Betegség meghatározása: A vese veleszületett, alaktani (morfológiai) és fúziós fejlődési rendellenessége, amelyet jellegzetes alakja révén patkóvesének nevezünk. 1522-ben Da Carpi, 1564-ben Botallo fedezte fel és számolt be először az irodalomban ezen fejlődési rendellenségről.
A patkóvese kialakulásának feltételezett kórfolyamata: az embrionális korszakban létrejövő mindkét oldali maradandó vese (metanephros) felfelé vándorol (4-6. tehességi héten) és mindeközben aberráns módon alsó pólusok összeérnek, ill. egyesülnek (fúzionálnak) egymással. A patkóvese összenőtt része (isthmus) lehet csupán kötőszövetes kapcsolat, azonban működőképes veseszövetet (parenchyma) is tartalmazhat, sőt vese-üregrendszer is kifejlődhet. Elképzelhető, hogy nem a vesék felszállása során, hanem már korábban, a vesemedencében egyesül a két maradandó vese és közösen kezdik meg felfelé vándorlásukat. Ennek következtében a patkóvese forgásában elmarad az ép veséhez képest. További jellegzetessége, hogy alacsonyabban helyezkedik el hasüregben, sőt akár a medencében is megrekedhet. Ennek oka a patkóvesét tápláló – szintén aberránsan fejlődő – erek fejlődése, amelyek vándorlása során korlátozzák mozgását, ill. maga a fúzinált szakasz (isthmus).
Előfordulás, hajlamosító tényezők (rizikó faktorok): Előfordulási gyakoriságát nehéz pontosan megítélni, mert gyakran az élet folyamán tünetet, panaszt nem okoz, emiatt nem kerül felismerésre. Nagyságrendileg 1000 élve született csecsemő közül 1-3 jön világra ezen fejlődési rendellenességgel. A fiúgyermekekben mintegy kétszer gyakrabban fordul elő, mint leánygyermekekben. Néhány veleszületett egyéb fejlődési rendellenségben gyakrabban alakul ki patkóvese (pl. Turner-szindróma, 18-as kromoszóma triszómiája).
Tünetek, panaszok: Az esetek jelentős részében tünetmentes, más okból végzett hasi képalkotó vizsgálat (pl. ultrahang, CT) során véletlenszerűen kerül felismerésre. A patkóvese azon sajátossága, miszerint a húgyvezetékek eredése és lefutása, is aberráns, ill. keresztező erek okozta leszorítás, vizeletelfolyási akadályt okozhat, ezáltal a vizeletpangás pedig fájdalmat, gyakoribb húgyúti infekciót, hosszútávon vesekövességet és vesefunkció károsodást (hydronephrosis) okozhat.Patkóvese esetén 20%-ban fordul elő vesekövesség. Olykor emésztőrendszeri panaszok is jelentkezhetnek (renodigestív reflex: epekövesség, gyomorfekély, vakbélgyulladás).
Felismerés (diagnosztika):
- fizikális vizsgálat (tapintás): vékony testalkatú emberekben a rendellenesen elhelyezkedő patkóvese tapintható.
- képalkotó vizsgálatok:
- ultrahang
- kiválasztásos urográfia
- retrograd pyelo-ureterographia: adott oldali húgyvezetékben és vesemedencében fennálló vizeletelfolyási akadály megítélése végett.
- CT
- MRI
- angiográfia
- statikus veseszcintigráfia
Nem műtéti/konzervatív kezelés: Tünetmentes esetekben nem igényel kezelést.
Műtéti kezelés: Vizeletelfolyási akadály és pangás talaján kialakuló gyulladás, vesekövesség vagy vesedaganat esetén szükséges műtét végezni. Vizeletelfolyási akadály esetén a patkóvese sebészi szétválasztását kíséreljük meg a fúzionált szakaszon, ill. a húgyvezeték szűkületét igyekszünk plasztikai úton megszüntetni. Vesedaganat esetében daganat kimetszése az elsődleges cél, szükség esetén az érintett vesefél eltávolítása is szükséges lehet.
Orvosi ellenőrzések: Teljes mértékben panasz- és tünetmentes esetekben nem szükséges rendszeres kontroll vizsgálat.