A kreativitásra az életünk valamennyi területén szükségünk van, és bár nem mindig nevezzük a nevén, az életünket áthatják a kreatív momentumok, ugyanis egy velünk született képességről van szó, amit apró trükkökkel nagyon szépen tudunk fejleszteni. Minderről Szlafkai Éva kommunikációs szakemberrel, kreativitás trénerrel, a Szikra Magazin és kurzusok alapítójával, az Élj kreatívan! című könyv szerzőjével beszélgettünk.
A kreativitást sokféle definícióval lehet leírni, számodra mit jelent ez a fogalom?
Valóban, miután a huszadik század közepén tudományos alapokon is elkezdtek foglalkozni a kreativitás kérdésével, több tucat definíció született annak leírására, hogy mit is értünk kreativitás alatt. Az egyik leginkább elfogadott és legobjektívebb meghatározás szerint a kreativitás az új és hasznos ötletek kigondolásának és megvalósításának a folyamata, illetve a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a kreativitás egyfajta mentális energia; ezek a meghatározások állnak hozzám a legközelebb. És persze a kreativitást több oldalról – például az egyén, a folyamat, a környezet, a mindset és a produktum – felől is megközelíthetjük. Ugyanúgy kreatív produktum egy gyerekrajz, egy szakdolgozat, egy szabadalom, egy üzleti terv, egy újrahasznosított tárgy, egy festmény vagy a minden tekintetben formabontó iPhone, csak mindegyik más-más szeglete a kreatív produktumnak. Ha például az ember felől vizsgáljuk a kreativitást, akkor többek között a nyitottságról, a kíváncsiságról és a kockázatvállalásról érdemes beszélnünk.
Említetted, hogy a kreativitással a múlt században kezdtek el komolyabban foglalkozni, de talán nem tévedek nagyot azzal, ha azt mondom, hogy a kreativitásra már az ősembereknek is szükségük volt; meg kellett tanulniuk tüzet gyújtani, megfelelően használni a kezdetleges eszközöket, önmagában a túléléshez is kreativitásra volt szükség… vagyis a kreativitás a kezdetektől fogva velünk van.
Teljesen igazad van, ez egy velünk született készség, mindannyian kreatívak vagyunk, csak másképp, illetve idővel bizonyos biológiai tényezők és a tanult szabályszerűségek miatt már nem a divergens, hanem a logikus gondolkodásunkat részesítjük előnyben. Pedig a kreatív folyamathoz mindkettő kell. A kreativitásra mindig is szükségünk volt, és használtuk még akkor is, ha azt nem neveztük nevén. A helyzet napjainkra sem változott; amikor összeillesztünk két tárgyat, és abból létrejön egy új harmadik, DIY (Do it yourself) megoldásokkal élünk vagy megalkotunk akár egy új matematikai modellt, minden esetben a kreatív energiáinkat használjuk. Ezért szeretem azt mondani, hogy a kreativitás során önkifejezünk, önmegvalósítunk – lásd az Élj kreatívan! könyv alcíme is ezt emeli ki (a szakember weboldala itt érhető el – szerk.).
Viszont, ha a kreativitás velünk született készség, akkor fejleszthetjük is, igaz? Azért lényeges kérdés ezt, mert sokakban az rögzült, hogy „áh, én nem vagyok egy kreatív ember…”.
