Milyen fő szerepeket tölt be jelenleg az Ortopédiai Klinikán és a szakmai közéletben (egyetemi docensi, vezetői feladatok, társasági pozíciók)?
1999 óta dolgozom a Klinikán, folyamatosan lépdeltem felfelé a ranglétrán mind a szakmai, mind a menedzsmenti feladatok tekintetében, míg eljutottam a mostani pozícióig. 2019 óta igazgatóhelyettesként veszek részt a Klinika irányításában, szakmai szempontból pedig az utolsó mérföldkő a 2024-ben megszerzett habilitácó volt.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy tavaly nyár óta a Magyar Ortopéd Társaság elnöki pozícióját is betöltöm. Különösen izgalmas időszakban kaptam meg ezt a feladatot, hiszen elnökségem egybeesik a Magyar Ortopéd Társaság és a Magyar Traumatológiai Társaság egyesülésével, így az idei év óta az újonnan megalakult Magyar Ortopéd és Traumatológiai Társaság társelnöke vagyok Dr. Bodzay Tamás társelnöktársammal együtt. Feladatunk ennek a két, nagy hagyományokkal bíró társaság egyesülésének levezénylése és a közös társaság struktúrájának megformálása a kor követelményeinek megfelelő színvonalon. 
Hogyan alakult úgy a pályája, hogy a vállsebészet ilyen központi szerepet kapott benne?
Talán azzal kezdődött, hogy fiatal koromban egy síbalesetben megsérültem és mindkét vállam kificamodott. Akkor ugyan már rezidens voltam, de a vállsebészetről még semmit sem tudtam. Érthető okoból elkezdtem utánajárni, hogyan is lehetne kezelni a vállamat. Ennek kapcsán döbbentem rá, hogy a váll az egyik – szerintem “A” – legizgalmasabb ízület. Ezután szisztematikusan úgy terveztem meg a képzésemet, hogy olyan helyekre jussak el mind hazánkban, mind külföldön, ahol magas színvonalon űzik a vállsebészetet. Végül 2007-ben Antal Imre barátommal közösen újra alakítottuk a Klinikán az akkor éppen nem működő vállsebészeti részleget. Ő éppen Németországból térd haza, én pedig több rövidebb olaszországi tanulmányút tapasztalatát hoztam haza. Ezeken az alapokon indult el, az azóta is töretlen lendülettel zajló munka.
Mi az a SECEC-vállcentrum, és miért nagy dolog az akkreditáció?
Mit érdemes tudni röviden a SECEC-ről, a European Society for Surgery of the Shoulder and Elbow-ról – milyen szerepet tölt be a váll- és könyöksebészet európai szakmai életében?
A társaság 1987-ben alakult azzal a céllal, hogy Európán belül összefogja a váll- és könyöksebészeket. A kezdeti maroknyi csapat mára egy 1100 fős tudományos társasággá nőtte ki magát, mely az egész világon meghatározó szerepet játszik a felső végtag nagyízületeinek gyógyításában. Rendszeresen szervezünk személyes és online továbbképzéseket, ösztöndíjaink vannak Európaián belül, Ázsiába és az USA-ba, minden évben pályázat útján kiválasztunk és díjazunk egy tudományos kezdeményezést, multicentrikus vizsgálatokat koordinálunk. Emellett éves kongresszusunk az egyik legfontosabb esemény a váll- és könyöksebészetben, melyre rendszerint 1300-1500 ember gyűlik össze a világ minden tájáról. Tagjaink főként sebészek, de vannak közöttünk szép számmal gyógytornászok is, így a terápia sebészi és konzervatív része is megjelenik.
Mit jelent pontosan az, hogy az Ortopédiai Klinika az Ön osztályával SECEC által akkreditált vállcentrummá vált?
