Fizikailag is aktív és teljes életet élek – árulta el nekünk Jób Viktória, a Semmelweis Egészségfejlesztési Központ táplálkozástudományi szakembere, aki gyerekkorától él együtt a diabétesszel, ám aktivitása, tudatossága, sportszeretete sokak számára szolgálhat példaként. Viktória beszélt az érzelmi megéléseiről, a kezdeti nehézségekről és a jó életminőség felé vezető útról is.
Sokakban egy világ omlik össze, amikor fény derül a cukorbetegségükre. Te hogyan élted ezt meg, mi volt az első gondolatod, érzésed?
Bennem is hasonló érzések jelentek meg. Azt persze érdemes tudni, hogy a diagnózis idején tíz-tizenkét éves voltam, így gyerekként talán még nehezebb volt elfogadnom ezt a helyzetet. Sok kérdés jelent meg bennem: miért pont én? Hogyan élek majd együtt ezzel a betegséggel? Ráadásul rettenetesen féltem a tűtől. Azt a változást viseltem és szoktam meg a legnehezebben, hogy naponta többször is meg kell szúrnom magam egy tűvel. De így utólag visszagondolva azt látom, hogy gyorsan beletanultam.
E helyzet érzelmi szintjéről kevesen szoktak beszélni… milyen segítséget kaptál abban, hogy főleg gyerekként megbékélj a dologgal?
Nagyon sokat segítettek a szüleim, emellett a sors fintora, hogy az édesanyám ekkor már egy éve élt diabétesszel, így amire az én diagnózisom megszületett, ő már profi volt nem csak abban, hogy mit és mennyit lehet fogyasztani, de a jó hozzáállást is megmutatta számomra. Az elején két hetet töltöttem egy kórház gyermekintenzív osztályán, ahol valóban nagy figyelmet kaptam. Egy jó és kedves diabetológus orvos és egy dietetikus szakember foglalkozott velem. Elmagyarázták a szüleimnek – és gyereknyelven nekem is – hogy mik azok a lassú- és gyors felszívódású szénhidrátok, emellett kaptam egy gyerekként is jól használható táblázatot is. Nem voltam teljes mértékben a szüleimre utalva, de ahogyan említettem, ekkorra az édesanyám sok mindent megtanult cukor nélkül is elkészíteni.
Ha jól sejtem, mégis csak egy életmódváltásról volt szó, ez mennyire volt könnyű vagy nehéz? Hogyan sikerült megugrani?
Már korábban is viszonylag nagy hangsúlyt fektettünk az egészséges táplálkozásra – cukormentes étkezés, teljes kiőrlésű pékáru – vagyis a változás nem volt drasztikus. Persze voltak nehézségeim is, például, hogy meg kellett tanulnom „időre enni”. Akkoriban még nem voltak elérhetők az inzulinok mai, modern típusai, nagyon szigorú rendben kellett étkezni. Az inzulin beadása után fél órával enni kellett, majd másfél óra múlva szükség volt „kisétkezésre” is. Szerencsére a diabetológusom nagyon nyitott és jó fej volt, aki szerint ritkán ugyan, de belefért egy hamburger cukormentes kólával. Sem akkor nem kellett, sem most nem élek űrhajós kaján.
Vagyis, ha ilyen helyzetbe kerülnék, ne essek pánikba, mert megvan a lehetőségem arra, hogy teljes életet élhessek… jól látom?
Abszolút! Napjaink cukorbeteg-diétája valójában megegyezik egészségtudatos étkezés alapelveivel, azokat kell követnünk.
A korábban alkalmazott, a szénhidrát drasztikus megszorításon alapuló diéta már a múlté, napjainkban az a cél, hogy a betegeket az egészségtudatos étkezés felé tereljük.
Az életminőségünk okán is fontos, hogyan gondolunk magunkra: neked van betegségtudatod, vagy kisöpörted magadból?
Amikor ki kell töltenem valamilyen tesztet vagy hivatalos papírt, természetesen jelölöm, hogy cukorbeteg vagyok, de nem érzem magam betegnek, rosszabbnak, kevesebbnek, semmilyen negatív érzésem sincs ezzel kapcsolatban. Mivel ez az életem része, nem okoz hátrányt a mindennapok során. De vannak nehézségei is, hiszen – ugyan ez még a jövő kihívása lesz – a gyermekvállalás idején még nagyobb odafigyelésre lesz szükség, de nagyobb tudatossággal ez sem jelenthet problémát.
