Dr. Szabó Vilmos kandidátus, 1963-tól 2000-ig dolgozott a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján majd haláláig Szigetszentmiklóson vezette az urológiai szakrendelést. 1935-ben született Nógrád megyében, bányászcsalád gyermekeként Kazár községben. Salgótarjánban érettségizett, majd 1960-ban avatták általános orvossá a Budapesti Orvosegyetemen.
Miután már hallgató korában demonstrátor volt az Anatómiai Intézetben így oda is került állásba, majd 1963-ban pályázat útján a Babics Antal professzor vezette Urológiai Klinikára.
Akkoriban előnyt jelentett az alapkutatásban ténykedőket átvenni a klinikákra, ezért választották őt több jelentkező közül. A klinikán eltöltött 37 év alatt bejárta a ranglétra minden fokát a gyakornoktól az igazgatóhelyettes docensig. Jó klinikai sebész, rutinos diagnoszta, közösségi ember volt.
Többször járt tanulmányúton az akkori Szovjetunióban, NDK-ban, Bulgáriában.
Éveken át részt vett az egyetemi felvételiztető bizottságokban, a hallgatók, fiatal szakorvosok oktatásában, továbbképzésében. Tudományos munkássága során másfél száz közleményben szerepelt szerzőként. Különösen kedvelte az esetismertetések. Disszertációját 1981-ben védte meg „Az ultrahang alkalmazása urológiai térszűkítő folyamatokban” címmel.
Később sebészi gyakorlata és kapcsolatai révén részt vett, és sokat segített a cystectomiák és hólyagpótló műtétek klinikán való bevezetésében.
Nyugdíjba vonulása után is aktívan dolgozott a klinika területéhez tartozó szakrendelésen Szigetszentmiklóson, valamint praxisában. Részt vett továbbképzéseken, kongresszusokon, aktív kapcsolata volt a klinikával, a területéről beküldött betegek révén, és a mellette dolgozó, a klinikáról szakrendelést ellátó kollégáival. Derűs, optimista, a betegek által kedvelt, nagyra becsült szakember volt.
Halálhíre váratlanul ért mindannyiunkat, hiszen a 29. FUN-ra Őt is vártuk.
Vili bátyánk, Doci bácsi nyugodj békében.
A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának orvosai, és minden Rád emlékező munkatársad nevében Nyirády Péter és Hamvas Antal.