Betegség meghatározás: A húgycső részleges, vagy teljes, fizikális behatás okozta sérülése.
Előfordulás, hajlamosító tényezők (rizikó faktorok): A húgycső sérülése leggyakrabban férfiaknál fordul elő tompa erőbehatás következtében. Emellett előfordulhat még orvosi beavatkozás, vagy a (szexuális élvezet céljából, vagy mentális betegség jeleként) húgycsőbe dugott tárgyak okozta sérülés is. Traumás esetek kapcsán gyakran a húgyhólyag és a csontos medence sérülése is bekövetkezik.
Tünetek, panaszok: Fájdalmas vizelés, vérvizelés, vagy vizelési képtelenség is felléphet húgycsősérülést követően. A húgycsőnyílásban megjelenő vér a legbiztosabb húgycsősérülést jelző tünet.
Felismerés: Amennyiben a húgycsősérülés lehetősége felmerül (húgyhólyag sérülés mellett, vagy anélkül) a katéter behelyezése kerülendő, mivel ezzel további sérülések okozhatók a már károsodott húgycsőben. Ezért a húgycső- és hólyagtükrözés helyett a húgycső kontrasztanyagos töltése javasolt, így röntgen képerősítő alatt jól látható, hogy hol és milyen mértékű a húgycső sérülése. Nők esetében – tekintettel arra, hogy itt igen rövid a húgycső, és a kontrasztos vizsgálat nem hozna eredményt – tükrözést végzünk.
Fajták, típusok, fokozatok: A húgycsősérülés mértéke a kisebb nyálkahártya-sérüléstől a részleges, illetve teljes mértékű szakadásig terjedhet, és érintheti az húgycső elülső, hátsó részét, vagy annak teljes hosszát. A húgycső hátsó része szinte mindig a csontos medence sérülése mellett jelentkezik, az elülső szakasz sérülés azonban általában egyedül álló eset, a környezet sérülése nélkül.
Nem műtéti / konzervatív kezelés: A húgycsősérülések kezelésénél elsődleges szempont a vizelettartási és ürítési képesség, valamint az erektilis funkció megőrzése, valamint a későbbi húgycsőszűkületek elkerülése. Kisebb, felszínes, csak a nyálkahártyát érintő sérüléseknél, ahol kizárható a húgycső folytonosságának részleges, vagy teljes megszakadása, elegendő a vizelet elterelése. Ez egy alhason keresztül a hólyagba helyezett és fixált cső segítségével történik. Ennek segítségével a vizelet ideiglenesen nem a húgycsövön ürül majd, így az könnyebben és komplikációmentesen gyógyulhat. Amennyiben a későbbiekben a sérülés nyomán húgycsőszűkület alakul ki, azt későbbi beavatkozással tudjuk korrigálni.
Műtéti kezelés: Azonnali műtéti kezelés csak igen súlyos, vagy a környező szervek és szövetek (húgyhólyag, medencecsont) sérülésével járó esetekben szükséges. Ezekben az esetekben nyílt műtéttel történik a húgycső helyreállítása.
A sérülést követően később kialakuló, nehézvizelést okozó szűkület megoldását enyhébb esetben húgycsövön keresztül végzett beavatkozással, bemetszéssel tudjuk kezelni. Súlyos, komplett szűkületet okozó, hegesedéssel járó esetekben, nyílt rekonstrukciós műtét szükséges. Ezen műtétetek, speciális volta miatt, csak nagy gyakorlattal rendelkező, centrumokban ajánlott végezni.
Orvosi ellenőrzések: A sérülés és a beteg állapotának stabilizálódását követően, miután az alhasi sztóma is eltávolításra került, állítható fel az esetlegesen kialakult szűkület műtéti helyreállításának terve, melyhez gyakran további vizsgálatok szükségesek.
Megelőzés: