Az alváshiány számos népegészségügyi jelentőségű megbetegedéshez, extrém esetekben akár halálhoz is vezethet. A közel százféle alvászavar egy része gyógyszeres terápiát igényel, ugyanakkor sok esetben az életmódváltás jelenti az egyetlen megoldást. Egy ember alvásminőségét több tényező is befolyásolja, ezek közé tartozik a környezeti hatásokra való érzékenysége, az egyéni gondolkodásmódja és a szokásai — többek között digitális eszközhasználata — is. Interjúnkban Dr. Purebl György pszichiáter, a Magatartástudományi Intézet igazgatója az alvás fontosságágáról és a kihívásokról, illetve az alvásminőség javításának lehetőségeiről is beszélt.
„Majd alszom, ha lesz rá időm!”, idézhetnénk a sokak által hangoztatott mondatot. Vajon igazuk lehet, vagy jobban oda kellene figyelni az alvásra? Ha igen, akkor miért?
Ha az embernek van egy olyan életfunkciója, ami a napjának egyharmadát kitölti, akkor sejthető, hogy annak fontos szerepe van az életében és sok mindennel összefügg.
Az alvás során történik meg a test regenerálódása, hatással van az immun- és az idegrendszer működésére, befolyásolja a gondolkodást, a stressztűrő képességet és az anyagcsere működését is.
És milyen következményei vannak annak, ha az alvás mennyisége, minősége elégtelen?
Az alvás — mint életfunkció — fontosságát mutatja az is, hogy az extrém alvásmegvonás halállal jár. Erre példa a szerencsére csak nagyon-nagyon keveseket érintő genetikai betegség, a fatális familiáris inszomnia. Ekkor a beteg egyszer csak alvásképtelenné válik, felborul az anyagcserjéje, zavart lesz, elkezd hallucinálni, végül meghal — ezért szerepel a megnevezésben, hogy fatális. Ám szerencsére az alvásmegvonás csak extrém esetekben vezet halálhoz, mert az alvásigény olyan erős, hogy az agy egy bizonyos ponton túl elaltatja az embert. Viszont a krónikus, enyhe alvásmegvonás nagyon sok ember számára okoz problémát, aminek egyik oka az Ön által is említett szemlélet. Így ezek az emberek alvás helyett éjjel is dolgoznak, megnéznek egy filmet… valóban kevesebbet alszanak a szükségesnél, de nem annyival, hogy a nappal jelentkező tüneteket még ne bírnák elviselni.
Feltételezem, hogy az elégtelen alvásnak csak az egyik következménye a sok ásítozás és a megnövekedett kávéfogyasztás.
Számos betegségnek teszik ki magukat azok, akik nem figyelnek oda az alvásukra. Esetükben megnő a depresszió, a szív-érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kockázata. Mivel az alváshiány kedvezőtlen irányba befolyásolja az anyagcsere-folyamatokat, összefüggésben áll az elhízással is. Tehát jól látszik, hogy az alváshiány fontos tényezője a huszonegyedik század legnagyobb népegészségügyi terhet jelentő betegségeinek.
A legtöbben szív-érrendszeri betegségekben halnak meg, aminek kockázati tényezői között a depressziót, a cukorbetegséget és az elhízást is ott találhatjuk. E betegségek pedig összefüggést mutatnak az alvással.
Viszont azt olvastam, hogy az emberek egyharmada alváshiánnyal küzd, vagyis akkor a helyzet nem jó, főleg az elmondott összefüggések rendszerében.
Ez a kijelentés inkább úgy pontosabb — bár így is nagyon magas számról van szó —, hogy az emberek egyharmadának az élete során legalább egyszer vannak egy hónapnál tovább tartó alvásproblémái. Az alvászavarok esetében orvosi panaszokról van szó, és nyolcvannyolc féle alvásbetegséget tartunk nyilván. Ezek között vannak olyanok, amelyek extrém ritkán fordulnak elő, és olyanok is, amelyek nagy népegészségügyi jelentőséggel bírnak. Ilyen például az inszomnia és a különböző alvásfüggő légzészavarok. Előbbi esetében a betegek az ideális alvási körülmények megléte során sem tudnak aludni, míg az utóbbi esetében a nappali normál lélegzést éjjeli fuldoklás váltja föl, így lehetetlenítve el az alvást.
Hogyan definiálhatjuk az alvászavart, milyen esetekben érdemes gyanakodni, hogy baj van?
