(Marosvásárhely, 1870-Budapest, 1951)
Orvosi tanulmányait a budapesti, a bécsi és a párizsi egyetemeken folytatta, majd a budapesti sebészeti klinikán tanársegéd lett. 1904-ben ugyanitt az urológia magántanárává habilitálták. 1905-től sebész főorvosként dolgozott a budapesti poliklinikán. 1913-tól a Szent Rókus Kórház urológiai sebészeti főorvosa, egyben az egyetemen az urológia rendkívüli tanára. 1920-tól, az urológiai tanszék megalapításától kezdve a szakma első hazai egyetemi nyilvános rendes tanára. Jelentős szerepet játszott az urológiai diagnosztika, valamint a belgyógyászati vesemegbetegedések és a prosztatahipertrófia műtéttanának fejlesztésében. A Magyar Tudományos Akadémiának 1936-tól volt levelező, majd 1943-tól rendes tagja.
