Az egészségfejlesztés abban a pillanatban kezdődik el, amikor megfogalmazódik bennünk a változásra való hajlandóság – véli Koltai Cintia. A Semmelweis Egészségfejlesztési Központ szakmai irányítója jó ideig kereste a számára igazán megfelelő mozgásformát, emellett úgy látja, hogy a sport nem csak a rendszerben való gondolkodásra, hanem embertársaink tiszteletére is megtanít bennünket. Interjúnkból kiderül az is, hogy mit üzen a fiataloknak és azoknak is, akik szerint késő elkezdeni sportolni.
Mit jelent számodra az egészségfejlesztés-, és megőrzés? Milyen pontokon lehet megragadni ezt a szemléletmódod?
Az egészségfejlesztés mindenki számára kissé megfoghatatlan, nemcsak mint fogalom, hanem mint tevékenység és tudomány egyaránt. A sikeressége több szinten valósul meg, én mégis inkább az egyént, mint változó entitást tekintem a középpontjának.
Az egészségfejlesztés és egészségnevelés sikere tehát attól függ, hogy az egyén meg tudja-e határozni önmaga számára saját egészségének alapköveit. Amint ez sikerül, előbb-utóbb arra is rájön, hogyan és mit kell rajta fejleszteni, változtatni egy tudatos és hosszú egészséges élethez.
Az egészségfejlesztés valahol itt kezdődik számomra, azaz abban a pillanatban tudunk elkezdeni foglalkozni vele, amikor megfogalmazódik bennünk a változásra való hajlandóság és elhatározzuk magunkban, hogyan kívánunk a továbbiakban hosszú távon együtt élni önmagunkkal és környezetünkkel. Minden más, azt gondolom, ezután indulhat el, így ugyanis környezetünk szemléletmódját is tudjuk önmagunk példájával és némi ráhatással változásra bírni, melynek következtében ez a tudatosság már más „szintekre” is eljuthat.
Szerinted a rendszeres sport mit tesz hozzá egy ember életéhez?
A sport alapvető értékeket képvisel. Egyesek számára az élet mozgatórugója, hisz ő erre építi karrierjét, mások számára a mindennapi élet fontos része, megint mások pedig úgy tekintenek rá, mint a szabadidő eltöltésének igen fontos eleme. Minden cél eléréséhez motiváció és akaraterő szükséges, mely úgy gondolom, már alapból megtanítja az embert arra, hogy megértse: A sikereinkhez szükség van a befektetett munkára és energiára, maguktól nem tudnak megvalósulni. Minél fiatalabb korban csöppenünk bele a sport világába, annál többet tudunk megtanulni saját testünk működéséről, szervezetünk terhelésre adott reakcióiról, a terhelés után jövő jóleső fizikai fáradtságról és arról, hogy maga a mozgás milyen változásokat eredményez testfelépítésünkben. Ez úgy gondolom nagyon fontos önismereti bónusz, hiszen ahogy az ember korosodik, úgy belső működése is megváltozik. Az, aki ezt már gyermek korától kezdve részben a sport hatására megtapasztalja, talán jobban megérti az energiaegyensúly fogalmát is. A fizikai aktivitás nem csupán önmagunkra van hatással, hanem szociális kapcsolatainkra is, akár egyéni, akár csapat szinten művelünk egy adott sportágat. Megtanít arra, hogy rendszerben gondolkodjunk, hogy embertársaink felé is alázatot és megbecsülést tanúsítsunk. Segít rendszerbe illeszteni a hétköznapokat és okot ad arra, hogy lelkesedéssel és izgalommal várjuk a következő alkalmat. Érdemes kipróbálni!
Az életmódváltás nagyívű változást jelent egy ember életében, aminek része a sport is; mit javasolnál azoknak, akik belevágnánk egy egészségesebb életmód kialakításába, hogyan kezdjék el, hogy a rendszeres fizikai aktivitás tényleg az életük részévé váljon?
