Kedves Kolléganők és Kollégák!
Mély fájdalommal szeretnénk Önöket értesíteni, hogy a Családorvosi Tanszék alapítója, Prof. Dr. Arnold Csaba 2022. augusztus 10-én elhunyt, hamvainak szórásos temetése 2022. szeptember 27-én 13.15-kor kedden lesz az Óbudai Temetőben.
Arnold Csaba professzor egyetemi tanulmányait a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végezte 1955-61 között. Tudományos diákköri tagként mikrobiológiából (szövettenyésztés, vírusdiagnosztika) országos konferencián első helyezést, belgyógyászatból (fonokardiográfia, EKG) első helyen díjazott pályamunkákat készített. 1962-66-ban, 4 éven keresztül, falusi praxisban dolgozott. Itt kezdődött tudományos munkálkodása. A falu lakói közül a 60 éven felüliek szűrővizsgálatát végezte el, amelyről 1966-ban Pestmegyei Orvosnapokon számolt be. l966-tól 2004-ig Budapest XVII. kerületében családorvosként dolgozott, majd praxisát tanítványának, tanszéki kollégájának adta át, de részmunkaidőben továbbra is gyógyította pácienseit. 45 éven keresztül szolgálta a családok folyamatos, élethossziglan, több generáción keresztül átívelő gyógyító-megelőző ellátását.
Első, falusi körzetben végzett szárnypróbálkozása után, az ott szerzett tapasztalatok birtokában szervezte meg a krónikus betegek gondozását. A kezdet kezdetétől monitorozta és értékelte munkáját, a tapasztalatok alapján lépésről lépésre igyekezett a betegellátást, a gondozást hatékonyabbá tenni. 1970-től kezdve a kutatómunkája eredményeit folyamatosan
előadásokban és publikációkban hozta nyilvánosságra. Rendszeresen szerepelt hazai orvos-kongresszusokon, többek között valamennyi MÁOTE országos, és regionális rendezvényen.
Érdeklődése mindinkább a hipertónia, a szívbetegségek, szívbetegek, valamint a cukorbetegek gyógyító-megelőző ellátása irányába orientálódott. 1972-73-ban a körzetének 40 éven felüli lakosainak komplex szűrését végezte el. Ennek több eleme (Ekg szűrés, rizikóprofil feltérképezése, cukorterheléssel egybekötött cukorbetegszűrés, egyéni rizikó becslése, meteorológiai érzékenység meghatározása) hazai viszonyok között úttörő munkának számított, illetve, mint módszer először került alkalmazásra. A szűréssel párhuzamosan megtörtént a krónikus betegek ellátásának újraszervezése, a betegek és a veszélyeztettek egészségnevelése és komplex, nem-gyógyszeres, egyéni prevenció kezdeményezése.
Szisztematikusan folytatódott a betegellátás, a gondozás monitorozása. Ezek között a kórházi igénybevétel, a súlyos kardiovaszkuláris események regisztrálása, a beteg sorsának nyomon követése, a halálozás statisztikai és egyénre vonatkoztatott elemzése. A követés eredményeként 1980-ban sikeresen megvédte kandidátusi értekezését, melynek címe: „A
gondozási módszer alkalmazása a szívbetegek gyógyító megelőző ellátásában egy városi orvosi körzetben”. Ismételt lakosságszűrésre is sor került, amely 1974-75-ben a budapesti 31 körzetben mintegy 26000, negyven éven felüli lakos szűrővizsgálatának is részét képezte. Részben ennek a munkájának az elismerésekén “Érdemes orvos” kitüntetést kapott. A 80-as években érdeklődése a gondozás és az orvosi munka minőségének javítása, értékelése, a tapasztalatok gyakorlati hasznosítása irányába mozdult el. A cukorbetegek, a hipertóniások gondozásának hatékonyabbá tételének érdekében, nemcsak a praxisában, hanem több körzetben végeztek összehangolt kutatásokat. „Önvizsgálatok” módszerét dolgozták ki,
amelyet később a XVII. kerület valamennyi körzetében, az Országos Kardiológiai Intézet koordinálásával szervezett lakossági prevenciós programjának részeként, az orvos-továbbképzés hatékonyságának elemzésre is használtak.
1976 óta oktatta a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen a családorvosi munkát. 1984-től vezette az Oktatási Csoportot,
amely 30 éve, 1992-ben Családorvosi Tanszékké alakult át. 2002-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette a Tanszéket, melynek általa kiválasztott tagjai jelenleg is aktívan dolgoznak a Tanszéken, vezetik a Tanszék oktatói, kutató munkáját. Tapasztalatait két évtizeden keresztül orvostanhallgatóknak, pályakezdőknek adta át. Kidolgozta a családorvoslás graduális
programját, a családorvos rezidensi képzési programot, a családorvosok átképzését, szakképzését, szakvizsgáját és a folyamatos továbbképzést. Ennek részeként több jegyzet, segédanyag készült el, melynek részét képezte az általa írt, illetve szerkesztett két könyv, „Családorvoslás”, és a „Családorvoslás gyakorlata”. Ez utóbbi, több egyetemen a családorvosi
oktatás ajánlott tankönyve volt. Eddigi munkájának eredményeit több mint 250 közleményben hozta nyilvánosságra. Ezek közül külön is említést érdemel a két kötetes, a családorvosi munkával összefüggő ismereteket először összefoglaló egyetemi jegyzet, amelyet dr. Andor Miklóssal közösen írtak, és a családorvosi szakma egyetemi oktatásának első hivatalos kiadványa lett. Több hazai orvostársaságnak volt tagja, így többek között az EURACT-nak (Európai Oktató Családorvosok Akadémiája), MÁOTE-nak (Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete), a magyar és a nemzetközi Hipertónia Társaságnak, az EDESG-nek (a cukorbetegség epidemiológiájával és prevenciójával foglalkozó európai tanácsadó testületnek). Hosszú ideig tagja volt az Országos Kardiológiai Intézet, az Országos Háziorvosi Intézet Szakmai Kollégiumának. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Medicus Universalisnak, az Orvosképzésnek, a Lege Artis Medicinae, valamint az Orvostovábbképző Szemlének.
Arnold Csaba professzor úr motorja volt a családorvoslás hazai presztízsének megteremtésében, kiemelkedő szerepe volt a családorvoslás egyetemi oktatásának kimunkálásában, és az erre épülő szakképzés alapjainak lerakásában.
Búcsúznak Tőle a Családorvosi Tanszék munkatársai, akkreditált oktató kollégái.
Emléke örökké a szívünkben él.