Évekkel ezelőtt született meg az ötlet, hogy egy továbbképzési hálózatot hozzunk létre azokból a centrumokból, ahol a SECEC normáinak megfelelő szinten zajlik a váll- és könyöksebészet. A cél az, hogy a társaság tagjai számára lehetővé tegyük, hogy hosszabb-rövidebb ideig bekapcsolódhassanak egy-egy centrum munkájába és elmélyíthessék tudásukat. Ebbe az hálózatba került most be Klinikánk vállsebészeti részlege.
Mennyire számít ritkaságnak ez az akkreditáció Európában, illetve a régióban – hány hasonló centrum működik, és milyen szintű elismerésről beszélünk?
Európában, különösen annak nyugati felén nagyobb hagyománya van a váll- és könyöksebészetnek, így ott jóval korábban létrejöttek már ezek a képzőhelyek, jelenleg 66 centrum rendelkezik akkreditációval. Ugyanakkor büszkeséggel tölt el minket, hogy a régióból elsőként nyertük el ezt a címet. Kelet-közép Európában egyedül Lengyelországban volt eddig egy képzőhely, de Ausztria, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Szerbia, vagy Románia közül senki nem rendelkezik ezzel az akkreditációval.
Az akkreditáció „kulisszatitkai” – hogyan jutottak idáig?
Milyen szakmai és szervezeti feltételeket kellett teljesíteniük ahhoz, hogy SECEC-vállcentrum lehessenek? (esetszámok, műtéti spektrum, kutatás, oktatás, minőségbiztosítás stb.)
A képesítéshez összetett teljesítmény szükséges. Alapfeltétel, hogy legyen a képzőhelyen megfelelő számú, SECEC tagsággal rendelkező orvos, mi öten is rendelkezünk tagsággal. Szintén fontos a megfelelő tudományos aktivitás. Ezen a téren sem állunk rosszul, hiszen csak az elmúlt 1 évben 3 db D1-es közleményünk jelent meg váll témában és Weninger Viktor kollégám a PhD téziseit is ebből a témából védte meg tavaly sikeresen. Az oktatási tevékenység is fontos, ezt jól mutatja, hogy mind hazai, mind nemzetközi konferenciákon, továbbképzéseken, graduális és posztgraduális oktatásokon rendszeres előadók vagyunk, immár 10 éve szervezünk vállsebészeti cadaver kurzusokat és jelenleg is 3 aktív PhD hallgatónk van, aki vállsebészeti témában kutat. Természetesen fontosak a gyakorlati ismeretek is, ezért megfelelő számú műtét elvégzése és ambuláns beteg ellátása is a feltétel rendszer részei.
Hogyan zajlott maga az akkreditációs folyamat – milyen dokumentációt, adatszolgáltatást, esetleg helyszíni értékelést igényelt?
Helyszíni értékelés nem volt, azonban a Magyar Váll- és Könyöksebészeti Egyesület elnökétől kérnünk kellett egy ajánlást, pontosan azért, hogy így lehessen ellenőrizni, az adott országon belül a nemzeti társaság is elismeri a pályázó centrumot. Emellett a korábban felsorolt aktivitással kapcsolatban minden dokumentumot össze kellet gyűjteni és beadni a SECEC Qualification Committee-hez. Ők aztán az adatok értékelését követően döntöttek arról, hogy megkapjuk a SECEC Education Center minősítést.
Volt-e olyan pont, ahol különösen büszke volt a csapatra, amikor látta, hogy nemcsak „hozzák a szintet”, hanem túl is teljesítik az elvárásokat?
Őszintén szólva nagyon jó érzés volt összegyűjteni az adatokat. A napi rohanásban hajlamos az ember átsiklani a teljesítményeken és azokat természetesnek venni. Azonban amikor valami miatt összegezni kell az elvégzett munkát, akkor valóban jó érzés látni, hogy mennyi mindent sikerült a csapatnak elérni. Nagyon büszke vagyok a kollégáimra, legyen is itt a nevük: Dr. Antal Imre, Dr. Sallai Imre, Dr. Weninger Viktor, Dr. Virág-Tulassay Eszter, Dr. Bárány Tamás ortopédsebészek, valamint Kovács Beáta és Várnagy Anna gyógytornászok, akik gyakorlatilag mindenben túlteljesítették az elvárásokat.
