Azért dolgozunk, hogy a szülők minél jobban meg tudják élni a szülői hivatásukat – mondta Tománé Mészáros Andrea védőnő, egyetemi tanársegéd, a mamata.hu oldal alapítója. A több mint három évtizedes szakmai múlttal rendelkező szakember szerint a szülői életre való felkészülés elengedhetetlen a család egységének megőrzése érdekében. Interjúnkban beszéltünk még a védőnői szolgálat szerepéről és a hivatás mélységeiről, az idegrendszer és a mozgásfejlődés erős kapcsolatáról, valamint a kéretlenül tanácsokat adó szülőkkel való helyes kommunikációról. Végül arról is, hogy vajon üldözendő-e még a balkezesség.
Milyen feladatai, kötelezettségei és jogosítványai vannak egy védőnőnek?
Számomra a védőnői hivatás a legnagyszerűbb a világon, a legfontosabb jogosítványát pedig az jelenti — ami egyben a legnagyobb felelőssége is —, hogy beléphet a családok intim szférájába, így folyamatában láthatja a családok életét és dinamikáját. Ez prevenciós szempontból is kiemelkedően fontos, mert baj esetén a védőnő tud legelőször jelezni. Az a tapasztalatom, hogy keverednek a fogalmak, ezért szeretném tisztázni, hogy a védőnő egy segítő és támogató szakma képviselője, aki a hatályos jogszabályok alapján végzi a munkáját. Azért dolgozunk, hogy a szülők minél jobban meg tudják élni a szülői hivatásukat. A kollégáim számára és számomra is ez jelenti a vezérfonalat.
Mettől-meddig vannak jelen a családok életében, hogyan dolgoznak?
Az ellátási időszak a várandós kortól a gyermek 18 éves koráig tart, ám a jelenlegi rendszerben már az ellátási területeket illetően életkorszakaszok szerint támogatjuk a családokat. Eszerint 0-6 éves kor között a területi védőnő, míg 6–18 éves kor között az iskolai védőnő az illetékes szakember, de úgynevezett vegyes körzetekben is dolgozunk. A közösségbe járó gyerekek, tehát a 3–6 éves korcsoport esetében védőnői ellátást illetően annyiban változik a helyzet, hogy ebben az időszakban leginkább a státuszvizsgálatokon, vagy egy-egy betegség kapcsán találkoznak a gyerekek a védőnőkkel. A védőnői munka legintenzívebb szakasza a 0–1 éves korosztályhoz kapcsolódik; ebben az időszakban a védőnői jelenlétnek különös jelentősége van az esetleges eltérések korai észlelését és jelzését illetően.
Tománé Mészáros Andrea, védőnő, egyetemi tanársegéd. Védőnőként több mint három évtizede dolgozik a szakmában. Ezen idő alatt az ellátórendszer szinte minden szintjén megfordult. Jelenleg a Heim Pál Gyermekgyógyászati Intézet Módszertani Igazgatóságának védőnő szakértője, illetve a Semmelweis Egyetem Családgondozási és Módszertani Tanszékének egyetemi tanársegéde.
Ebben az életszakaszban kötelező jelleggel, hónapról hónapra történnek a státuszvizsgálatok, és ma már abban a szerencsés helyzetben vannak a szülők, hogy a korábban kifejlesztett szülői észlelőrendszernek köszönhetően aktív részesei lehetnek a vizsgálatoknak. A rendszeresített státuszlapok, és azok tematikus kérdéseire adott válaszok segítségével észlelni tudják, hol tart a babájuk fejlődése. Ez azért is hasznos, mert a védőnők csak egy pillanatfelvételt látnak a babák életéből, viszont a gyermekeket a szüleik ismerik a legjobban. Ezt követően kerül sor a védőnői és az orvosi vizsgálatra. Természetesen a védőnői szolgálat mindig rendelkezésre áll, bármilyen kérdés esetén.
Említette az esetleges eltérések korai felfedezésének szükségességét; ebben az esetben mit értük normalitás alatt, és mire gondoljunk, ha eltérésekről van szó?