Mindig nagyon kis lépésekben, fokozatosan érdemes elkezdeni, hiszen a fejlődés is csak ilyen ütemben tud megvalósulni. Rögtön, azonnal, gyors megoldásokkal senki nem lesz sem erősebb, sem vékonyabb, sem egészségesebb, legalábbis nem úgy, hogy az hosszú távon eredményes legyen.
Érdemes először olyan célokat meghatározni, melyek könnyebben elérhetők, később lehet nehezíteni a körülményeken, minden mozgásformában benne van a fejlődés lehetősége. Nagyon fontos, hogy csak abba fogjunk bele, amit szeretünk, vagy ha még nem próbáltuk soha, akkor közel áll hozzánk.
Mielőtt belevágunk, beszéljük meg valakivel a terveinket, ugyanis gyakori hiba, hogy olyan mozgásformát választunk mely nagyon távol áll a valós realitásoktól, ezért nem okoz sikerélményt, könnyen elveszthetjük lelkesedésünket. Nem az számít a sportban, hogy minél hamarabb látványos és jó eredményeket érjünk el, hanem az, hogy élvezzük a ráfordított időt attól a perctől kezdve, hogy felvesszük a sportszerelést egészen addig, míg ki nem fújjuk magunkat a mozgás végén.
Mikor kezdtél el sportolni és mely területeken voltál és vagy aktív?
Kisebb koromban csak próbálkoztam, mindig vittek a szüleim különböző sportfoglalkozásokra a tánctól kezdve a jazzbaletten keresztül a kajakozáson át egészen a focipályáig, de nem találtam sehol sem a helyem igazán. Benne van a dologban, hogy én sem akartam eléggé egyiket sem, de sportszerető családból származom, nem ismertünk lehetetlent. 11 éves koromban aztán megtalált engem az a sportág, melytől azóta sem tudtam elszakadni: elkezdtem szinkronúszni. Hobbi szinten csináltam, kicsit bántam, hogy akkor nem versenyeztem, de a társaság, a közeg és az egész világ, melyben akkor edzettem, teljesen magával ragadott. Egészen 19 éves koromig jártam le az uszodába, majd az egyetem első évében szünetet tartottam. Vizes sportolóként ez a szünet kissé hosszabbra is sikerült, más mozgásformát találtam, így kezdtem el futni. Ezzel együtt párhuzamosan mégis maradtam a szinkronúszásnál, elvégeztem egy edzői és egy bírói tanfolyamot és hozzávetőlegesen 6 évig edzősködtem egy budapesti egyesületben, ahol gyermek és utánpótláskorú versenyzőket is nevelhettem. Nagyon szerettem. A sors úgy hozta, hogy közben sikeresen lefutottam 4 félmaratont, majd annak rendje és módja szerint ismét a vízben kötöttem ki, immáron masters szinkronúszóként. Nagy álmom volt, hogy egyszer egy nemzetközi versenyen is kipróbálhassam magam, így 2018-ban páros versenyszámban elindulhattam Szlovéniában a Masters Európabajnokságon. Azóta is szinkronúszom, és bár a járványhelyzetnek köszönhetően voltak kisebb-nagyobb kihagyások, jelenleg is készülünk a csapattal a következő versenyekre.
Te miért kezdted el, mi volt a legfőbb motivációd?
Nem szeretek egy helyben ülni, nem szeretek unatkozni és legfőképp nem szeretem azt az érzést, amikor haszontalannak tartom magam olyan időszakokban, amikor épp nem csinálok semmit. Szeretem hajtani magam, menni előre, érezni a fáradtságot az izmaimban és azt, amikor már tudatosul bennem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy „befussak a célba”. Nagyon szeretek csapatban dolgozni barátokkal, társakkal, egy igazi valós egységben, de élvezem azt is, amikor magam vagyok magammal és egyedül indulok el az úton. Szeretem kiüríteni a gondolataimat és hallgatni a pulzusomat és a szuszogásomat akkor, amikor futok, vagy úszom. A víz alatt érzi az ember igazán, hogy végre csend van, csak néhány pillanatra. Aztán megint levegőt vesz. Jó érzés edzőként átadni ezt a szemléletet, a tanácsadásokban pedig eljuttatni a mozgás örömének és szeretetének gondolatait másokhoz is. Nem a siker és csillogás az, ami hajt, hanem a felfrissülés és a feltöltődés, amelyet minden egyes mozgással töltött idő után érzek.
