Meghatározás: A vizeletinkontiencia húgycsővön keresztül történő akaratlan vizeletvesztést jelent, mely súlyosságától függően az elcsepegéstől az elfolyásig fokozódhat. A sürgető vizelési panaszokkal járó vizelettartási zavart angolból vett jelzővel urge (sürgősségi) inkontinenciának nevezzük. Lényege, hogy a beteg az erős vizelési ingert nem képes „elnyomni”, a vizelet akaratlanul távozik. Többnyire gyakori nappali és éjszakai vizeletürítéssel társul.
Gyakoriság és eredet: Az urge inkontinencia a húgyhólyag vizeletürítést biztosító izomszövetének (detrusor izomzat) önkéntelen összehúzódása vagy a hólyag fokozott érzékenysége, esetleg csökkent kapacitása miatt jön létre. Férfiakban és nőkben egyaránt előforduló állapot. Hátterében sok kiváltó tényező állhat, de gyakran nem találjuk meg az etiológiai okot (idiopathiás eredet). Gyakori okok: idegrendszeri sérülések, betegségek (pl. gerincvelő sérülés), húgyhólyaggyulladások (bakteriális, sugárkárosodás miatt, stb.), alsó húgyúti vizeletürítési zavarok (jóindulatú prosztata megnagyobbodás, húgycsőszűkület, stb.).
Tünetek: A legjellemzőbb tünete a hirtelen fellépő és erős vizelési inger, melyet amennyiben a beteg az illemhelyet időben nem éri el, akaratlan vizeletvesztés követ. A beteg nem képes a vizelési ingert megfékezni. Többnyire gyakori nappali és éjszakai vizeletvesztés is kíséri.
Kivizsgálás: Felismerése önmagában a panaszok alapján is lehetséges, a kivizsgálás inkább a betegség okainak és a betegség súlyosságának megítélésére irányul. A beteg kórtörténetének megismerése számos oki tényezőt felfedhet (pl.: baleset, belgyógyászati kezelés stb.), valamint az inkontinencia fokáról is szubjektív, hasznos információkkal szolgál (gyakoriság, ürített vizeletporciók mennyisége). Fontos felismerni azon betegségeket, melyeknek csak részjelensége az urge inkontinencia (pl.: húgyúti fertőzés). A vizeletvizsgálat könnyen és gyorsan elvégezhető, feltétlenül szükséges a húgyúti fertőzés kizárása. A panaszok objektív felmérésében nyújtanak segítséget a különböző inkontinencia kérdőívek, a naponta elhasznált inkontinencia betétek száma, a vizelési napló vezetése. A hasi ultrahang vizsgálat a húgyhólyageltérések mellett a vizelés után visszamaradó vizeletmennyiségről is tájékoztat. Amennyiben az alapvizsgálatokkal nem sikerül egyértelmű diagnózishoz jutni, vagy invazív kezelés szükséges, urodinamikai vizsgálat elvégzése indokolt. Ez egy műszeres, katéteres vizsgálat, melynek során felmérjük az alsó húgyutak funkcionális állapotát (húgyhólyagkapacitás, érzékenység, kontrakciós képesség, záróizomfunkció, stb.)
Kezelés: A betegség kezelése igazodik az állapot súlyossági fokozatához, illetve amennyiben lehetséges a kiváltó okokhoz.
Oki terápiát alkalmazhatunk néhány esetben (pl.: a húgyúti fertőzés antibiotikum kezelése esetén az urge panaszok is megszűnnek, interstitialis hólyaggyulladásban a hólyag-nyálkahártyafekélyek leégetése, illetve a hólyagnyálkahártya védő rétegének helyreállítása a panaszok javulását, illetve megszűnését eredményezheti).
Többnyire azonban tüneti kezelésre van mód. Az életmód-változtatás gyakran jó hatással van a panaszokra. Hasznos lehet a dohányzásról való leszokás, a koffein (kávé) mennyiségének csökkentése, testsúlycsökkentés elhízás esetén, székrekedés rendezése, rendszeres testmozgás.
A konzervatív kezelések közül a legkevésbé invazív, azonban hatékony kezelési módszer a viselkedésterápia, melynek két fő formája ismeretes. A hólyagtréning lényege, hogy jól együttműködő betegnél, megfelelő hólyagkapacitás esetén javasoljuk a vizelet tudatos visszatartását vizelési inger jelentkezése esetén és így a vizeletürítések napról-napra, hétről-hétre történő fokozatos késleltetésével a napi vizelések száma csökkenthető. A toalett tréning lényege, hogy a már kevéssé kooperáló, idős beteget az akaratlan vizeletvesztést megelőzően, rendszeres időközönként elküldjük a mellékhelyiségre vizeletet üríteni.
Az urge inkontinencia ellenes gyógyszerek legnagyobb csoportja a detrusor izmok ideg vezérelte összehúzódását gátolja, a muszkarin receptorok gátlása révén. Hatóanyagok: oxybuthinin, tolterodin, solifenacin, darifenacin, trospium chlorid. Növelik a hólyagkapacitást, csökkentik a húgyhólyag ingerlékenységét, és a nappali és éjszakai vizelések számát. Újabb gyógyszeres lehetőség a húgyhólyag beta 3 receptorok stimulálásával működő mirabegron.
A kezelés második vonalában az átmeneti hólyag-izombénulást okozó botulinumtoxin áll, melynek húgycsövön keresztüli hólyagfalba fecskendezésével az urge panaszok hónapokra mérsékelhetők.
Terápiarezisztens esetekben megkísérelhető a sacralis neuromoduláció, melynek lényege egy idegsebészeti beavatkozás, ahol a keresztcsonti idegkötegre helyezett elektródákon keresztül történik idegstimulálás.
Utókövetés: A kezelt betegek rendszeres kontrollja szükséges, ennek során a terápia eredményességét mérjük fel, valamint az esetlegesen megjelenő mellékhatásokat regisztráljuk.