Sokat segít a szülőknek, ha van egy fejlődési „kisokos”, melyhez viszonyítva láthatják a saját babájuk fejlődési ütemét. A mamata.hu oldalon található egy „Szülőség okosan” aloldal, ahol a szülők életkorhoz kötötten, a fejlődési mérföldkövek alapján tudnak tájékozódni a gyermekük testi, érzelmi, lelki, kognitív és szexuális fejlődésének szakaszairól. Ehhez képest szükséges meghatározni, hogy hol is tart a gyermek, figyelve arra is, hogy a „-tól”, „-ig” határokat óvatosan kell kezeljük. A vizsgálatok során a gyermek születése után megnézzük — és ezt már a szülők is megtehetik — a test szimmetriáját; például, hogy egy magasságban vannak-e a mellbimbók, egyformák-e a kinyújtott lábaik és a combok redői. Megnézzük, hogy a kicsi baba egyformán használja-e mindkét oldalát, ha pedig hasra fordítjuk, akkor meg tudja-e fordítani a fejét, hogy a normál csecsemőtartásban van-e a teste. Nagyon fontos jelző, hogy a baba normálisan tartja-e a végtagjait, hogyan használja őket. A hangokra való odafigyelés, az arcra való fixáció képessége is lényeges kérdés. Eltérésekre utaló jelek például, ha a farpofák redői nem egyformák, ami jelezhet akár egy veleszületett csípőficamot is. Az izomtónus akár feszesebb vagy renyhébb változásai is utalhatnak akár a születés közben bekövetkező oxigénhiányos állapotra is. Ezekre fontos figyelni, és a már említett szülői észlelői lapon mindez dokumentálható is.
Mit tegyenek a szülők, ha valamilyen rendellenességet tapasztalnak, vagy annak a gyanúja felmerül bennük?
Én nagyon bízom a szülők belső megérzéseiben, és mindig arra bíztatom őket: ha úgy látják, és azt érzik, hogy valami nem stimmel a babával, akkor mindenképpen menjenek utána, és tárják fel az esetleges problémákat. Az ellátórendszer ebben támogatást nyújt, és csak a szakemberek tudják megmondani, hogy minden rendben van-e, vagy esetleg korai fejlesztésre van szükség.
Mi történhet, ha a korai mozgásfejlesztés nem kap kellő figyelmet?
Longitudinális vizsgálatok mutattak ki összefüggéseket a mozgásfejlődés és az értelmi képességek fejlődése között. Eszerint sok tanulási probléma hátterében meghúzódhatnak a mozgásfejlődés során kihagyott stációk. Szerencsére a magzat- és újszülöttkori kutatások nagyon nagy léptékkel fejlődnek, így egyre többet tudunk erről az életszakaszról is.
Mondana egy példát arra, amikor kimarad egy stáció?
A felnőttek legtöbb esetben szülőként is széken ülnek, én viszont mindig azt mondom, hogy a babát 2–3 három hónapos korától kezdve nyugodtan tegyék le a szőnyegre, és hagyjanak számára egy nagy felületet a szabad mozgáshoz, ne bástyázzák körül, inkább üljenek le mellé. Ez azért lényeges, mert sokan büszkélkednek azzal, hogy az ő gyerekük már 7 hónaposan fel tud állni, ám ennek az a hátulütője, hogy így kimarad az alacsony perspektívában található dolgok észlelése. Ennek következménye lehet később például az, hogy az iskolában a gyerekek nem észlelik, rosszul látják az alul hurkolódó betűket, és ebből alakulhat ki egy olvasási, vagy írászavar. Viszont, ha a szülő is „lent van”, akkor a gyerek is „lent lesz”, tehát nem marad ki az alacsony perspektíva a fejlődéséből. A baba oda fog gurulni a szüleihez, akiknek pedig elérhetőnek kell lenniük számára.
Tehát ilyen erős a kapcsolat az idegrendszeri és a mozgásfejlődés között?