Mit jelent ez a mindennapokban a betegeknek?
Egy átlagos páciens szemszögéből nézve: mit érez meg ebből a címke mögötti valóságból? Miben más egy SECEC-akkreditált vállcentrum betegellátása?
Ahogy az a kvalifikációs folyamatból is érzékelhető volt, azok, akik megkapják a SECEC Education Center minősítést, az eddig elvégzett tudományos, oktató és gyakorlati munkájukkal igazolták, hogy a betegellátás a legmagasabb szakmai színvonalon történik. A betegek tehát biztosak lehetnek abban, hogy ha olyan helyen gyógyítják őket, amelyik rendelkezik ezzel a minősítéssel, akkor világszínvonalú ellátásban lesz részük. Ráadásul az akkreditáció nem örökre szól, azt 5 évente meg kell újítani, így a folyamatos szakmai fejlődés is garantálva van.
Változik-e a diagnosztika és a kezelés „útja” – például több multidiszciplináris megbeszélés, egységes protokollok, strukturáltabb utánkövetés?
Ez egy organikus folyamat. Mivel benne vagyunk az európia váll- és könyöksebészet fősodrában, számos nemzetközi eseményen veszünk részt, jó kapcsolatot ápolunk külföldi kollégákkal, így első kézből értesülünk az újdonságokról és ezeket módunk van beépíteni a napi gyakorlatunkba.
Vannak-e olyan speciális műtéti technikák, protézisek, artroszkópos eljárások, amelyeket kifejezetten a vállcentrum profilja erősít, és amelyek korábban kevésbé voltak elérhetők?
Számos eljárást Magyarországon elsőként vagy az elsők között vezettünk be az elmúlt években. Ilyen volt évekkel ezelőtt a latissimus dorsi izom átültetése rekonstruálhatatlan rotátorköpeny szakadások esetén, de ilyen a két éve bevezetett alsó trapézuis izom transfere is. Szintén mi kezdtük el proximalis humerus tumorok esetén a reverz vállprotézisek használatát, ahogy néhány speciális, artroszkópos implantátum használatában is úttörők tudtunk lenni.
Oktatás, kutatás, nemzetközi beágyazottság
A SECEC-akkreditáció nemcsak ellátási, hanem oktatási és képzési státuszt is jelent. Mit jelent ez a rezidenseknek, fiatal szakorvosoknak, ösztöndíjasoknak?
Eddig is számos, a vállsebészet iránt érdeklődő rezidens kollégát fogadtunk az országon belülről. Igazából a hazai képzés tekintetében nem gondolom, hogy meg fogja változtatni a gyakorlatunkat. Mindig nagy öröm számunkra, ha megmutathatjuk a gyakorlatunkat az érdeklődőknek.
Számítanak-e arra, hogy külföldi kollégák, fellow-k is érkeznek majd Önökhöz képzésre a vállcentrum keretében? Hogyan készülnek erre?
Mivel a régiónkban nincs hasonló akkreditációval rendelkező intézmény, ezért számítunk külföldi kollégák érkezésére. Amennyiben lesz jelentkező, akkor mindenképpen arra fogunk törekedni, hogy a vállsebészet teljes spektrumát lefedő ellátást tudjunk mutatni nekik. Mivel élénk tudományos élet is zajlik nálunk, elképzelhető, hogy valamelyik tudományos projektünkbe is bevonjuk majd az érkező fellow-kat.
Az utóbbi években a Budapest International Shoulder Course is fontos szakmai eseménnyé vált. Mennyiben illeszkedik ez a kurzus a vállcentrum életébe és a SECEC-hez fűződő kapcsolathoz?
