A megfelelő mozgásforma megtalálása, a reális célok kitűzése és az elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy a fizikai aktivitás a mindennapjaink részévé váljon. Jób Viktória edzőként és táplálkozástudományi szakemberként is az egészséges életmód híve, s nem csak a csoportos edzéseken, hanem a mindennapokban is képviseli az elveit. Interjúnkban részletesen beszél a kezdetekről, a saját motivációjáról is.
Mit jelent számodra az egészségfejlesztés-, és megőrzés? Milyen pontokon lehet megragadni ezt a szemléletmódod?
Talán azt, hogy meg kell próbálni kihozni mindenkiből a maximumot, mind fizikálisan, mint mentálisan. Mindenkinek saját magához viszonyítva kell tennie egy lépést előre ezen az úton és mi ebben próbálunk segíteni.
Az egészség egy elvont fogalom és az ember gyakran nem is tudja milyen érték van a kezében, amíg el nem veszíti azt.
Legtöbben beletörődnek idővel, hogy itt fáj, ott fáj, ezt nem lehet, azt nem lehet, de ezekkel korlátozzák saját maguk szabadságát. Fontos, hogy ne csak akkor kezdjünk el foglalkozni egészségünkkel, amikor már „elromlott valami”, hanem folyamatosan gondozzuk azt. És ha valamit javítani kell, akkor ne halogassuk, tegyünk érte még ma. Talán legfontosabb pilléreinek a rendszeres testmozgást, a változatos, vegyes táplálkozást, megfelelő minőségű alvást, lelki- és szociális egyensúlyt és a káros szenvedélyek kerülését tartom.
Szerinted a rendszeres sport mit tesz hozzá egy ember életéhez?
Mindenkinek mást, nekem röviden a következőket: feltölt, megnyugtat, kikapcsol, motivál, önbizalmat épít, célt ad, kiutat jelent, kreatívvá tesz, megvéd, tanít, épít és fejleszt.
Az életmódváltás nagyívű változást jelent egy ember életében, aminek része a sport is; mit javasolnál azoknak, akik belevágnánk egy egészségesebb életmód kialakításába, hogyan kezdjék el, hogy a rendszeres fizikai aktivitás tényleg az életük részévé váljon?
Először is találjanak egy mozgásformát amit élveznek. Hiába trendi manapság például a futás, attól még nem való mindenkinek. Ha ez megvan, tűzzenek ki reális, jól megfogható célokat, csatlakozzanak közösségekhez. Haladjanak fokozatosan, legyenek türelmesek és kitartók. Vagy ha elakadnak, akkor keressenek fel egyéni tanácsadáson, szívesen segítek! ☺
Mikor kezdtél el sportolni és mely területeken voltál és vagy aktív?
Igazság szerint csak a gimi után kezdtem el rendszeresen sportolni. Persze voltak korábban is kisebb-nagyobb próbálkozások, de valahogy mindig abbamaradt. Sajnos nem vagyok egy sporttehetség, így a testnevelés óra nem tartozott a kedvenceim közé, inkább egy jelentős stresszfaktorként éltem meg. Mikor megszűnt a kötelező nyomás, találtam egy igazán szórakoztató sportágat, a rúd fitnesst, ezzel kezdtem „sportpályafutásom”. Aztán tanulmányaim kapcsán kezdtem el futni, majd edzőtermi és funkcionális edzést végezni. Jelenleg a futást és a funkcionális edzést tartom fő „sportágamnak”, de emellett rendszeresen űzök egyéb sportokat is, hiszen fő a változatosság, vagyis jelen van az életemben a kerékpár, a jóga, a squash és az úszás is.
Te miért kezdted el, mi volt a legfőbb motivációd?
Természetesen a hiúság hajtott. Minden tinilány szeretne vékonyabb, csinosabb, formásabb lenni. Ez nálam se volt másképp. Aztán az évek során ez átalakult egy sokkal tudatosabb és összetettebb dologgá és nem mellékesen a cukorbetegségem kapcsán is rengeteget segített és segít még most is.
Ebben a rohanó és intenzív világban hogyan tudod beilleszteni az életbe a sportot?
Egyszerűen; nem úgy tekintek rá, mint egy választható opcióra, kihagyható tételre.
Ahogy a határidős munkákat se tologatod, a sporttal se tedd. Tervezd meg előre a heted és ragaszkodj hozzá.
Ha este nem lesz rá időd, kelj fel korábban. Mondj nemet a váratlan meghívásokra, tekints rá úgy, mint egy kötelező feladatra, amit ráadásul élvezel is.
A SEK keretein belül rendszeresen tartasz csoportos edzéseket, mit kell tudunk a te óráidról, hogyan támogatják az egészségmegőrzést-, fejlesztést?
Az én órám egy funkcionális köredzés, azaz a gyakorlatok az alapvető emberi mozgásmintákra, a nagy, több ízületes mozgásokra koncentrálnak, amiket körbe rendezve hajtunk végre. Többségében a saját testsúlyunkkal dolgozunk, illetve alkalmanként használunk otthoni tárgyakat (pl.: szék, hátizsák, könyv) is. Vannak magasabb intenzitású edzések, amik elsősorban a kardiovaszkuláris rendszert fejlesztik, illetve vannak alacsonyabb intenzitású erő-állóképesség fejlesztésére irányuló alkalmak is. Az edzés igyekszik az ülő életmódból adódó ártalmakat csökkenteni és hozzájárul egy egészséges izomzat és keringés kialakításához.
Sajnos gyakran hangzik az a mondat, hogy „én már öreg vagyok a sporthoz, inkább bele sem kezdek” – mi a véleményed erről?
Sosem késő elkezdeni. Anyukám 50 körül kezdett el futni és köszöni, nagyon élvezi és az edzéseimen is rendszeresen részt vesz édesapámmal együtt, aki már a 60-at is betöltötte. Természetesen egy bizonyos életkor felett már lassabb a fejlődés, türelmesebbnek kell lenni. Megfelelő körültekintéssel a sport bármilyen életkorban elkezdhető. Persze ne egy HIIT tréninggel indítsunk!
Azt is látjuk, hogy immár a fiatalok is egyre többen küzdenek derék- és hátfájással és sok más problémával is… mit üzennél nekik?
Az ember nem az ülő életmódra lett „kitalálva”, mégis ebbe a testhelyzetbe vagyunk kényszerítve napi sok-sok órában (munka közben, autóban, TV nézés közben stb.) és sajnos ezt a heti 3-5×1 óra edzéssel sem mindig lehet ellensúlyozni (főleg, ha még az edzésen is üldögélünk a különböző gépekben). Vannak, akik érzékenyebbek erre – például én is – és már egész fiatalon megérzik ennek negatív hatásait. Fontos a rendszeres edzés mellett elsajátítani a helyes testtartást, megerősíteni a core izmokat, továbbá a megfelelő mobilizálás, szövetek karban tartása (hengerezés, masszázs, egyéb technikák), gyakori mozgás szünet, ergonómikus munkakörnyezet és a szabadidőnk minél nagyobb részének aktív eltöltése is segíthet jelenthet a problémák leküzdésében. És ha mindent kipróbáltak és még sincs javulás, akkor azt javaslom, hogy kérjenek segítséget gyógytornásztól, vagy egyéb, a témában jártas szakembertől (pl. humánkineziológus, manuálterapeuta)!
Lippai Roland
Kép: Cséka Botond
