Hererák

A heréket érintő rosszindulatú daganatos elváltozás.

A herék rosszindulatú megbetegedése viszonylag ritka megbetegedés, 3-6 új eset fordul elő 100.000 lakosra számítva Európában. Hazánkban a betegség előfordulási gyakoriságáról pontos adattal nem rendelkezünk, de nagy szórás figyelhető meg különböző országok, népcsoportok és szocioökonómiai osztályok között. Feketéknél a betegség előfordulási gyakorisága ¼-e a fehérekének. Egy népcsoporton belül a magasabb szociökonómiai osztályokban élőknek kb. kétszer nagyobb a valószínűsége, hogy megbetegednek, mint az alacsonyabb osztályban élőknek. Az összes daganatos megbetegedés 1-2%-át képviselik.
Nem pontosan ismert, de mind veleszületett, mind szerzett faktorok szerepet játszhatnak a daganat kialakulásában. Egyedüli bizonyított tényezőként, mely az előfordulás valószínűségét fokozza, a herezacskóba magzati korban le nem szállt here igazolódott.

A típusos panasz a fájdalommentes here megnagyobbodás, emellett az esetek 10%-ában akut heretáji fájdalom, az esetleges áttétek okozta hátfájdalom, köhögés, étvágytalanság, hányinger, hányás jelentkezhet. Az esetek 10%-ában a véletlenszerű felismerés traumát követően, vagy a szexuális partner által történik.
A főbb tünetek közé a here daganata és diffúz megnagyobbodása, kemény és nem fájdalmas elváltozása tartoznak. Rosszabb prognózist jelentenek az esetlegesen tapintható nyirokcsomó áttétek (hashártya mögötti térben, kulcscsont feletti vagy lágyéki régióban elhelyezkedő nyirokcsomók).

A betegség felismeréséhez elengedhetetlen a fizikális vizsgálat, (a here, a has, a mellek és a supraclaviculáris – kulcscsont feletti terület gondos áttapintása), a here – és hasi ultrahang, mellkas röntgen, hasi – és kismedencei CT vizsgálat. A betegség kivizsgálása során laborvizsgálatok (vérkép, vese-, májfunkció, tumormarkerek: AFP, béta-hCG és LDH) is szükségesek.

A primer (elsődleges) heredaganatok 90-95%-a csírasejtes daganat (seminoma és nonseminoma), így a legnagyobb jelentőséggel is ezek bírnak. A fennmaradó 5-10%-ot a nem csírasejtes daganatok alkotják (Leydig sejtes, Sertoli sejtes daganatok és gonadoblastomák). A csírasejtes daganatokat két csoportba osztályozzuk, úgynevezett seminomák és nonseminomák (embrionális carcinoma, choriocarcinoma, teratoma, kevert daganatok, carcinoma in situ).

Nem műtéti / konzervatív kezelés: Rendszeres önvizsgálat során a herében tapintható elváltozás esetén azonnali urológiai szakvizsgálat szükséges. Így korai stádiumban felismerhetővé válik a heredaganat. A heredaganatok nem sebészi kezelése elsősorban kemoterápiás kezelési protokollok (BEP, EP, VPB) szerint történik, a here eltávolítása után, az eltávolított here szövettani eredménye és stádiuma alapján. Emellett bizonyos seminoma típusú esetekben terápiás sugárkezelés javasolt.

Műtéti kezelés: A heredaganat primer kezelése a daganat sebészeti eltávolítása, a standard eljárás a radikális lágyéki metszésből történő here eltávolítás, az ondózsinór elsődleges ellátásával és a tumor intakt hereburokkal történő eltávolításával. Az eltávolított here szövettani eredménye és a képalkotó vizsgálatok eredménye alapján a heretumor több stádiumba sorolható. A további kemoterápia illetve sugárterápia szükségessége a stádiumbesorolás alapján állapítható meg. Egyes esetekben további sebészi kezelés lehet szükséges a hashártya mögötti (retroperitoneális) térben elhelyezkedő nyirokcsomó áttétek eltávolítása céljából.

Orvosi ellenőrzések: A szolid daganatok között a legsikeresebben gyógyíthatók a heretumorok (átlagban 80% feletti az 5 éves túlélés). A terápiától függően, protokoll szerint nagyon szigorú szakorvosi utánkövetés szükséges.

Rendszeres önvizsgálat, herében tapintható elváltozás esetén azonnali urológiai szakvizsgálat.