A kreativitáshoz szükséges készségek, képességek fejleszthetőek, pont olyan módon, ahogy a fogalmat is megközelítjük: az egyén, az objektum, a folyamat, a mindset vagy a környezet terén „Nem tudok rajzolni.”, „Nem tudok énekelni”, „Nem vagyok jó matekból” – ilyen és ehhez hasonló címkékkel ruháznak fel bennünket az iskolás éveink, az oktatási rendszer, amiket az évek során viszünk magunkkal, és felnőtt korunkra felépítünk egy szép nagy címkekatalógust, ami falakat emel körénk. E falak lebontása egy igazán kemény feladat, de sokféle módszerrel is próbálkozhatunk. Például tegyük fel magunknak a kérdést: „Ki jelenti számunkra a kreatív személyt?” És ilyenkor keresünk valakit az ismerősi körünkben, akit kreatívnak tartunk, és alaposan megvizsgáljuk, hogy miért gondoljuk így. És mindig kiderül, hogy az illető nyitott, kíváncsi, lelkes, kockázatvállaló, jól tűri a bizonytalanságot, sok ötlete van, amiket bátran meg is valósít, nem engedi magát túlságosan befolyásolni mások véleménye által. Ezeket a készségeinket akár mi is fejleszthetjük.
Tehát akiknek kétségeik vannak a kreativitásukat és azok fejleszthetőségét illetően, azok akár el is végezhetik ezt az egyszerű gyakorlatot, hiszen tulajdonságok, készségek fejlesztéséről van szó?
Igen, hiszen ez a gyakorlat valóban azt mutatja meg, hogy egy számunkra kreatív ember milyen tulajdonságokkal, készségekkel bír, és innen már csak lépés, hogy mindezeket a készségeket magunkban is felfedezzük. Ha pedig a kreativitás ily módon jobban megragadható számunkra, akkor a fejleszthetőség is sokkal reálisabbá válik. Ez egy klassz nulladik lépés.
A címkék erősen meghatározzák az érzelmeinket, a gondolatainkat, a tetteinket és akár az egész életünket is – vagyis mindenképpen érdemes velük foglalkoznunk?
A címkék egy bizonyos mértékig a hasznunkra vannak, mert az agyunknak nagyon sok információt kell feldolgoznia és tárolnia, a címkék pedig ezek csoportosításában segítenek bennünket, tehát egy bizonyos mértékig a hasznunkra is vannak. Arra viszont nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne rekedjünk meg a címkéink teremtette korlátok között.
Az életünkben szükségünk van a keretekre is, ám azokat „radírvégű ceruzával” rajzoljuk meg, hogy szükség esetén tudjunk változtatni. A „buta vagyok a matekhoz” címkét átírhatjuk úgy is, hogy „többet kell gyakorolnom és jobban fog menni a matek”, de ez már a growth mindset (növekedési gondolkodásmód – szerk.) témaköre.
Ha pedig tisztába kerültünk a kreativitás összetevőivel, akkor mi lehet a következő lépésünk, ha fejlődni szeretnénk?
A kreativitásunk fejlesztésére a hétköznapok is számos lehetőséget biztosítanak. Nézzük például a kockázatvállalást: beállunk olyan helyzetekbe, amiket korábban elkerültünk. Ha pedig igent mondunk, akkor figyeljük meg, hogy mi történik, hogyan érezzük magunkat az új helyzetben. De megtehetjük azt is, hogy különböző kihívások elé állítjuk magunkat, és mondjuk a következő héten minden nap változtatunk valamit a reggeli rutinunkon, mert ezek a hétköznapjainkba bevezetett apró lépések is segítenek bennünket abban, hogy másképpen tekintsünk a kihívásokra, a nehézségekre és a korábbitól eltérő lehetőségeket is megvizsgáljunk.
Érdemes különféle témákban 1 hetes önkihívásokat tartanunk (pl. minden nap valami újat csinálunk, valamiből többet csinálunk, valamit másként teszünk stb.), amelyek segítenek kicsit kijjebb tolni a komfortzónánkat, és amelyek során új képességeinket fedezhetjük fel – bátrabbak, kockázatvállalóbbak, bizonytalanságtűrőbbek lehetünk általuk, és könnyebben újraalkothatjuk, kreatívabbá formálhatjuk a magunkról kialakított képet.
A nagyvállalatok, de egyre több kisebb cég is odafigyel arra, hogy a kollégák milyen mentális és fizikai környezetben dolgoznak; vagyis a bennünket körülvevő környezet mennyire határozza meg a kreativitásunkat?