Alvászavarról akkor beszélhetünk, ha nem tudunk aludni, furcsa alvás közbeni viselkedéseket mutatunk, vagy ha időben bármennyire is hosszúnak tűnik az éjszakai alvás, nagyon erős nappali tünetek jennek meg. Ebben az esetben rossz az alvás minősége, és érdemes szakemberhez fordulni. Ahogy már utaltam rá: a helyzet megfelelő kezelésében problémát jelent, hogy az enyhe alváshiány tünetei „kibírhatók”, miközben ezeknek is lehet hosszú távon egészségkárosító hatása.
Az alvászavaroknak van bármilyen civilizációs vonatkozása? Például voltak problémák az alvással mondjuk kétszáz éve, vagy mindezt csak korunk stresszes, gyorsan változó és sok ingerrel teli világa hozta létre?
Biztos vagyok benne, hogy van összefüggés a civilizációs ártalmak és az inszomnia, illetve az alvásfüggő légzészavarok között, mert azok hátterében állhat az elhízás és a mozgásszegény életmód. Kétszáz éve, az elektromosság feltalálása előtt más volt az emberek alvás-ébrenlét ritmusa. Fontos, hogy ma már az alvásmedicina is alvás-ébrenlét zavarokról beszél, tehát az alvási és az ébrenléti időszakot egy egységben kezeli, és nem csak az alvással foglalkozik. Évszázadokkal korábban az emberek alvása kétfázisú volt; viszonylag korán feküdtek, majd az éjszaka közepén egy néhány órás ébrenlét után aludtak reggelig, és még egy délutáni szieszta is következett. Viszont az elektromosság — vagyis az egyetlen igazán hatékony éjszakai világítás — megjelenése és elterjedése után az emberek este tovább aktívak tudtak maradni, így az első alvási fázis eggyé válva a másodikkal kitolódott az éjszaka későbbi szakaszába, a korábbi éjszakai alvásszünet a teljes alvási időszak elé került. Valóban van tehát lehetőség az alvásritmus tologatására, de ezt gyakran túlbecsüljük, az ebben való szabadságunk sokkal korlátozottabb, mint legtöbben gondolják: ha valaki túlságosan is alárendeli a bioritmusát a vágyainak, a céljainak, akkor annak megfizeti az árát.
A digitális eszközök fénykibocsátása tényleg hatással van az alvásra?
Igen, ugyanis a sokat emlegetett kék fény ébresztő hatással bír, ami valóban befolyásolhatja egyes emberek alvásminőségét. A kék fény jelentőségét illetően számos pro és kontra érv sorakoztatható fel éppen amiatt, hogy az emberek nagyon, mégis eltérő mértékben érzékenyek az alvásukat érintő kihívásokra. Ha eléggé sok paramétert veszünk egy ember alvásáról, akkor egy, az ujjlenyomathoz hasonlóan egyedi alvásszerkezeti képet kapunk. Éppen ez a tény húzódik meg a számos ellentmondásos vizsgálati eredmény mögött: az egyedi mintázattal bíró emberek eltérő érzékenységgel reagálnak a környezeti hatásokra, ezért az eredményeket befolyásolja, hogy az adott csoport tagjainak érzékenysége milyen. A digitális eszközökön elérhetőek azok a beállítások, amelyek mérséklik a kék fény kibocsátását.
Mindezek mellett a kék fény — éppen az ébresztő hatása miatt — stabilizálhatja a biológiai ritmust is, vagyis reggelente, délelőtt nem jelent problémát, sőt ajánlott. Este viszont érdemesebb a sárga fény túlsúlyú, éjszakai üzemmódot használni, ez a beállítás minden telefonon elérhető.
Egyébként a digitális eszközök nemcsak a fénykibocsátásukkal hatnak az alvásra, hanem a hordozhatóságuk megváltoztatta az alváshigiénét is, hiszen az emberek az ágyukban mobiloznak, használják a laptopjaikat vagy nézik a tévét.
Az alvást illető problémáikkal kapcsolatban vajon mennyire tudatosak az emberek, érzékelik-e ha baj van, és hajlandóak-e szakemberhez fordulni segítségért?
Az biztos, hogy az alvásproblémáikkal szakemberhez fordulók tudatosan foglalkoznak a kérdéssel. Azt viszont lehetetlen megmondani — erre csak a nem receptköteles, alvást támogató készítmények vásárlásából lehet következtetni —, hogy mennyi alvási nehézségekkel küzdő, de szakembert fel nem kereső él közöttünk. Merthogy segítséget sokan keresnek, de kevesebben fordulnak orvoshoz, specialistához. Mindemellett a problémák megoldásának csak az első szintjét jelenti egy szakember felkeresése, mert a jó alvásminőségért maga az egyén tud tenni a legtöbbet, és ennek a megértése sokak számára jelent nehézséget. Egy alvásspecialista előírhat terápiás eszközöket, és elérhetők a különböző altatók is; ez utóbbiak sokak számára jelentik a könnyebb utat, mert életmódot, életstílust váltani sokkal nehezebb. Pedig az esetek nagy részében erre lenne szükség, az altatók nyújtotta segítség csak látszólagos, hiszen nem oldják meg azt a problémát, ami miatt az alvászavar kialakult (ez leggyakrabban az életmód, vagy az, hogy a személy túlságosan „rágörcsöl” az alvására, és ezért nem tud aludni). Éppen ezért az Európai Alvástársaság az altatószereket csak átmeneti, négy hétnél tovább nem adható, kiegészítő segítségként javasolja, az egyéb terápiák mellett.
