A külső húgycsőnyílás veleszületett rendellenessége, mely a betegség súlyosságától függően a hímvessző lefelé irányuló görbületével járhat. Minél lejjebb helyezkedik el a külső húgycsőnyílás a hímvesszőn, vagy akár a herezacskón, vagy a gáton nyílik, annál nagyobb az esélye a görbületnek.
Előfordulás, gyakoriság: Minden 300-600 fiú újszülöttben valamelyik formájában előforduló betegség, mely pozitív családi kórtörténet esetén akár minden 80-100. fiúban is előfordulhat.
Kialakulás: Ismeretlen eredetű megbetegedés, melynek kialakulásában környezeti faktorok is szerepet játszhatnak, melyek befolyásolják a gyakoriságot. Ilyenek például az áldott állapot alatti fokozott oestrogén, pesticid (dichlorodiphenyltrichloroethane v. DDT) vagy más toxikus szerek (polychlorinált biphenylek v. PCB-k). Legújabb kísérletek alapján az epidermális növekedési faktor hiánya okozhatja a betegséget. Továbbá kutatások vasculáris, enzimatikus defektusokat vagy emelkedett szérum LH szint mellett normális FSH és tesztoszteron szintet is találtak.
Osztályozás: A betegséget a külső húgycsőnyílás elhelyezkedése alapján osztályozzuk. Legenyhébb formájában (glanduláris hypospadiasis) a külső húgycsőnyílás a makkon nyílik, de kissé lejjebb, mint annak végén. Súlyosabb, ha a nyílás a hímvessző valamelyik részén és minél közelebb a herezacskóhoz, annál rosszabb (hypospadiasis penis). Ha a külső húgycsőnyílás a hímvessző és a herezacskó között található, akkor nevezzük hypospadiasis penoscrotalis-nak a betegséget. Majd legsúlyosabb esetben a herezacskón, vagy a gáton található a vizeletkivezető nyílás. Ilyenkor feltétlenül szükséges genetikai vizsgálat az újszülött nemének tisztázására, mert a kisméretű és fejletlen hímtag felvetheti túlfejlett csikló lehetőségét is (hypospadiasis scrotalis, hypospadiasis perinealis). A súlyosságtól függően merevedéskor a hímvessző lefelé görbül.
A betegség kialakulása: A külső nemi szervek fejlődése során, kb. az áldott állapot 14. hete körül, egészséges fiú magzatban a húgycső két részből, azok pontos összenövéséből, egyesüléséből alakul ki. Hypospadiasisban a makk felől befelé növekedő lemez helyes találkozása zavart szenved, a húgyhólyag irányából kifelé fejlődő húgycső lemezzel.
Panaszok: A hímvessző deformis alakú, a fityma osztott, hátul lapátszerű és a külső húgycsőnyílás rendellenes elhelyezkedésű.
A betegség tünetei: rendellenes vizelés, külső húgycsőnyílás szűkület, vizeletsugár elvékonyodása, merevedési zavar, gáti formánál terméketlenség.
Általános vizsgálatok: megtekintés, fizikális vizsgálat, ritka esetekben mesterséges merevedés létrehozása injekció adásával. Súlyos típusoknál szükségessé válik a hormonszint meghatározás, más húgyúti és belső nemi szervi fejlődési rendellenesség keresésére ultrahangvizsgálat, kiválasztásos urográfia, CT, MRI.
A kezelés célja: normális nemi működésre alkalmas, olyan egyenes hímvessző kialakítása, melyen a külső húgycsőnyílás a makk végén nyílik a hímtag külleme az egészségeshez minél hasonlóbb. Nagyon fontos felhívni, ugyanakkor a figyelmet arra, hogy nem feltétlenül kell törekedni a külső húgycsőnyílás teljes hosszának kialakítására, tekintettel arra, hogy a makk alatt nyílva is teljes funkcionális eredményt és tökéletes megtermékenyítőképességet lehet elérni.
Kezelés: Számos típusú műtéti megoldás ismeretes, melyeket a betegség súlyosságától függően alkalmazzuk. Általánosságban elmondható, hogy a húgycsőhasadék műtétei rendkívüli felkészültséget és igen finom mikrosebészeti jártasságot igényelnek. Elvégzésük kizárólag központokban (gyermekurológia, gyermeksebészet és urológia) végezhető, ahol a tárgyi és személyi feltételek ideálisak a kezelésre és hasonló műtétet nagy számban végeznek. Általánosságban egy üléses műtéti megoldások és két üléses beavatkozások ismeretesek. A hiányzó húgycsőszakasz pótlására felhasználhatjuk az általában hasadt fityma belső lemezét, környéki hímvessző bőrt és szájnyálkahártyát. A tökéletesen kivitelezett kezelés is szövődményekkel járhat és kialakulhat a műtét után bőrelhalás, sipoly, sebszétválás, húgycsőszűkület, nem megfelelő esztétikai eredmény és fennmaradó görbület.
Általános tanácsok: A műtét idejének legoptimálisabb megválasztása napjainkban is kétséges. Egyes álláspontok szerint mielőbb, de óvodába való járást feltétlenül megelőzően indokolt a műtét elvégzése, mielőtt a gyermeknek közösségbe való beilleszkedése pszichoszexológiai zavart nem szenved. Mások inkább a hímvessző növekedését megvárva későbbi időpontban javasolják az operációt. Pontos receptet adni általánosságban nem lehet, de serdülő és felnőttkorú betegek gyógykezelését végző orvosként azt tudom tanácsolni, hogy korai sikertelenség esetén ne történjen további operáció/operációk, mert az a későbbi helyreállítás lehetőségét nagyon jelentős mértékben negatívan befolyásolja.