Valóban lényeges kérdés, hogy milyen emberek vesznek bennünket körül, és hogy milyen fizikai térben töltjük a napjainkat. Az ismerőseink, a munkatársaink, a családunk elfogadják az ötleteinket? Bátorítanak, hátráltatnak vagy inkább megszégyenítenek bennünket? Pszichológiailag mennyire biztonságos a közegünk? Az épített környezetünk mennyire inspiratív, mennyire teszi lehetővé, hogy igazán elmerüljünk a számunkra fontos dolgokban? És persze lényeges szempont az is, hogy milyen a kapcsolatunk a természettel, van-e lehetőségünk természetes környezetben feltöltődni.
A kreativitás valóban TOP3-as készség a huszonegyedik században, ha igen, akkor miért vált ilyen jelentőssé?
A bennünket körülvevő világ elképesztően gyorsan, exponenciálisan változik körülöttünk.
A tegnap megoldásai a ma problémáira már nem tudnak megoldásokkal szolgálni; ami egy éve működött egy hasonló helyzetben, ma már nem biztos, hogy beválik.
Vagyis nem tehetjük meg, hogy visszanyúljunk a korábbi megoldásainkhoz, ehelyett ki kell merészkednünk a rutingondolkodásunk biztonságot adó keretei közül újabb és újabb megoldásokat, lehetőségeket keresve. A „Mi lenne, ha…?” az egyik legfontosabb hipotetikus kérdés, amit minden esetben érdemes magunknak feltennünk.
És nem mehetünk el a mesterséges intelligencia (AI) mellett sem, hiszen például a ChatGPT finomam szólva is nagyot szólt az egész világon, és azóta is az egyik legforróbb téma.
Egyszerre izgalmas és ijesztő, ahogy beléptünk a mesterséges intelligencia korába, hiszen a ChatGPT révén egy átlagember is hozzáférhet az AI-hoz, ami egy elképzelhetetlenül nagy adatbázisból merítve a korábbi megoldásoknál, lehetőségeknél sokkal logikusabb válaszokat ad a kérdésekre, és mindezt sokkal gyorsabban is teszi. Az AI és sok más helyettünk gondolkodó app is elérhető számunkra, de mi, emberek éppen a kreativitásunknak köszönhetően különbözünk tőlük; a korábbi tapasztalatainkra, érzéseinkre, elvont fogalmakra, és a saját stílusunkra alapozva sokkal komplexebben gondolkodunk. Ez is csak azt üzeni számunkra, hogy egyéni szinten is foglalkoznunk kell a kreativitásunk megértésével és fejlesztésével. Az AI egy számottevő segítség lehet a kreatív folyamat során. Alkalmazások sora áll a rendelkezésünkre, hogy alkossunk, önkifejezzünk, képes előállítani új ötleteket, modellezni különböző forgatókönyveket, és felgyorsítani a kísérletezést is. Azonban ami igazán jellemző az emberi kreativitásra, az a spontaneitás, a váratlan kapcsolatok létrehozása (meglévő elemek és új infók összekapcsolása) és az intuíció – mind olyan elemek, amelyeket a mesterséges intelligencia még nem képes utánozni. Az AI segíthet kiegészíteni az emberi kreativitást például azáltal, hogy olyan mintázatokat és összefüggéseket talál az adatokban, amiket az ember nem képes érzékelni. De a kreatív ötletek, a művészetekben és a tervezésben, a stratégiai gondolkodásban, az innovációban vagy a problémamegoldásban való alkalmazásuk még mindig az emberi agy és a képzelet privilégiuma marad. Végső soron tehát az AI és az emberi kreativitás összekapcsolása olyan lehetőségeket nyithat meg, amelyekről eddig csak álmodtunk. Ahelyett, hogy versenyeznénk a mesterséges intelligenciával, használjuk a kreativitásunkat és az AI-technológia által nyújtott lehetőségeket, hogy valami igazán újat és eredetit hozzunk létre. Ez a szinergia az, ami igazán forradalmi változásokat eredményezhet a jövőben.
