Bevezetés:
A diabetes mellitus egy krónikus anyagcsere-betegség, amelyet megemelkedett vércukorszint jellemez, ennek oka az inzulinszekréció hiánya vagy funkció hiánya vagy mindkettő. A cukorbetegségnek 3 fő típusa van: 1-es típusú cukorbetegség (T1D), 2-es típusú cukorbetegség (T2D), és a terhességi cukorbetegség, valamint az egyedi altípusok. A T1D patofiziológiája a hasnyálmirigy inzulintermelő β-sejtjei elleni autoimmun reakción alapul. A T2D nagyobb valószínűséggel kapcsolódik a fizikai inaktivitáshoz és a helytelen táplálkozáshoz, ami elhízáshoz vezet. Ezért a T2D viszonylag könnyen megelőzhető a kockázati tényezőkre összpontosító viselkedési beavatkozásokkal. Ennek ellenére a T2D a cukorbetegség leggyakoribb formája, és világszerte jelentős közegészségügyi problémát jelent. 2017-ben világszerte 451 millió ember élt cukorbetegséggel (PwD), különösen az alacsony vagy közepes jövedelmű országokban. Ez a prevalencia 2045-re várhatóan 693 millióra fog növekedni. A cukorbetegséggel összefüggő számos szisztémás mellékhatáson túlmenően a szájüregi szövődmények nagy gyakorisága is előfordulhat, beleértve a xerostomiát, a sebek késleltetett gyógyulását, a szájüregi daganatok fokozott kialakulását, az ízérzés károsodását, a szájüregi candidiasist, az orális lichen planust, és a parodontális betegséget (PD). A rossz vagy kontrollálatlan glikémiában szenvedő betegek érzékenyebbek a PD-re. Ezen túlmenően, egy ördögi körben a parodontális fertőzés hátrányosan befolyásolhatja a cukorbetegség metabolikus szabályozását. A neuropathia releváns formái közül a szenzoros károsodás elsősorban hypaesthesiával jár. Az érzéscsökkenés minden fajta érzetre vonatkozik, a fájdalomérzetet, hőérzetet is beleértve. Ez magyarázza az érintett cukorbetegekben a diabeteses lábbal összefüggő elváltozások többségét, és végső soron ez a folyamat vezet hazánkban napi 10 cukorbeteg lábának amputációjához. A hypaesthesia ugyanakkor általános, nem csak az alsó végtagot érinti.
Célkitűzés:
Az 1-es és 2-es típusú cukorbetegségben élő felnőtt páciensek fogászati szűrővizsgálata, sztomatoonkológiai vizsgálata, ezzel preventíven megelőzni a szájüregi elváltozásokat, így javítva életminőségükön. Ezen felül biztosítva egy rendszeres, hatékony fogászati ellátást, mellyel fenntartható egy megfelelő szájhigiénés állapot a diabéteszes páciensek számára. Cukorbetegekben a stomatológiai elváltozások és a neuropathia összefüggését az eddigiekben nem vizsgálták. Feltételezhető, hogy az érzéscsökkenés következtében a beteg később észleli a fogak, ill. szájüreg elváltozásait, továbbá ezt kívánjuk vizsgálni.