Tisztelt Kolléganők/Kollégák!
Szomorú hírt kell közölnünk, Vízkelety Tibor professzor úr 2017. augusztus 24-én, 88 éves korában otthonában elhunyt.
Mindannyian pontosan tudjuk, hogy Professzor Úr mennyire egyedülálló személyisége volt a szakmánknak és mennyire sokat tett a magyarországi ortopédia és gyermekortopédia fejlesztéséért és szakmánk nemzetközi reputációjáért. Közülünk sokan nagy hálát érzünk mindazért a segítségért és támogatásért, amit nagyvonalúan és önzetlenül nyújtott nekünk.
Emlékét kegyelettel megőrizzük! Nyugodjon békében!
Temetésére 2017. szeptember 25-én, 10.30 órakor kerül sor a Fiumei Úti Sírkert (Kerepesi úti Temető) szóró parcellájában.
Tisztelt Gyászolók!
Július utolsó hetében jártunk Professzor Úr otthonában, hogy meglátogassuk és hogy a szokásos módon beszámoljunk neki a Klinika életéről. Elmondtuk, hogy Szendrői Professzor Úr a Dollinger Díszelőadásban méltatta munkásságát és átadtuk a Dollinger Érmet a magyar ortopéd társadalom elismeréseként újólag Vízkelety Professzor Úrnak. Bíztunk abban, hogy ez örömmel töltheti el Őt, bár tudtuk a figyelme már ritkán és nehezen fordul felénk. Szomorkodtunk kiszolgáltatott állapotán, de reményekkel telve örültünk a hosszú életének. Nem gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. Vízkelety Professzor Úr augusztus 24-én, hosszas betegséget követően, otthonában, szerettei által körülvéve elhunyt. Tisztában voltunk azzal, hogy súlyos betegségben szenved, és hogy egészségi állapota meggyengült, mégis megdöbbenéssel fogadtuk a hírt.
Mindannyiónknak van személyes története Vízkelety Professzor Úrral kapcsolatosan. Ki ne ismerte volna Őt itthon és külföldön, hiszen Ő maga volt a hazai ortopédia-gyermekortopédia országhatáron belüli és kívüli reputációjának és igen kiemelt elismertségének a megteremtője. Minden erejével és lelkesedésével, számtalan alkalommal személyes anyagi áldozatot is hozva, arra törekedett, hogy nemzetközi kapcsolatokat kialakítva képviselhesse és elfogadtassa a hazai ortopédiát, megteremtve a hetvenes és nyolcvanas években a szakma fejlesztésének leghatékonyabb módját, a fiatal kollégák külföldi képzésének lehetőségét. Hányan vagyunk itt a gyászolók között, akik ennek az önzetlen segítőkészségnek köszönhetjük, hogy lehetőséget kaptunk a karrierünk kibontakoztatásához.
Professzor úr több, mint 50 évet dolgozott a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján, ahová az Anatómiai Intézetben szerzett széleskörű morfológiai ismeretekkel érkezett. Szakvizsgája után érdeklődése a gyermekortopédia felé fordult. Hihetetlen munkabírása és tanulni vágyása hamarosan a gyermekosztály vezetőjévé tette. Gyógyító munkája középpontjában mindvégig a gyermekortopédiai maradt. Megszervezte országosan a csípő szűrővizsgálatokat, népszerűsítette a Pavlik kengyel helyes használatát, bevezette a végtaghosszabbító műtéteket, számos eredeti megoldást dolgozott ki a végtagi fejlődési rendellenességek kezelésére és alkalmazta a neuromuszkuláris betegségben szenvedő gyermekek ellátásában a korszerű sebészeti módszereket. 1970-ben védte meg kandidátusi és 1989-ben doktori disszertációját. 1980-ban nevezték ki a az Ortopédiai Klinika igazgatójává, mely pozíciót 15 évek keresztül töltött be. A Magyar Ortopéd Társaság titkáraként majd hosszú éveken keresztül elnökeként számos hazai illetve nemzetközi kongresszust szervezett nagy lelkesedéssel és elszántsággal.
Tisztelt Gyászolók! Családtagok, barátok, munkatársak, kollégák! Önök egyikét sem kell meggyőznöm ezen a helyen Vízkelety Professzor Úr nagyszerű szakmai életútjáról, kiváló egészségszervezői tevékenységéről és intenzív szakmapolitikai aktivitásáról azzal, hogy tételesen felsorolnám a tudományos cikkeit, könyvfejezeteit, előadásait, szerkesztő bizottsági szerepléseit, számos kitüntetését és tiszteletbeli társasági tagságát.
Vízkelety Tibor Professzor Úr a családi támasz hiányával, apa nélkül, a mélyszegénységből a menhelyen és árvaházban töltött évek után nehéz körülmények között megszerzett érettségivel került az orvosegyetemre. A NÉKOSZ korai időszakának még politikamentes és a szegénység állapotából és kényszerű élményéből fakadó tiszta erkölcsisége és az önzetlenség valós gyakorlata egész életén végig kísérte Professzor Urat. Minden szerepkörében, és minden élethelyzetben, professzorként, mentorként, SICOT vezetőként, főnökünkként, kollégánkként, remélt és vágyott barátunkként készen állt arra, hogy segítsen nekünk. A szakmai vagy baráti segítsége mindig természetességgel, nagyvonalúan, könnyeden és udvarias, diszkrét csöndben történt. Az élete kezdeti nehézségei és megpróbáltatásai érlelték személyisége megnyerő eleganciáját, melyet mindannyian nagyra tartottunk és irigyeltünk Tőle és szerény sikerrel próbáltuk utánozni. A művészetek, a zene, a festészet, az érmek, a tánc iránti őszinte és természetes érdeklődése a XX. századtól idegen a reneszánsz emberre jellemző nyitott, könnyed lelkületet adott személyiségének, melyet a társaságában sokszor élvezhettünk.
Tisztelt Professzor Úr! Örök Mentorunk! Kedves Tanítónk és Példaképünk!
Emléked őrizni fogjuk, bennünk élsz tovább.
Nyugodj békében!