MÁSODIK RÉSZ
-
Késleltetett vagy helytelen kezelés
Az öndiagnózis helytelen és akár káros önkezeléshez vezethet, ami késleltetheti a megfelelő beavatkozást. Például valaki az öndiagnózisa során arra jut, hogy neki teniszkönyöke van, majd rákeres az interneten az ajánlott gyógytorna-gyakorlatokra. S bár a gyakorlatok fontos részét képezik a teniszkönyök kezelésének, a megfelelő gyakorlatokra van szükség a megfelelő időben.
A helytelen gyakorlatok ronthatják az illető állapotát s ezt szakemberek rendszeresen tapasztalják is. Ugyanez a személy online olvashatta akár azt is, hogy a szteroid injekció „gyors megoldást” jelent a teniszkönyökre.
A múltban valóban gyakori volt a szteroid injekció alkalmazása, azonban az elmúlt években számos kutatási kísérletből az derült ki, hogy ezek az injekciók hosszú távon meglehetősen károsak, és legjobb elkerülni őket.
Egy másik gyakori példa, amikor valaki diagnosztizálja magának az isiászt, és a probléma kezelésére a YouTube-on keresi a „legjobb” gyakorlatokat. Az isiásznak sok különböző oka van, és ahhoz, hogy a gyakorlatok hatékonyak legyenek, azokat a probléma forrásához kell igazítani. Ami viszont csak akkor derül ki, ha egy megfelelően képzett egészségügyi szakember megvizsgálja meg a pácienst. A helytelen gyakorlatok csak ronthatnak a helyzeten.
-
Gyógyszerek túlzott használata és a szükségtelen vizsgálatok
nemcsak pontatlan lehet, hanem akár káros önkezeléshez is vezethet, ami késlelteti a valóban szükséges szakmai beavatkozást. Például valaki áteshet olyan – költséges – képalkotó vizsgálatokon, amelyek nem indokoltak az állapotát illetően, ezzel is növelve a felesleges egészségügyi vizsgáltokat és a költségeket. Meglepő, amikor új páciensek arról számolnak be, hogy már átestek röntgen-, ultrahang- vagy MRI-vizsgálatokon, mielőtt egyáltalán találkoztak volna a fizioterápiás szakemberrel.
Egy másik eshetőség szerint egy beteg találkozhat olyan információkkal is, amelyek szerint gyulladáscsökkentő készítmények segíthetnek az öndiagnosztizált problémája megoldásában, és bár ezek a gyógyszerek rövid távon szerepet játszhatnak az állapotjavulásban, a hosszú távú használatuk számos szövődményt okozhat.
Az általános, nem személyre szabott gyakorlatok tehát a legtöbb esetben nem segítenek, sőt akár tovább erősíthetik a panaszokat is.
-
A szakmai diagnózis elutasítása
Fennáll annak a veszélye is, hogy valaki annyira biztossá válik a saját maga által felállított diagnózisában, hogy nehézzé válik számára elfogadni az egészségügyi szakemberek attól eltérő diagnózisát.
A téves diagnózisok akár nagyon súlyosak is lehetnek, különösen akkor, ha következményük egy lehetséges szívroham, stroke vagy daganat időben történő fel nem ismerése.
Ha például valaki magabiztosan öndiagnosztizálja gyomorfájását gyomorgörcsként, előfordulhat, hogy habozik elfogadni orvosa vakbélgyulladás diagnózisát. Ez a késlekedés életveszélyes következményekkel járhat.
A közösségi média paradoxona
A közösségi média platformok lehetővé tették a mentális egészségi problémákkal küzdő emberek számára, hogy a tapasztalataik megosztásával, egymás támogatásával egyfajta közösség tagjainak érezzék magukat (mivel az egészségi állapotra vonatkozó adatok különösen érzékeny adatnak minősülnek, érdemes kiemelten nagy körültekintéssel eljárni azzal kapcsolatban, mi és hol kerül megosztásra – a szerk.).
Ugyanakkor mindez hozzájárulhatott a mentális egészségi problémák, például a szorongásos személyiségzavarok (akár téves) öndiagnózisához is, ami súlyos fizikai és mentális egészségi kockázatot jelenthet számukra.
A „TikTok terapeuták” és a „közösségi média pszichológusok” megjelenése új dimenzióba helyzete ezt a komplex problémakört, hiszen gyakran megfelelő szakképesítés nélküli influencerek osztanak meg a fizikai és a mentális egészséggel kapcsolatos tanácsokat és „bölcsességeket”.
Miközben a felhasználók tömegei gondtalanul (és gyakran teljesen céltalanul) görgetik például a TikTok videó-folyamát, mire észbe kapnak, már komoly, akár kritikus állapotot diagnosztizáltak önmaguknál.
Hogyan keressünk biztonságosan orvosi információt?
Teljesen érhető, ha valaki szeretne információkhoz jutni a (fizikai vagy mentális) tüneteit illetően, ám az információszerzésnek vannak felelősségteljes és biztonságos módjai is.
- Maradjunk megbízható forrásoknál: használjuk az elismert egészségügyi szervezetek weboldalait, vagy neves klinikák honlapjait.
- Konzultáljunk egészségügyi szakemberrel: az online kutatás soha nem helyettesítheti az orvosi vizsgálatokat. Ha aggodalomra okot adó tüneteink vannak, elsősorban forduljunk képzett orvoshoz a helyes diagnózis felállítása érdekében.
- Legyünk óvatosak a legrosszabb forgatókönyvekkel: az internet gyakran a súlyos állapotokat emeli ki, mert azok több figyelmet vonzanak. Ne essünk pánikba a legijesztőbb lehetőségek láttán. Ugyanakkor legyünk proaktívak az egészségünkkel kapcsolatban, és ha aggoldalmaink vannak, bátran forduljunk szakemberhez.
- Kerüljük az online fórumokat az öndiagnózis felállítására: bár más betegek tapasztalatai értékesek lehetnek, azok rendkívül egyéniek, és nem helyettesítik az orvosi szakértelmet és a pontos diagnózist.
- Ellenőrizzük az információkat: ha már használjuk az internetet egészségügyi információk kutatására, érdemes a kapott információkat több forrás segítségével „keresztbe” ellenőrizni, és minden esetben konzultáljunk egészségügyi szakemberrel, mielőtt bármilyen döntést hozunk.
Bár az internet hasznos eszközt jelent az információszerzés terén, az internetes öndiagnosztika számos kockázatot rejt. A tünetek félreértelmezése felesleges szorongáshoz, késleltetett kezeléshez, sőt káros orvosi döntésekhez vezethet.
Fotó1: Andrea Piacquadio: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-szemely-ules-frusztracio-3752834/
Fotó2: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/kave-bogre-ital-technologia-3483968/