Betegség meghatározás: A hímvessző rosszindulatú daganata
Előfordulás, hajlamosító tényezők (rizikó faktorok): A hímvesszőrák az egyik legritkábban előforduló rosszindulatú megbetegedés a nyugati világban: kevesebb, mint egy eset jut minden százezer lakosra, és az esetek nagyrészt az időseket, a 75-85 közti korosztályt érinti. Hajalmosító tényezőnek tartjuk a hímvessző higiéniájának elhanyagolását, a humán papilloma vírusfertőzést és egyéb, a péniszt érintő fertőző betegségeket, a HIV pozitivitást, a promiszkuitást, és a jóindulatú, hímvesszőt érintő bőrbetegségeket (mint a lichen sclerosus et atrophicus), melyek magukban hordozzák a rosszindulatú elfajulás veszélyét.
Tünetek, panaszok: Az esetek több mint felében későn kerül felismerésre a probléma, mert a beteg megkésve (gyakran több hónap várakozás után) fordul orvoshoz, azt követően, hogy hímvesszején felismert valamilyen elváltozást, legyen az egy növekmény, elszíneződés, vagy hámhiány. Az elváltozások leggyakrabban a makkon (48%) és a fitymán (21%) jelennek meg először.
Gyakori korai panasz a makkon, vagy a fityma bőrén érzett viszketés, égő érzés. Emellett – a péniszen felismert elváltozás mellett – a lágyékban érzett nyirokcsomó duzzanat is rosszindulatú elfajulásra enged következtetni.
Felismerés (vér, vizelet, UH, röntgen, vizeletáramlás, urodinámia, hólyag-, uréter-, vese-tükrözés, szövettani minta): A rákmegelőző állapotok és hímvesszőrák gyakran fizikális vizsgálattal is felismerhetőek. Gondot kell fordítni továbbá a lágyéktájéki nyirokcsomók vizsgálatára is. A hímvessző ultrahangos vizsgálata a tumor kiterjedtségéről ad bővebb információt. Amennyiben a szövettani vizsgálat eredménye invazív karcinóma, MR, vagy CT-vizsgálattal mérhető fel a környező nyirokcsomók és távoli szervek esetleges érintettsége.
Fajták, típusok, fokozatok: Rákmegelőző állapotként tartjuk számon az in situ karcinómát, mely 10-30%-ban alakul át invazív rákká. Továbbá HPV (humán papilloma vírus) okozta rákmegelőző állapotnak tekinthető a Condyloma acuminatum (szemölcsszerű elváltozások a hímvesszőn és környékén), a Queyrat betegség (vörös foltok a makkon és a fityma belfelszínén), a Bowen-kór (elszíneződések a hímtag tövén és a herezacskón) és a Buschke-Löwenstein tumor, mely a condilómához hasonló, összeolvadó, karfiolszerű elváltozásokról ismerhető fel.
Ezek mellett a fehér foltokról felismerhető leukoplakia, a Paget-kór és a fitymát gyakran beszűkítő lichen sclerosus (balanitis xerotica obliterans) is invazív rák kialakulásának veszélyét hordozza magában.
Nem műtéti / konzervatív kezelés (gyógyszer, sugár, étrend, életmód): Mind a rákmegelőző állapotok, mind az invazív rák esetében (előbbiben a mintavételt és felületes kimetszést, utóbbiban a szervmegtartó operációt, vagy amputációt) a sebészeti beavatkozás áll az első helyen, ám előbbiek esetén a lézeres kezelés és a lokális kemo-, vagy immunterápia is szóba jöhet.
Műtéti kezelés: A tumor gyanús elváltozásokból abban az esetben szükséges mintát venni, amennyiben az elváltozás természete biztonsággal máshogy nem állapítható meg, illetve, ha nem sebészi (hanem sugár-, vagy lézeres) kezelést indítunk. Amennyiben a lézió egészében eltávolításra került, és a szövettani vizsgálat jóindulatú elváltozásnak véleményezte azt, elegendő a fityma eltávolítása és rendszeres orvosi kontroll. Emellett a lokális kemoterápia, vagy lézerkezelés is használható ilyen esetekben. A szövettanilag igazolt invazív rák esetében nem csak a tumor teljes (az ép szövetek megtartásával járó) eltávolítása szükséges, ám az esetleges nyirokcsomóáttét sebészi kezelése (eltávolítása) is, amennyiben ezt a betegség előrehaladottságának foka lehetővé teszi. Amennyiben lehetséges, szervmegtartó műtétet végzünk, ám kiterjedtebb daganatok esetében a teljes pénisz amputációjára lehet szükség. Szövettanilag bizonyított nyirokcsomóáttét esetén a lágyéki és kismedence nyirokcsomóinak kiirtására is szükség lehet. A hímvesszőrák esetében igen limitált a lehetőség a kemoterápiára, ezért itt elsőként a sebészi kezelés jön szóba.
Orvosi ellenőrzések: Kuratív kezelést követően kiemelten fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés. A betegség recidívája csak így fedezhető fel idejében, és a kezelés mellett megjelenő mellékhatások is csak így menedzselhetőek sikeresen.
Megelőzés (étrend, életmód, testi-lelki-szellemi egészség): A hímvesszőrákra és a rákmegelőző állapotokra is igaz, hogy a korai felismerés, és az időben megkezdett kezelés a lehető legbiztosabb eszköze a súlyos, esetleg életveszélyes állapotok megelőzésének.
Azon személyek esetében, továbbá, akiknél korán megtörtént az előbőr lemetszése (azaz a körülmetélés, vagy circumcisio), kisebb az esélye a pénisz karcinóma kialakulásának. Emellett a megfelelő higiéniás körülmények megtartása, a monogám életmód, a krónikus bőrbetegségek kezeltetése egyértelműen csökkenti a rák kialakulásának esélyét. A férfiak HPV-vakcinációjának haszna egyre kevésbé tűnik kérdésesnek.