Az év utolsó hetei az ünnepi időszakról, a karácsonyról, a harmonikus együttlétről és az egész éves hajtás után a lassulásról kellene, hogy szóljanak. Mégis, a felgyorsult, elvárásokkal terhelt, a tökéletességet jutalmazó világban sokaknak nehéz megérkezni az ünnepekbe.

Cikkünkben végig vesszük a testi-lelki felkészülés legfontosabb lépéseit, adunk néhány hasznos tippet a munkából való stresszmentes „kicsekkoláshoz”, és szót ejtünk azokról is, akik valamilyen okból egyedül töltik az év végi időszakot.

Ahogy rövidülnek a nappalok, és felgyulladnak az első hangulatos fények, lassan mi magunk is ünnepi hangulatba kerülünk. Ha csak pillanatokra is, de megérint a meghittség, felsejlik az a jellegzetes illat, amelyet a karácsonyhoz kötünk.

Bár a plázák és üzletek már novemberben – sőt, néha októberben – ünnepi üzemmódba kapcsolnak, érdemes tudatosnak maradni, hogy ez a sürgető hangulat ne vegye el tőlünk a jelen örömét. A karácsony nem verseny, ahol helyezésekért lépünk az arénába.

A készülődés személyes ritmusú folyamat, amely életkoronként és -helyzetenként is mást jelenthet: egyeseknek hitet, másoknak kapcsolódást, békét, hiányt vagy épp újrakezdést.

A karácsony és az ünnepek sokak számára a meghittség, a szeretet, a közös pillanatok időszakai. Ugyanakkor a rohanás, a határidők, a családi elvárások és a veszteségek emléke is felerősödhet ilyenkor. Fontos tudni: rendben van, ha érzéseink nem csak derűsek. Az ünnep nem mindenkinek jelenti ugyanazt.

Nézzük meg, mit tehetünk, hogy az ünnepi időszak minél több harmóniát és minél kevesebb feszültséget hozzon.

 

Nem mindegy, milyen fizikai állapotban érkezünk meg az ünnepekbe

Az év végi hetekben nehéz egyensúlyban tartani a feladatainkat és a pihenést. A testünk azonban finoman – vagy épp határozottan – jelzi, mire van szüksége. Jó, ha észrevesszük és komolyan vesszük ezeket a jelzéseket: gyakran arról szólnak, hogy ideje lassítani, figyelni a táplálkozásunkra, a mozgásra, a regenerálódásra és az emberi kapcsolódásokra.

A rendszeres, könnyed mozgás – akár egy séta, rövid nyújtás vagy jóga – nemcsak a fizikai állóképességet, hanem a mentális jóllétet is támogatja.

Az étkezésben érdemes a mértékletességre törekedni: a finomságok élvezhetők bűntudat nélkül is, ha közben ügyelünk a vitaminok bevitelére és rostokban gazdag, kiegyensúlyozott étrendre. A pihenést sem érdemes „majd karácsony utánra” halasztani: egy délutáni séta, egy forró tea, egy korai lefekvés vagy néhány kütyümentes óra meglepően sokat adhat.

 

Ha lassuló ritmusban, kipihentebb testtel és lélekkel érkezünk meg az ünnepekbe, az egész időszak meghittebbé válik.

 

Munka és lelassulás: hogyan engedjük el az év végét?

Az év vége gyakran láthatatlan hajszát hoz: mintha mindent be kellene fejezni, mielőtt átlépünk a januárba. Pedig a valódi pihenés csak akkor lehetséges, ha fejben is ki tudunk kapcsolni. Ehhez tudatos lezárásra van szükség: érdemes átgondolni, mit kell még elintézni, kit kell értesíteni, és mikor lehet ténylegesen „kikapcsolni”. További hasznos olvasnivaló a témában ITT

Az automatikus e-mail válasz, a helyettes kijelölése vagy a telefon elnémítása nem udvariatlanság, hanem mentális önvédelem. Hasznos lehet egy rövid „évzáró lista” arról, mit fejeztünk be, mi marad januárra, és mi az, amit nyugodtan elengedhetünk. Ha leírjuk, mi vár ránk később, kevesebb lesz a köröző, nyugtalanító gondolat.

 

A szabadság előtti utolsó napra érdemes kevesebb megbeszélést szervezni, és fokozatosan lassítani, nem pedig egyik napról a másikra próbálni átkapcsolni. Nem véletlen a repülős hasonlat: először magunkra kell tenni az oxigénmaszkot, csak utána tudunk másoknak segíteni. A pihenés is ilyen.