A két terület között nagyon erőteljes a kapcsolat. Sokszor a sérült babák esetében is kiemelkedő szereppel bír a mozgásfejlesztés, mert azáltal az idegrendszer is tanul. Persze az is egy lényeges kérdés, hogy mi történik akkor, ha a babák számára olyan mozgásokat erőltetünk, amelyekre az izomzatuk és az idegrendszerük még nem áll készen? Tudjuk, hogy a babáknak van egy fogóreflexe, és ha bele tudnak kapaszkodni az ujjunkba, akkor fel is húzzák magukat. Sokszor találkozom azzal, hogy a szülők ilyenkor azt gondolják, hogy a baba ülni akar, és ők ültetik is. De ez egy tévedés, mert az „ülés” nem ebből a felhúzó mozgásból keletkezik, hanem a kúszásból és a négykézlábra állásból. Majd, amikor már az utóbbiban stabilan megáll, akkor a legtöbben elkezdenek hintázni, amiből lesz egy oldalra kiülés, majd egy felülés. De ehhez a folyamathoz erős has- és hátizmok szükségesek.
A felülés kapcsán is egy folyamatról van szó; ha bármelyik lépcsőfok kimarad — például az erőltetés miatt—, akkor nem lesz jó az ülés. Újra szeretném hangsúlyozni: biztosítsuk a baba számára a szabad mozgást a szőnyegen, legyünk számára elérhetőek, ő pedig magától is fel fog ülni.
Balkezesként a mozgás erőltetésével kapcsolatban előjött egy régi emlékem; én a nyolcvanas évek elején voltam első osztályos kisiskolás, és erőszakkal akartak átszoktatni a jobbkezességre, sok éven keresztül neveztek „sutának” is. Vajon „divat” még ez a gondolkodásmód?
Nagyon remélem, hogy ez az erőszakos átszoktatás már nincsen jelen, és azt hiszem, hogy ebben nagy szerepe lehetett a Király beszéde című filmnek. VI. György is egy erőszakosan átszoktatott balkezes volt, emiatt dadogott, illetve küzdött az írás és olvasás nehézségeivel is. A tudomány feltárta, hogy a balkezesség genetikailag meghatározott dolog, és ez a kérdés már magzatkorban eldől. A balkezesség nem egy „üldözendő” dolog, és erre az egyik legjobb bizonyíték, hogy az evolúció is érintetlenül hagyta; vannak ugyan területi eltérések, de a balkezesek globális aránya 8–15 százalék közé tehető. Nagyon fontosnak tartom az olyan puha készségeket, mint az elfogadás, a befogadás és a tolerancia. Számos olyan szervezet létezik, amelyik ezeket felerősítve sokat tesz a balkezesség elfogadásáért. Ajánlom mindenki számára a balkezesgyerekek.hu nevű oldalt, ahol nagyon sok jó és praktikus információ érhető el.
Futóként is tudom, de szülőként is van tapasztalatom abban, hogy milyen fontos, mégis milyen nehéz megtalálni a megfelelő cipőt. Milyen tényezőkre kell figyelni a cipővásárlások során, hova forduljanak a szülők, ha megfelelő lábbelit szeretnének venni a gyerekeik számára? Egyáltalán, miért ilyen lényeges a cipő kérdése?
Nincs könnyű dolga azoknak a szülőknek, akik szeretnék kiválasztani, hogy milyen cipőt vegyenek gyermeküknek. Nagyon sok az elérhető információ, de nehéz eldönteni, hogy melyik a hiteles. Ha pedig rátalálnak a megfelelő cipőre, akkor nem könnyű a beszerzése, nem mindenhol hozzáférhető.
Fontos, hogy a cipő megfelelő kialakítású legyen, a lábnak stabilitást adjon, és persze legyen szép is. A mozgásfejlődés és a lábboltozat fejlődése szempontjából komoly jelentősége van a mezítláb járásnak, egyenetlen felületen.
Gyakran anyagiak függvénye, mit tudunk tenni a láb egészséges fejlődéséért. Ha megengedhetjük magunknak, akkor nagyon jó eszközt jelent a muffik, melyeken való járás erősíti a lábboltozatot, erősödnek a talpizmok és javul a vérkeringés. Szintén anyagi lehetőségek függvényében célszerű mindig új cipőt venni a gyermeknek. Minden gyermek lába más, máshogyan tapossák el a cipőt. Mindig a megfelelő méretű cipőt vegyük meg. Ne gondoljuk azt, hogy „kicsit nagyobbat veszünk, és majd belenő”. A ruhákon lehet „spórolni”, de a cipőkre érdemes áldozni. Védőnőként nem változott a szakmai véleményem: az óvodáskor végéig célszerű a magasszárú, zárt sarkú cipő/szandál viselete. Az így kialakított lábbelik nem engedik bedőlni a bokát, ami melegágya a térd-, csípőelbillenésnek, végső soron a derék-, gerincfájdalom kialakulásának. Különösen nyáron látni sokszor, hogy egészen kicsi, 1,5–3 éves gyermekek szinte egész nap gumipapucsban, klumpában vannak. Meggyőződésem, hogy ez helytelen és káros a láb fejlődése szempontjából.
Megszámlálhatatlanul sok könyv és weboldal foglalkozik a „Hogyan legyünk jó szülők?” témakörrel, így adódik a kérdés, hogy miért indította el a mamata.hu nevű weboldalt? Miben más ez, mivel tud kitűnni a hatalmas zajból?
A mamata.hu oldallal az volt és az a célom jelenleg is, hogy hiteles, mértékadó és releváns egészségügyi információkhoz juttassam a lakosságot, a szülőket. Az indulás másik oka pedig az a felismerés volt, amit a megrázott gyermek szindróma kapcsán végzett doktori kutatásom során tapasztaltam.
Eszerint az egészségügyi személyzet és a szülők egymástól teljesen eltérő platformokon vannak jelen, így máshol tájékoztatnak és tájékozódnak, eltérő helyeken kommunikálnak. Alapvető fontosságúnak érzem e két csoport egymáshoz való közelítését, hogy segítsük a szülőket eligazodni a rengeteg információ között.
Célunk, hogy tudományos megközelítéssel, de a laikusok nyelvén íródott tartalmakat kínáljunk az oldalon. A mamata.hu egyik fő erőssége, hogy minden egyes cikknél megtalálhatók a forráshivatkozások is, így mindenki számára adott a lehetőség arra, hogy egy-egy témában jobban el tudjon mélyedni. Természetesen kérdések esetén mi is elérhetőek vagyunk.
Mik a tapasztalatok, megvan az erős igény a valóban releváns, szakmai tartalomra?
Teljesen igaza van abban, hogy valóban nagy a zaj, a szülők pedig éhezik azokat az információkat, amelyeket megbízható forrásból tudnak megszerezni, viszont nagyon nehezen tudnak szelektálni. A mamata.hu oldalt és a kapcsolódó közösségimédia-oldalakat tavaly októberben indítottuk el, így még el kell telnie egy kis időnek, hogy igazán ismertté váljon. Tagja vagyok nagyon sok szülői és kismamacsoportnak, és azt tapasztalom, hogy a szülők nagyon jó néven veszik, ha konkrét kérdésekre, problémákra reagálok. Ilyen például a gyereksírás is, ami az egyik legnagyobb stresszforrása a szülőknek. A legtöbb szülő nem rendelkezik olyan eszköztárral, tudással, ami megkönnyíti ennek a helyzetnek a kezelését. De gyakran találkozom azzal is, hogy bizonytalanságot okoznak hétköznapi babagondozási szituációk is. Gyakorlati tanfolyamaink ezeken is tudnak segíteni. A megszokottól eltérő — partneri — megközelítéssel szólítjuk meg az anyákat, és ez kifejezetten tetszik nekik. Sőt, már apáktól is kaptam visszajelzéseket, amiknek nagyon örültem — ők pedig annak, hogy velük is foglalkozik valaki.
A szülők hogyan tudnak eligazodni a sok weboldal, könyv és információ között, van esetleg olyan fő gondolat, amit érdemes megfogadniuk?
Soha nem késő elkezdeni megismerni egy adott területet, és én a mai napig hiszek a könyvekben. Valóban elérhetők a várandóságra, a szülőségre felkészítő könyvek, szakkönyvek, ezek nagyrészt az anyáknak szólnak. Erősen hiányolom az apáknak szóló könyveket, kevés kivételtől eltekintve — ilyenek például Szél Dávid pszichológus könyvei — alig találhatunk a számukra írt műveket.
Ahogyan az online tartalmakat illetően, úgy könyvek esetén is igaz: mindig nézzünk utána a szerzőknek és éljünk forráskritikával. Ha pedig valamilyen javaslattal, tanáccsal kapcsolatban rossz érzéseink vannak, akkor azt hagyjuk figyelmen kívül.
Például egy évszázada még elfogadott tézis volt az anyatej fertőtlenítő hatása, de ma már egy könnycsatorna-gyulladás esetén semmiképpen se csepegtessünk anyatejet a gyermek szemébe. Kezeljük ezt az eljárást egy kultúrtörténeti tényezőként, és keressünk jobb megoldásokat.
Többször is említette az apás vonalat is. Ez egy igazán jó hír, mert mintha mindenki elfelejtette volna — és ennek számos látható megnyilvánulása van —, hogy a gyerekeknek van apjuk is. Miért érezte fontosnak, hogy az oldalon létrehozzon egy külön aloldalt az apák számára is?
Fontosnak tartom az apák szerepét a gyerekek életében, és ha én férfi volnék, harcolnék azért, hogy az apák nagyobb szerepet kapjanak. Ha pedig a gyerekek oldaláról közelítünk, akkor az az igazság, hogy a gyerek világa egy apával és egy anyával válik teljessé.
A gyerekeknek mindkettőre szükségük van, és egyik sem helyettesíthető a másikkal.
Szent meggyőződésem, hogy az apákból sokkal többet ki lehet hozni; érdemes olykor hátralépni, és lehetőséget adni azoknak a férfiaknak, aki be akarnak lépni ebbe a térbe. Az igaz, hogy a korai életszakaszban a gyerekek számára az anyák jelentik az univerzum közepét, ám emellett is be kell látnia mindenkinek, hogy lehetőséget kell adni az apák számára is. Nekik pedig ki kell követelniük azt a teret, ahol kompetens szülőként tudnak megjelenni. A gyerekek érzelmi és fizikai kötődése szempontjából sem lényegtelen, hogy ez a jelenlét mikor kezdődik el. Az anyaságra és az apaságra való készülés erős köteléket jelent egy szülőpár életében, ám ehhez át kell keretezni magát a fogalmat is. Ezért is tartom fontosnak, hogy a szülésfelkészítés során ne a szülésre, hanem a szülővé válásra koncentráljunk. Ez egy komplex helyzet, mert nemcsak gyerek, hanem egy anya és egy apa, nagyszülő, nagybácsi, satöbbi is születik. És ezekre a szerepváltásokra fel kell és fel is lehet készülni. Ennek elmaradása esetén nagyon sok stressznek és konfliktusnak ágyazhatunk meg.
Számos helyen és szituációban, így többek között a játszótéren is megesik — de az online világban viszont se vége se hossza az olyan a súlyos helyzeteknek —, hogy az úgynevezett „ősanyák” kritizálják a nem ősanyákat, „maszkulin” apák a másképpen gondolkodókat, vagy éppen kezdő szülők hirtelen nagyon okosak lesznek, és ennek hangot is adnak a tapasztaltabbak felé is. Mondjuk ki: ezek gyakran nagyon toxikus, konfliktusos szituációk. Hogyan lehet ezeket jól kezelni?
Itt visszakanyarodnék a már említett puha készségekhez és az alázat kérdéséhez. Nagyon fontos tudnia minden szülőnek, hogy a számukra bevált módszerek másoknál nem biztos, hogy eredményesek lesznek. Minden baba egyedi, így mindenkinek a saját megoldásait kell megtalálnia egy adott helyzetet illetően. Abban tudunk segíteni, hogy elmondjuk, szakmailag milyen módszereket tartunk helyesnek. Mindenkinek ismernie kell a saját határait, és tiszteletben kell tartania mások intim szféráját, véleményét. Bárki elmondhatja és a figyelmébe ajánlhatja a másik embernek, hogy számára milyen módszerek, trükkök váltak be, de azokat nem erőltetheti rá senkire sem, főleg, mert a következményeket nem ő viseli. Ha ezek a gondolatok valamilyen ok miatt elutasításra kerülnek, akkor sem a harag vagy a megsértődés a járható út, hanem a másik fél azon szándékának elfogadása és tiszteletben tartása, hogy ő szülőként a saját nyomvonalán halad.
Lippai Roland
Képek: Unsplash, Canva
