Betegség meghatározás: A vese üregrendszerében kialakult kő okozta megbetegedés.
Előfordulás, hajlamosító tényezők: A vesekövek kialakulása során a vizeletben a kőképző anyagok nagy koncentrációja miatt kicsapódás jön létre. Az emelkedett szérum húgysavszint esetén a húgysavkövek, míg emelkedett szérum kálciumszint esetén a kalcium tartalmú kövek kialakulása fokozott. Amennyiben ezen anyagok szérum szintje a normál tartományban van, úgy bizonyos vesekéreg megbetegedések, anyagcsere rendellenességek, a csökkent folyadékbevitel, vizeletelfolyási akadályozottság (pl.: jóindulatú prostatata megnagyobbodás), a húgyutak fejlődési rendellenességei és húgyúti fertőzés lehet a hajlamosító tényező a kövesség kialakulására.
A kövek alkotóelemeik szerint többfélék lehetnek: kálcium-oxalát-mono-és dihidrát, struvit és karbonát-apatit, húgysav, cisztin, és bizonyos ritkább kőtípusok. Ezek gyakran nem önmagukban, hanem kevert köveket létrehozva jelennek meg. A vesekövek közül a vesepapillákhoz kitapadt, vagy nagyobb nem mozgó kövek általában kevesebb tünetet okoznak, míg a kicsi, mozgó kövek heves tüneteket okozhatnak: tompa, vagy éles deréktáji fájdalom, mely a húgyutak lefutása mentén a herékbe, vagy a nagyajkakba sugárzik, hányinger, hányás is előfordulhat, hideg verítékezés, esetenként véres vizelet kíséretében. A görcsölő beteg nyugtalan, általában görnyedten járkál fel s alá. Láz csak a szövődménnyel (heveny vesemedencegyulladás) járó formákban fordul elő.
Tünetek, panaszok: A főbb tünetek a vesetáji fájdalom, vérvizelés, verejtékezés, hányinger, hányás, alhasi görcsös fájdalom. A vesekő sokáig tünetmentes lehet, csak a húgyútakban történő mozgás során, azok részleges vagy teljes elzárása révén okoz panaszt. Az üregrendszert kitöltő nagy kövek általában tünetszegények.
A beékelődött kis kövek hirtelen jelentkező heves hasi tüneteket, vesetájról kiinduló görcsöt okoznak, mely lefelé az alhasba, a lágyékhajlatba, combba, herékbe, nőknél a nagyajkakba sugárzik. Ezt gyakran vérvizelés kíséri.
Felismerés: A betegség felismeréséhez elengedhetetlen a fizikális vizsgálat mellett a hasi UH, kiegészítve has -, kismedencei RTG, illetve CT vizsgálattal. A betegség kivizsgálása során továbbá laboratóriumi vér – és vizelet vizsgálatok szükségesek.
Fajták, típusok, fokozatok: A vesekövek fajták szerinti felosztása: kálcium tartalmú kövek (többségük kálcium-oxalát), ezek az összes kő 75%-át teszik ki. Kialakulásuk hátterében állhat öröklődő anyagcserezavar, mellékpajzsmirigy túlműködés, gyógyszerszedés (furosemid, szteroidok, savkötők), A és D vitamin túlzott fogyasztása. Nagy mennyiségű C-vitamin, és kevés B vitamin az oxalát túltermelődése révén okozza a kőképződést. Struvit kövek (magnézium-ammónium-foszfát) 15%-ban fordulnak elő, gyakrabban nőknél, húgyúti fertőzés eredményeként képződnek. Húgysavkő 5%-ban jelentkezik, oka gyakran a túlzott húsfogyasztás, és a köszvény hajlamosíthat kialakulására. Cisztinkövek az összes kőbetegség 1%-át teszik ki. A cisztin a fehérjék lebomlásának egyik terméke, anyagcserezavarok a vizeletben magas szintjét okozhatják, ami kristályképződéshez vezet. Örökölhető betegség.
Nem műtéti / konzervatív kezelés A konzervatív kezelés során bőséges folyadékfogyasztás mellett görcsoldó, a húgyutak tisztulását, illetve a kövek kiürülését segítő terápia történik. Egyes kőtípusok esetén (pl.: húgysavkő) a kövek gyógyszeres oldására is lehetőség nyílik. A megelőzés fontos eszköze a kellő mennyiségű folyadékfogyasztás és az egészséges táplálkozás. Akut vesegörcsök esetén gyógyszeres fájdalomcsillapítás, görcsoldás szükséges.
Műtéti kezelés A kő helyzete és nagysága határozza meg a kezelés módját, mely során amennyiben a kő spontán távozása nem várható, eszközös kőeltávolítási lehetőség jön szóba (például: kőzúzás/ESWL/, percután kőeltávolítás /PCNL/). Bizonyos vesekövek esetén az első vonalban választandó kezelés az ún. testen kívüli lökéshullám terápia (ESWL), amelynek során az ultrahang és/vagy röntgen segítségével megtalált követ lökéshullámmal szétzúzzák. Egyéb esetekben endoszkópos technikával történik a kőeltávolítás, mely során műtéti körülmények között, a bőrön keresztüli szúrcsatornán keresztül, vagy a húgyutakon át történik a kőzúzás, majd az eszközös kőeltávolítás.
Orvosi ellenőrzések: A kőmentes betegek rendszeres utánkövetése, diétás és életmódbeli (bőséges folyadékbevitel, gyakori vizeletürítés, sport) tanácsokkal, kőoldást elősegítő gyógyszerekkel történő ellátása szükséges. Visszatérő kövesség esetén az anyagcsere rendellenességek felderítésére irányuló vizsgálat elengedhetetlen.
Megelőzés: A kőösszetétel pontos meghatározása segíti a leghatékonyabban a megelőzést. Kálcium-oxalát kő esetén bőséges, és a nap folyamán egyenletesen elosztott folyadék fogyasztás, az ásványi anyagokban gazdag ásványvizek és szénsavas üdítők kerülése, valamint rendszeres testmozgás javasolt. Karbonát-apatit és struvit köveknél a fő ok a húgyúti fertőzés, így annak megszüntetése, majd a gyulladást elősegítő csípős fűszerek fogyasztásának mérséklése, a gyulladás antibiotikumos kezelése, illetve az azt fenntartó anatómiai rendellenesség műtéti megoldása javasolt.