A célunk egy teljesen új környezet megteremtése a maxillofaciális helyreállító protetikában, ami azt jelenti, hogy a különböző beavatkozások improvizatív jellegét bizonyítékokon alapuló iránymutatásoknak kell felváltaniuk.
A műorr, műfül, műszem vagy bármilyen epitézis elkészítéséhez szükségünk van a páciens arcának modelljére. Ennek megszerzésére jelenleg a hagyományos lenyomatvételt alkalmazzuk, de ennek számos hátránya van, ami gondatlan kezelés esetén akár életveszélyessé is teheti az eljárást. Az ígéretes 3D arcszkennelő rendszereket azonban még validálni kell a klinikai alkalmazáshoz. Ezen új technológiák alkalmazásához iránymutatásokra van szükségünk, hogy mire kell figyelnünk a kiszámíthatóbb, jobb minőségű és gyorsabb digitális lenyomatok elérése érdekében. Ennek érdekében először is értékelni kell a 3D szkennerek klinikai pontosságát a különböző arcrégiókon.
Különböző kezelési lehetőségek maxilladefektusos betegek esetén
A legtöbb ilyen defektus az onkológiai kezelés miatti sebészi beavatkozás eredménye. Ezt az ablatív műtétet követően, bár tumormentesek, az életminőség megtizedelődik, a betegeknek valamilyen rehabilitációra van szükségük.
Ezen betegeknek a száma egyre nő, mivel egyre több páciens válik tumormentessé, egyre hosszabb ideig. Vannak helyreállító sebészeti és protetikai lehetőségek, de a legjobban működő rehabilitációs módszer kiválasztása vitatott. A választás nagymértékben függ a kezelő személyes készségeitől, függetlenül attól, hogy a kezelő fogpótlástanban járatos fogorvos vagy fej-nyaksebész. Célunk összehasonlítani az általánosan használt megoldásokat a terápiás hatás szempontjából network metaanalízis keretében.
A lágyszájpadi defektusok velopharyngealis elégtelenséget (VPI) okoznak. Ezekben az esetekben a betegek nem tudnak beszélni, sőt néha nem tudnak nyelni sem. A kezelés fő módszere a beszédterápia, de gyakran ez nem elég. Ennek támogatására van sebészi és protetikai módszerek állnak rendelkezésünkre. Mivel ez utóbbi ág eléggé elhanyagolt, hatékonyságukat validálni kell, és ha az eredmények jók, akkor ezeket a készülékeket a rutin részévé kell tenni. Mivel nincs elfogadott protokoll a lágy szájpadi protézisek (lágyszájpademelők, dinamikus obturátorok) gyártására, nem sok központ tud ilyen kezelést nyújtani. A kérdés az: hogyan segítenek ezek a protézisek a VPI-ben a sebészeti beavatkozásokhoz képest? A beavatkozások hatékonysága a beszéd érthetőségén, a bolus transzport hatékonyságán és az egyén saját életéről alkotott szubjektív értkelésén (quality-of-life questionnaires) keresztül mérhető