Mély fájdalommal tudatjuk mindenkivel, akik ismerték és szerették Dr. Hidas Istvánt, Tanszékünk egyik legrégibb oktatóját, hogy 2021. június 2-án Földi pályafutása befejeződött.
Dr. Hidas István 1938. augusztus 6-án született Pilisvörösváron, egy hatgyermekes sváb család idősebb fiaként. Általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte, majd az óbudai Árpád Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen folytatta. 1962-ben, summa cum laude minősítéssel végzett az egyetemen.
Az egyetem elvégzése után első állása az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetében (KOKI) volt. Két év múlva állást kapott Pilisvörösváron, a szülőfalujában, ahol 1964. augusztus 1-től dolgozott mint háziorvos. Betegei hamar megszerették a kedves, barátságos, az egyszerű emberek nyelvén is jól értő, őket jól ismerő doktor urat. 1975-ben szakvizsgázott általános orvostanból.
Ahogy megismerte, megszerette munkáját, a magyar alapellátás megalapítóinak, „arany csapatának”, egyik oszlopos tagja lett! A hatvanas években Ők voltak azok, akik a „körzeti orvosból”, „családorvost” szerettek volna „csinálni”. Az „arany csapat”: Dr. Szatmári Marianna, Dr. Andor Miklós, Dr. Hidas István, Dr. Margittai Erzsébet, Prof. Dr. Arnold Csaba, Dr. Tímár Éva, és még sorolhatnám tovább, akik az életüket tették fel arra, hogy külön szakmaként ismerjék el a családorvoslást. Erőn felül, hegyeket mozgattak meg, hogy a Semmelweis Egyetemen eleinte oktatási csoportként, később 1992. december 1-től – az országban első helyen, a Semmelweis Egyetemen – Családorvosi Tanszékként ismerjék el oktatói munkájukat. Kidolgozták azt a rendszert, melyet akkor az országban elsőként, később átvéve a módszert, más egyetemeken, és más szakmákban is rezidensi oktatásként ma is használnak. Történelmi feladatot hajtottak végre. Köszönhetjük Nekik valamennyiüknek.
Háziorvosi munkája mellett Dr. Hidas István hosszú éveken át aktívan tevékenykedett a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületében, melynek örökös elnöke lett, valamint a Magyar Orvosi Kamarában, melynek jó ideig vezetőségi tagja is volt. 1996 óta a Medicus Universalis c. orvosi szakfolyóirat főszerkesztője volt, a szaklap utolsó megjelent számában is olvashatjuk tanulságos, tömör referátumait. A folyamatos oktatói tevékenysége mellett tudományos előadásokat tartott, több nemzetközi kongresszuson vett részt, sokszor képviselte országunkat nemzetközi szinten is.
Munkáját több alkalommal hivatalos elismerésben is részesítették:
- 1977: megyei főorvosi dicséret
- 1982: a Minisztertanács “Kiváló Munkáért” kitüntető jelvénye
- 1985: HEIM Emlékérem (NDK-Magyarország)
- 1987: Purkinje Emlékérem (Csehszlovák Orvos-társaság)
- 1987: Medicus Anonymus Emlékérem
- 1988: Munka Érdemrend ezüst fokozata
- 1990: az Olasz Orvos-társaság Emlékérme (nemzetközi kapcsolatok)
- 1998: Magyar Köztársaság Arany Érdemrendkeresztje
- 1998: “Pilisvörösvárért” Emlékérem
- 2000: Arányi Lajos Emlékérem (oktatási és tudományos munka)
- 2000: Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének díszoklevele
- 2002: Andor Miklós-díj (oktatási és tudományos munka)
- 2002: Országos Alapellátási Intézet főigazgatói dicsérő oklevél
- 2005: Családorvos Kutatók Országos Szervezetének életműdíja
- 2012: MÁOTE elismerő oklevél
- 2013: SOTE Családorvosi Tanszék elismerő oklevél (oktatói tevékenység)
- 2013: Országos Alapellátási Int. főigazgatói dicsérő oklevél (szakértői munka)
- 2013: Pilisvörösvár Város Díszpolgára
- 2019: Az Év Családorvosa Életműdíj
Eme hosszú felsorolás is bizonyíték arra, hogy milyen értékes oktatót, milyen értékes embert vesztett el a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszéke és az egész magyar alapellátás.
Búcsúzunk István, de sohasem felejtünk…
Tamás Ferenc, aki dr. Hidas István első rezidense volt
Kalabay László tanszékvezető egyetemi tanár