Valóban, idén 10. alkalommal szervezzük meg ezt a kurzust. Tíz évvel ezelőtt az hívta életre a továbbképzést, hogy akkoriban Magyarországon nem volt korszerű vállsebészeti cadaver tanfolyam. Miután láttuk, hogy komoly igény van rá, ezért megkerestük a SECEC-et és kértük a támogatásukat a kurzushoz, melyet meg is kaptunk. Pár évvel ezelőtt pedig, miután én lettem a SECEC Oktatási Bizottságának vezetője, még egy szintet léptünk, és azóta a társaság tagjai közül hívunk külföldi előadókat és oktatókat.
A Klinika vállsebészetének arculata és saját filozófiájaHa egy mondatban kellene összefoglalnia: mi az a szemlélet vagy „filozófia”, ami a Klinikán működő vállsebészeti csapatot leginkább jellemzi?
Minőségi ellátásra törekszünk, követjük a nemzetközi szakirodalmat, igyekszünk a számunkra izgalmas és nemzetközileg is releváns tudományos kérdésekre választ találni, valamint magas színvonalon átadni tudásunkat mind graduális, mind posztgraduális szinten.
Milyen esettípusok alkotják a mindennapi munkájuk gerincét (rotátorköpeny-sérülések, instabilitás, protézisek, revíziók, sportártalmak stb.), és melyek a legnagyobb kihívást jelentő területek?
Elsősorban degeneratív betegségekkel, így rotátorköpeny szakadással, ízületi kopással, biceps betegségekkel jelentkeznek betegeink, de jelentős számban érkeznek hozzán vállsérülésekkel, így vállficammal, kulcscsontficammal is betegek. Igazából az akut csonttöréseken kívül mindent ellátunk, legyen szó degeneratív betegségről, sportsérülésről vagy ízületi kopásról.
Személy szerint Önnek melyik terület áll a legközelebb a szívéhez a vállsebészeten belül?
Az artroszkópos technikákat nagyon szeretem, jelenleg talán a kedvenc műtétem az alsó trapéz izom artroszkóppal asszisztált átültetése, ami egy igen modern ellátás és a saját tapasztalataink is kiválóak vele.
Jövőkép – merre tovább vállcentrumként?
Milyen fejlesztési célokat tűztek ki az elkövetkező 3–5 évre vállcentrumszinten – akár technológia, akár esetszám, akár kutatás/oktatás terén?
Szeretnénk továbbfejlődni minden területen, ennek keretein belül reményeim szerint 2-3 éven belül 2-3 újabb PhD-vel rendelkező kollégánt lesz. Ezzel együtt az esetszámot is szeretnénk fejleszteni, és behozni Magyarországra a vállprotézisek esetén alkalmazott navigációt. Jelenleg is több, mint 6 kutatási projektunk fut, ezek is ígéretesek.
Vannak-e olyan konkrét nemzetközi együttműködések, kutatási projektek, amelyekhez az akkreditáció kaput nyitott vagy megkönnyítette a csatlakozást?
Mindenképpen jó, hogy egy olyan exkluzív társaságba kerültünk be, ahova Európa krémje tartozik. Ez lehetőséget teremt további kapcsolatok építésére. Részben ennek is köszönhető, hogy jelenleg egy új típusú, 3D rekonstrukción alapuló módszerrel próbáljuk felmérni vállficam után a vápa sérülésit, a módszer Svájcból származik, de nagyobb beteganyagon még senki sem vizsgálta.
Ha a fiatal kollégáknak kellene üzenetet megfogalmaznia: mit jelent ma Magyarországon egy SECEC által akkreditált vállcentrumban dolgozni fiatal ortopéd sebészként?
Legjobb lenne erről az osztályunkon dolgozó fiatalokat megkérdezni, de azt gondolom, egyetértenek velem abban, hogy mindenképpen megtiszteltetés, ugyanakkor felelősség, és folyamatos inspiráció is az, hogy ennek a címnek meg tudjunk felelni.