A diabétesz hogyan hat a mindennapjaidra, tudsz teljes életet élni?
Igen, tudok, de az biztos, hogy a tudatosság nagyon fontos. Az igaz, hogy én táplálkozástudományi szakemberként könnyebb helyzetben vagyok, hiszen amik az étkezés vagy a mozgás terén számomra evidenciák, sokak számára el nem ítélhető módon nem azok.
Azt tudom mondani, hogy ha valaki követi az egészségtudatos életmód alapelveit, teljes életet élhet cukorbetegen is. Nyilván van néhány dolog, amire mindenképpen figyelni kell, például mindig legyen szőlőcukor a táskában és időben adjuk be magunknak az inzulint. De mindez egy idő után egyfajta automatizmussá válik.
Ismerőseim gyakran nevetnek azon, hogy amíg felérünk egy bevásárló központ mozgólépcsőjén, addig én megmérem a cukorszintem, vagy beadom magamnak az inzulint. Mindez számomra természetes, egyáltalán nem ciki dolog, nem bújok el a mosdóba.
Tehát ha találkozik a bennünk lévő tudatosság és a fejlett orvostudomány, akkor a végeredmény cukorbetegen is egy fenntartható, jó életminőség, jól értem?
A mai technológiai szint mellett szinte napról napra jelenek meg új eszközök – legyen szó akár új típusú inzulinokról, akár mesterséges intelligencia által szabályozott szenzorokról, inzulinpumpákról – amik valóban a jó életminőséget szolgálják. Ha mindez találkozik a tudatossággal, akkor annak eredménye egy hosszú és teljes élet.
A cukorbetegséged befolyásolt abban, hogy táplálkozástudományi szakember lettél?
Még a gimnázium idején is biológusként, genetikusként láttam a jövőmet, ám mindez az egyetem első éve után megváltozott, amiben a mozgásnak jelentős szerepe volt. Míg otthon egyfajta kötelező jelleggel kellett sportolnom, addig az egyetemen eltűnt ez a „kényszer”, sőt. Beleszerettem a sportba, ami magával hozott egy még nagyobb egészségtudatosságot is, így a szakmai érdeklődési területem is megváltozott. Noha nem a diabétesz hozta magával a változást, de némi összefüggés azért lehetséges.
Vagyis van egy jó hírünk: cukorbetegként is bátran sportolhatunk, sőt!
Kifejezetten ajánlott is! A saját tapasztalataim alapján is azt tudom mondani, hogy amióta rendszeresen mozgok és egy kevés izomtömeget is építettem magamra, sokkal stabilabbak és jobbak a laboreredményeim.
Kifejezetten ajánlom minden diabétesszel élő embernek, hogy sportoljon és ne féljen attól, hogy esetleg rosszul lesz edzés közben. A mozgást el lehet kezdeni egy szakember segítségével is.
Szinte minden sport űzhető cukorbetegen is – lehet futni maratont vagy hosszabb távokat is – egyedül a mélytengeri búvárkodásra nem adnak ki engedélyt, hiszen a mélyből csak fokozatosan lehet visszatérni a felszínre, így egy vízalatti rosszullét esetén semmit sem lehet tenni.
Járnak hozzád cukorbetegek tanácsadásra?
Nem, hisz ez már dietetikus kompetenciája. Táplálkozástudományi szakemberként legfeljebb olyan emberekkel foglalkozom, akik úgymond a diabétesz előszobájában vannak, megjelent egy enyhe anyagcserezavar náluk, vagy felhívták a figyelmüket a változtatás szükségességére azért, hogy elkerüljék a betegség kialakulását.
Miből vehetem észre, ha a diabétesz előszobájában vagyok s mi legyen az első lépésem?
Először is, el kell különítenünk egymástól az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegséget. Előbbi főleg kisgyerek- vagy tinédzserkorban alakul ki, jellemző és árulkodó jelei a normális étkezés ellenére is megjelenő hirtelen fogyás, a megszokottnál nagyobb folyadékbevitel, a gyakoribb vizeletürítés, a nehezebben gyógyuló sebek. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulása mögött életmódbeli okok húzódnak, leginkább idősebb korban, és/vagy elhízott embereknél alakul ki. Jellemző tünetei a szomjúságérzet, a gyakori vizelés, az éhség esetén remegő kezek, rosszullétek, a főleg étkezés után bekövetkező időszakos látásromlás, amit a megemelkedett vércukorszint vált ki. Mindkét esetben fontos a háziorvossal való konzultáció, ő pedig megteszi a további lépéseket.