Nem kell mindennek tökéletesnek lennie

Az ünnepi készülődés nemcsak a külső előkészületekről szól. Ahhoz, hogy valóban jelen lehessünk, belül is szükség van egy kis csendre és térre. Már egy gyertya fénye, egy csésze tea vagy egy nyugtató zene is elég ahhoz, hogy lelkileg megérkezzünk.

Különösen fontos téma ilyenkor a mentális terhelés – vagyis az a láthatatlan szervezői és érzelmi munka, amelyet sok családban leginkább a nők visznek. Érdemes ezt a terhet megosztani: nemcsak a feladatokat, hanem a felelősséget is. Tudatosítsuk, hogy nem kell és nem is lehet mindennek tökéletesnek lennie.

 

A konfliktusrendezésnek nem a karácsonyi asztal a helye

Az ünnepi együttlétek intenzitása felszínre hozhatja az év közben elfojtott feszültségeket. Ha érzékeny téma kerül elő, segíthet egy mély levegő, egy nyugodt mondat, vagy az, ha valaki rövid időre kilép a helyzetből. Nem kell minden konfliktust azonnal megoldani.

A türelem, a határok tisztelete és a figyelem többet ér, mint a legszebb ajándék.

 

 

Lehet közösen ünnepelni, és közben egyénileg is pihenni

Az ünnep közösségi élmény, de mindenkinek megvannak a saját belső szükségletei is. Szabad elvonulni egy könyvvel, szabad sétálni egyet, szabad nemet mondani egy programra. Az önmagunkkal szembeni együttérzés ilyenkor különösen fontos. Ha megértéssel fordulunk egymás igényei felé, az csökkenti a félreértések esélyét és növeli a harmóniát.

Amikor a tér lelassít és meghív bennünket a harmonikus létre

Az otthon hangulata visszahat ránk. Egy gyertya, egy ünnepi illat, a puha textíliák és a halk zene olyan közeget teremtenek, amelyben könnyebb megpihenni. Az advent remek alkalom kisebb rituálékra is: egy rövid esti hálanapló, egy közös süteménysütés vagy egy heti „offline este” segít abban, hogy az ünnep ne csak külsőleg jelenjen meg, hanem belül is.

A közösségi média ilyenkor erősen torzítja a valóságot. A „tökéletes karácsonyok” képei gyakran csak beállított pillanatok. Nem kell ezekhez igazítani a saját ünnepünket. Megengedhetjük magunknak a tökéletlenséget. Nem baj, ha csúszik valami, ha kimarad valami, vagy ha néha csak leülünk pihenni. Semmi sem dől össze attól, ha megreped a bejgli.

 

Ugyanakkor beszélni kell arról is, hogy az ünnepek sokak számára nehezek. A „boldognak kell lenni” elvárása bűntudatot kelthet, a magány pedig fájdalmasabb lehet ilyenkor. Ha tudjuk, támogassuk azokat, akik egyedül töltik ezeket a napokat. Egy telefonhívás, egy közös séta vagy egy ebédmeghívás óriási erőt adhat.

Ha valaki egyedül van az ünnep alatt

Vannak, akiknek az ünnepek nem a közösségről, hanem a csendről vagy a hiányról szólnak. A magány ilyenkor különösen nehéz lehet. Fontos tudatosítani, hogy ezek az érzések nem egyediek. Sokakat érintenek.

Ha eláraszt a szomorúság vagy a magány érzése, segíthet, ha felkeresünk valakit: egy régi ismerőst, egy szomszédot, egy önkéntest. Néhány perc beszélgetés is oldhatja a feszültséget és visszahozhatja a kapcsolódás érzetét. Magyarországon több ingyenes, anonim lelkisegély-vonal is működik, például a 116-123-as Lelki Elsősegély-szolgálat, ahol éjjel-nappal elérhető támogatás.

Egyéb lehetőségek elérhetők ITT. 

 
Fotók:

Fotó: Jonathan Borba: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/feny-konnyu-ferfi-unnep-3303614/

Fotó: Nicole Michalou : https://www.pexels.com/hu-hu/foto/elelmiszer-etel-unnep-nyaralas-5779177/

Fotó: Pixabay: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-szemely-hid-vonat-221210/

 

Szerző:
Lippai Roland
Kommunikációs szakember, Coach, szociológus