De nyilván vannak olyan esetek is, amikor az életmódváltás kevés, vagy csak a megoldás egy részét jelenti, és indokolt a gyógyszerhasználat is…
Valóban, a már említett közel százféle alvászavar között találhatunk olyanokat is, amelyek elsődleges kezelése gyógyszeres terápiát jelent. Ilyenek például az alvásfüggő mozgászavarok is, de az itt adott gyógyszer nem altató, és az életmódváltás ezen betegségek kezelése során is fontos tényező.
Ha eltekintünk a medicinától, akkor milyen természetes módszerekkel támogathatjuk az alvásunkat?
Általánosságban elmondható, hogy az emberek akkor tudják elérni a lehető legjobb alvásminőséget, ha törekednek az egészséges életmódra. Vagyis egészségesen táplálkoznak, rendszeresen mozognak, igyekeznek fenntartani a lelki egyensúlyukat és odafigyelnek a bioritmusukra is.
Lényeges szempont a rendszeresség kialakítása, ami egy rendszertelen világban nagy kihívást jelent. De ennek ellenére is kialakítható egy stabil bioritmus már azzal is, ha az ember mindig ugyanakkor kel, és betartja a napi háromszoros étkezést, akár egy padon fogyasztva el az ebédjét, de mindig nagyjából ugyanabban az időpontban.
Ez a rendszeresség segíti a bioritmus időzítését. Az ágyból száműzni kell a digitális eszközöket, ott csak az alvásnak és a szexnek legyen helye.
Van összefüggés egy ember alvásigénye és életkora között?
Az alvásigény a csecsemőkorban a legnagyobb, majd ez az igény gyorsan csökken, míg felnőttkorra az átlagos alvásigény 7–8 óra körül alakul, ami bizonyos helyzetekben (sok tanulás, fertőző betegség) növekedhet. Megnövekedett alvásigény jelenik meg egy erősebb vizsgaidőszak vagy munkateljesítmény során is, hiszen megfelelő gondolkodás nem lehetséges elegendő alvás nélkül. Tartja magát az a mondás, hogy idős emberek alvásszükséglete csökken, ami igaz is, de nem olyan mértékben, mint azt sokan gondolják. Az viszont igaz, hogy növekszik az alvászavarok mértéke, csökken a mélyalvás, és a REM-alvás mértéke is, a kétfázisú alvás pedig átrendeződik. Ennek többek között az az oka, hogy az idős emberek életébe gyakran visszatér a délutáni alvás, vagy sokan már kora este lefekszenek, aztán hajnali kettő-három órakor felébredve arra gondolnak, hogy valami baj van. Pedig sokszor csak arról van szó, hogy mivel huszonnégy órás alvásigényben gondolkodunk, a napi 7–8 óra alvás több részletből tevődik össze, és nem csak az éjszakai alvásból. Az idős emberek esetében sokszor az alvási fázis előre hozataláról van szó, míg a fiataloknál éppen fordított a helyzet, mert ők az esti, éjszakai aktivitásukkal eltolják az alvási fázist. Későn fekszenek és később is kelnek.
Vajon az olyan hosszan tartó nehéz krízishelyzeteknek, mint amilyen a változó intenzitású, de több mint két éve velünk lévő Covid19, vagy a jelenlegi orosz-ukrán háború érzékelhető hatással lehet az emberek alvásminőségére?
Az alvászavarok többsége mögött valamilyen betegség húzódik meg, ha pedig nem, akkor gyakran a nem megfelelő életmód és a stressz a kiváltó ok. Azt még nem látni, hogy a háború miképpen zavarta meg az emberek alvásminőségét, de az látszik, hogy a mindennapjaik sokkal stresszesebbek. Márpedig a stressz növeli az alvászavarok gyakoriságát, így nagyon oda kell figyelni az ezzel való hatékony megküzdésre. Ez érvényes az emberek életét alapvetően megváltoztató pandémia esetében is; ebben az esetben is számolni kell a poszt-coviddal tünetként jelentkező alvászavarral.
Lippai Roland
Képek: saját, Canva