Az egyértelműen látszik, hogy a kreativitás az élet minden területén a hasznunkra válik, de mi a helyzet az egészséges életmódot illetően? Lehet-e például kreatívan életmódot váltani?
Igen, ez lehetséges, sőt, az is egy izgalmas kérdés, hogy maga az életmódváltás hogyan hat a kreativitásunkra, ugyanis a sikeres életmódváltás felturbózza a kreativitásunkat, és ezáltal a problémamegoldási képességünket is; a jó minőségű alvás, a megfelelő fizikai aktivitás vagy a tudatos jelenlét mind fejleszti a kreativitásunkat. Ha pedig az életmódváltásunk folyamatát szeretnénk kreatívan végigvinni, akkor legyünk nyitottak, kíváncsiak és kockázatvállalók. Az extremitásoktól eltekintve fogadjuk el, bármi is történik, legyünk nyitottak a tapasztalatokra és az élményekre, legyen szó például egy diétáról vagy mozgásprogramról. A címkéinket hátrahagyva próbáljunk ki olyan ételeket, amelyeket nem igazán kedveltünk korábban, és közben figyeljük meg az érzéseinket; ha nem szeretjük a paradicsomot, és például utazás során valamilyen paradicsomos alapú étel kerül az asztalunkra, akkor is mondjunk igent. Engedjünk teret a kíváncsiságunknak, próbáljunk ki új dolgokat – például addig nem végzett mozgásformákat –, és figyeljük meg, hogyan éljük meg ezeket a helyzeteket. A kockázatvállalási hajlandóságunk pedig az új vagy akár ismeretlen, esetleg kevésbé kedvelt dolgok felfedezésében és megismerésében segít bennünket. Nem szeretünk táncolni, mert úgy gondoljuk, falábaink vannak? Nem próbáltuk még ki a squash-t, mert szerintünk nem vagyunk eléggé gyorsak? Ne habozzunk!
A beszélgetésünknek van egy harmadik résztvevője is, méghozzá a kisfiad – a szakembert már kérdeztem a kreativitásról, de mit mond az anya?
Amióta megszületett a kisfiam, naponta mindössze két-három órám van arra, hogy beleássam magam a projektjeimbe, a korábbinál sokkal hatékonyabban kell megszerveznem a napjaimat, beleértve a munkámat is. De természetesen megvannak a mindennapok kihívásai is, viszont fontosnak tartom, hogy minden ilyen helyzetben igyekezzünk visszanyúlni a gyermeki énünkhöz, a kreatív forrásunkhoz. Az elmúlt időszakban az egyik új kulcsszavammá pedig az elengedés vált, elfogadtam a helyzetet, és inkább arra törekszem, hogy bele tudjak helyezkedni a kisfiam világába, és azt az ő értelmi és érzelmi szintjén is tudjam értelmezni. Ez pedig – miközben az anyaságom előtti időszakban is rugalmasnak gondoltam magam – segít abban, hogy még inkább lebonthassam a korábbi kereteimet. Például az egyik nap szerettem volna rövid TikTok-videókat készíteni a „Mi az a tíz dolog, ami kreatívvá teszi a vállalati környezetet?” témakörben. Ez máskor egy öt-tízperces folyamat, ám most egészen másképpen alakult a dolog, mert a fiam csak a karomban érezte jól magát, így végül közösen vettük fel a videókat úgy, hogy a játékaival is demonstráltam néhány fogalmat, illetve neki csak a keze látszik a felvételeken. Újratervezés és rugalmas alkalmazkodás – bizony ezek is a kreatív élet összetevői. Ez a videó egyébként magas számú megtekintést ért el.
Lippai Roland
Fotók: Pakó Petra, Petra Pako Photograpy
