai kutatóútjai során bejárta az egész Kárpát-medencét. Az általa gyűjtött herbáriumi lapok – több mint 28.000 fajjal – alapozták meg a Magyar Természettudományi Múzeum növénygyűjteményét. Az 1848-as forradalom után az elsők között oktatott magyar nyelven, és hazánkban elsőként használt mikroszkópi metszeteket demonstráláshoz. Nevéhez fűződik az első magyar megyeflóra (Flora comitatus Pestiensis, 1-2. 1825-26.) összeállítása. Tervbe vette az egész ország flórájának összefoglalását is, de ezt nem sikerült megvalósítania. A hazai harasztokról és gramineákról készült értekezéseivel megkezdte a rendszertani monográfiák megírását. Működésének fő jelentősége szervező, oktató és népszerűsítő tevékenysége, a nagy központi herbárium létrehozása, az exsiccaták (A magyar plánták szárított gyűjteménye) kiadása. Az egyetemi oktatásban Endlicher István progresszív rendszerét honosította meg, amely halála után is sokáig használatban maradt. Alapító tagja volt a Természettudományi Társulatnak (1841), de több külföldi tudós társaság (pl. a Moszkvai Természetvizsgálók Cári Társasága, a Weimari Mineralógiai Társaság, a Regensburgi Füvésztársaság) is tagjául választotta. Elismerésképpen több növényt is elneveztek róla (pl. Potentilla Sadleri Reichb., Ferula Sadleriana Ledeb.). A dékáni méltóságot 1826/27-től négy tanéven át viselte, bár akkor még az ún. „külső orvosi kar” tagja volt, vagyis nem tartozott a tantestülethez.
Főbb munkái: Verzeichniss der um Pesth und Ofen wildwachsenden phanerogamischen Gewächse mit Angabe ihrer Standorte und Blüthezeit. Pesth, 1818.; Dissertatio inauguralis medica sistens descriptionem plantarum epiphyllospermarum Hungariae et provinciarum adnexarum atque Transylvaniae indigenarum. Pesth, 1820.; Magyarázat a magyar plánták szárított gyűjteményéhez. Pesth, 1824-30.; Flora Comitatus Pestiensis I–II., Pestini, 1825-26.; De filicibus veris Hungriae, Transylvaniae, Croatiae et Litoralis Hungricae solennia instaurationis semisecularis universitatis Hungaricae die XXVIII. Junii anni 1830 recolens disserit. Budae, 1830.; Die Gräser Ungarns, gesammelt und für Botaniker und Oekonomen herausgegeben. (Ezzel a címmel is: Agrostotheca hungarica, complectens plantas siccatas gramineas, cyperaceas et junceas Hungariae, Croatiae et Dalmatiae.) Hely és év nélkül, két füzet.
Nyughelye: nem ismert.