(Budapest, 1875 – Budapest, 1941)
Tanulmányait Budapesten végezte, 1900-ban sub auspiciis regis avatták doktorrá. Ezután a kórbonctani tanszéken működött, majd kórházi kórboncnok főorvos, a sebészeti tanszék tanársegéde, illetve adjunktusa. 1906-ban a Stefánia-kórház főorvosa lett. 1907-ben szerzett magántanári képesítést a fertőzéses sebészeti betegségek tanából. 1913-ban rendkívüli, 1914-ben egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. Ezzel együtt az újonnan alakult III. sz. Sebészeti Klinika vezetését is átvette, ahonnan 1919-ben az I. sz. Sebészeti Klinika élére került. 1922-től az MTA levelező, 1935-től rendes tagja. 1939-től az egyetem képviseletében felsőházi tag volt. Tanáregyéniségként jelentős iskolát nevelt. 1938/39-ben az egyetem rektori tisztségét is ellátta.