Ebben a rohanó és intenzív világban hogyan tudod beilleszteni az életbe a sportot?
Elég nehezen, mert számomra mindig minden fontos. Fontos az, hogy teljesítsek a munkahelyemen, fontos a szeretteimmel töltött idő, fontosak a barátok. Nehezen tudom letenni a munkát és egy hosszú és fáradtságos nap után kevésbé tudom összeszedni az energiáimat arra, hogy mozogjak. A fix edzésidőpontok nagyon sokat segítenek, mert magamtól nem mindig indulok el. Sokszor vannak olyan gondolataim, hogy elfáradtam és most másképp szeretnék feltöltődni, nincs kedvem elindulni, sem pedig órát tartani. Aztán mikor ráveszem magam, akkor érzem igazán, hogy teszek valamit a saját egészségemért. Minden edzés után, minden mozgásóra után lelkes és elégedett vagyok, mert újabb napot fejezhettem be úgy, hogy megdolgoztattam a testem. Szeretem nagyon ezt az érzést. Igyekszem mindig olyan komplex órát tartani, mely tartalmaz keringésfokozó blokkot és intenzívebb pulzusemelő hatású mozgásformákat is. A saját testsúlyos erősítő blokkokat hétről hétre formálom, itt is figyelek arra, hogy egyre összetettebb és kissé nehezebb gyakorlatokat tudjak átadni a résztvevőknek. Minden edzésembe illesztek olyan speciális gyakorlatokat is, melyek segítenek a mindennapi munkavégzésből adódó tartáshibákat korrigálni és természetesen minden óra végén egy 15 perces nyújtó gyakorlatsorral zárom a programot. A Hétindító erősítést azért találtuk ki, hogy a SEK mozgásóráinak is legyen egyfajta íve, így első edzésként kissé lazább, de a hétfői napot követően mozgalmas és ritmusos programot rakok össze minden héten.
Sajnos gyakran hangzik az a mondat, hogy „én már öreg vagyok a sporthoz, inkább bele sem kezdek” – mi a véleményed erről?
Minden állapothoz lehet találni megfelelő mozgásformát, csak érdemes kissé utánanézni, melyek azok, amik illeszkednek az egyén életmódjához, melyek azok, amikben a leginkább sikeres lehet. Ebben szükség szerint segítünk mi is kollégáimmal, egyéni életmód tanácsadásaink során ugyanis egy komplex tervet állítunk össze, melynek keretében arra is kitérünk, hogy az érdeklődőknek mely mozgásformák testhez állók, mit szeretnek csinálni és melyek azok, amiket nem javasolt végezni. Csak elhatározás kérdése, mert olyan nincs, hogy lehetetlen.
Azt is látjuk, hogy immár a fiatalok is egyre többen küzdenek derék- és hátfájással és sok más problémával is… mit üzennél nekik?
Nincs olyan ember, aki ne küzdene valamilyen életmódból fakadó fizikai problémával. Én is ilyen vagyok. Attól, hogy kialakult valamilyen panasz, nem az a megoldás, hogy inkább meg sem mozdulunk többet. Rengeteg tanulmány vizsgálja és bizonyítja ennek ellenkezőjét, azaz, hogy egy meglévő mozgásszervi problémát nem úgy tudunk leghatékonyabban kezelni, ha pihentetjük, hanem pont akkor, ha mobilizáljuk azt a megfelelő módon. Olyan mozgásformákat kell keresni, melyek az aktuális állapot javítása érdekében legjobban illeszkednek az egyén életmódjába. Ezzel nem hogy rontani nem fogunk, hanem esetenként javíthatunk is a panaszokon.
Lippai Roland
Kép: Cséka Botond
