Virtuális vagy valódi életet is élsz?
A technológiai vívmányok korában szinte elkerülhetetlen, hogy a mindennapok egy részét a virtuális térben töltsük. Ez a jelenség valamennyi generációt érint, de ez nem feltétlenül negatív, gondoljunk például arra, mikor – a szükséges mértékig – tájékozódásra, kapcsolattartásra vagy ügyintézésre használjuk az eszközeinket. A probléma akkor kezdődik, amikor a digitális eszközök használata háttérbe szorítja emberi kapcsolatainkat, illetve napi feladatainkat, sőt, egy idő után függőséggé válik, hiányuk pedig feszültséget, ingerlékenységet okoz. Nem baj, ha élünk a technológia nyújtotta lehetőségekkel, de ne hagyjuk, hogy uralják az életünket. Legyünk tudatos használók!
Viselkedési addikcióról akkor beszélünk, ha az ember képtelen kontrollt gyakorolni egy tevékenysége felett, és azt kényszeresen újra és újra végrehajtja annak ellenére, hogy ennek rá, illetve a környezetére nézve káros következményei vannak. Érzékelve a kiváltó okot (triggert) megjelenik a sóvárgás érzése, ami csak azzal csökkenthető, ha az érintett személy elvégzi a szokott tevékenységet.
Az internetfüggőség sokféle formát ölthet. Az egyik ilyen, amikor konkrét tevékenységhez – például egy közösségi oldal használatához – kötődik a problémás viselkedés. Bár a serdülők és a fiatal felnőttek a leginkább érintettek, a függőség veszélye minden életkorban fennáll! Amikor valaki órákat tölt profilok böngészésével vagy idővonalak görgetésével, azt az időt más tevékenységek elvégzésétől veszi el, vagy a szeretteitől, ismerőseitől vonja meg. Ez káros hatással lehet az iskolai vagy munkahelyi teljesítményre és a valódi szociális kapcsolatokra is.
Mégis, miért nem tudjuk egyszerűen abbahagyni ezt a tevékenységet? Ahogy más addikciók esetén, úgy ennél a függőségnél is számos motiváció állhat a viselkedésünk hátterében.
A közösségimédia-használat gyakori mozgatórugója a szórakozás, az információkeresés vagy a rossz érzések elől való menekülés. Emellett az ilyen típusú oldalak rendszeres felkeresése mögött az énmegjelenítés és a valahová tartozás motivációja is állhat. Utóbbi esetében a társas impulzusokra, új kapcsolatok kialakítására vágyunk, míg az énbemutatás arra ad lehetőséget, hogy népszerűbbnek érezzük magunkat vagy alternatív szelfeket jelenítsünk meg. A közösségi média felületein olyan képet alkothatunk magunkról, amilyennek szeretnénk, hogy mások lássanak minket. Leginkább a szociális szorongók hajlamosak ezeken a felületeken olyan képet kialakítani magukról, ami a mindennapokban ki nem fejezett, ideális állapotot mutatja.
A Pancastic: Megosztasz vagy Megélsz című száma arról szól, hogyan alkalmazzák a felhasználók a szűrőket, applikációkat és egyéb eszközöket ahhoz, hogy kedvezőbb képet alakítsanak ki magukról a közösségimédia-felületeken.
Az emberek különböznek abban, mennyire aggódnak mások történetének alakulása miatt. Aki népszerű akar lenni, vagy azt akarja érezni, hogy egy közösséghez tartozik, az szoronghat amiatt, hogy esetleg kimarad valamiből, ezért egyre gyakrabban böngészi a közösségi oldalakat. Ezt a jelenséget FOMO-nak (fear of missing out) is nevezzük. 
Mikor mások posztjait, képeit nézzük, hajlamosak vagyunk az általuk bemutatott valóságot/önképet magunkkal, illetve saját életünk eseményeivel összehasonlítani. Ilyenkor fontos gondolnunk rá, hogy a többség ezeken az oldalakon a hétköznapok nehezebb kihívásai helyett inkább az idilli képeket, történeteket osztja meg magáról. Ez könnyen vezethet a passzív felhasználónál negatív énkép kialakulásához, elégedetlenség érzéséhez, sőt, súlyosabb esetben akár depressziót is okozhat. Önmagában a közösségi oldalakon eltöltött idő nincs összefüggésben a rossz hangulattal, sokkal inkább számít a használat problémás jellege. Aki eleve depressziós hangulatot él meg a mindennapokban, hajlamosabb addiktív használatra, hiszen ez a tevékenység számára a hangulatszabályozás eszközévé válik (eltereli a figyelmét, próbálja vele felvidítani magát).
A digitális eszközök használatáról, a valós és virtuális élet közötti egyensúly felborulásáról fest szemléletes, borús képet Steve Cutts Are You Lost In The World Like Me? című animációja is:
Multitasking
A multitasking megosztott figyelemmel jár, vagyis egyszerre több dolgot végzünk, miközben ugrálunk az egyes tevékenységek között. Bár hatékonynak tűnhet, ha egyidejűleg több mindent el tudunk intézni, ez a fajta feladatvégzés csökkenti a figyelmet, rontja a problémamegoldó képességet és a teljesítményt is. A technikai eszközök párhuzamos használata ártalmas a tanulásra, a munkára és a társas kapcsolatokra is. Hatványozottan veszélyes, ha közben járművet vezetünk vagy gyalogosan közlekedünk, ahol ez a fajta viselkedés akár emberéleteket is követelhet.
Internetes zaklatás
A virtuális valóság és a helytelen közösségimédia-használat másik veszélye a függőség kialakulása mellett a cyberbulling (internetes zaklatás). Mivel ez a fajta zaklatás az interneten keresztül történik, átlépi az iskola/munkahely határait, ezáltal a zaklató a legbiztonságosabbnak hitt életterünkbe is beférkőzik az üzeneteivel vagy bejegyzéseivel. Az ilyen típusú zaklatások esetében előfordulhat, hogy az elkövető ismeretlen, ezért nehezebb ellene védekezni. Mindannyiunkra igaz, hogy online hajlamosabbak vagyunk agresszívebben kommunikálni, mint ha személyesen beszélgetnénk valakivel. Ha valami felkerül a világhálóra – legyen szó ciki/megalázó/lejárató videóról/képről vagy szövegről –, az a legváratlanabb helyzetekben kerülhet ismét elő az életünk során.
Amit az interneten megosztunk az potenciálisan örök életű és nyilvános, ezért jól gondoljuk meg, mit teszünk fel magunkról vagy másokról! |
A cyberbullying eredményezhet megnövekedett stressz-szintet, szociális szorongást, szerhasználatot, depressziót, öngyilkossági gondolatot vagy kísérletet is, ezért nagyon komolyan kell vennünk.
Egészségügyi problémák
A túlzott internethasználat egészségügyi problémákhoz is vezethet, például figyelem- és alvászavarhoz. Gyakran közrejátszik olyan testi problémák megjelenésében is, mint a túlsúly, a nyak-, váll-, fej- és hátfájdalom, illetve a látásromlás.
Virtuális vagy valódi életet is élsz?
Az élet igazából az interneten kívül zajlik. Ha az offline világban jelen tudunk lenni, akkor nem kell azon aggódnunk, hogy az igazán fontos dolgokból kimaradunk.
A mindfulness jelentudatosságot jelent, vagyis azt a jelenlétet a pillanatban, ami hozzásegít, hogy teljesen át tudjuk élni azt, ami velünk történik, vagy amit éppen csinálunk.
Hivatkozások:
Fotók: Canva
Videók: YouTube
