(Budapest, 1879. december 2. – Budapest, 1948. július 23.)
Tanszék: Élettani Intézet (h.) 1918-1920.
Orvoscsaládból származik, oklevelét Budapesten szerezte Szántói Körősy Kornél néven 1903. december 12-én. 1911-ben magántanári képesítést szerzett a táplálkozás élettana tárgykörben. Tangl Ferenc halálával 1917 végén megüresedett az élettani tanszék, melyre Kőrösy is nyújtott be pályázatot. Bár ezt Farkas Géza nyerte meg, beiktatásáig az 1917/18. tanév második felétől Kőrösy adjunktus, c. rk. tanár látta el helyettesként a tanszéki teendőket 1920. szeptember 15-ig. Az anyagcsere kérdéseivel, majd biometriával foglalkozott, melynek számítási módszereit az orvostudományban is igyekezett alkalmazni. Tudományos érdeklődése később a humángenetika felé fordult.
Főbb munkája: Versuch einer Theorie der Gen-Koppelung. Leipzig, 1928.
Nyughelye: Budapest, Újköztemető fémbetétes koporsóban (adott évben temető nem találja, izraelita temetőben nincs).