Betegség meghatározás
A húgyhólyagban kialakult kő esetében beszélünk hólyagkövességről. A hólyagba azonban a felső-húgyutakból is kerülhetnek kövek. Ezek általában apróbbak, spontán kiürülnek, a hólyagban csak rövid ideig tartózkodnak.
Előfordulás, hajlamosító tényezők
A hólyagkövesség kialakulását segíti a pangó vizelet és a hosszú ideig fennálló vizeletfertőzés, általában idősebb korban jellemző, viszont bizonyos alapbetegségek mellett bármely életkorban előfordulhat. Idősebb korban megnagyobbodott prosztata, cukorbetegség által okozott idegrendszeri károsodás, tartós ágyhoz kötöttség vezethetnek vizeletpangáshoz, ezáltal következményes vizeletfertőzéshez, majd húgyhólyag kövesség kialakulásához. A hólyag nem megfelelő működése (pl. gerincvelő sérülés és további neurológiai megbetegedések lásd. 10-Detrusor areflexia) esetén gyakran alakul ki kövesség. A hólyagkiürülés tartós akadályozottsága, pl. fejlődési rendellenességek esetében, gyermekkorban is megfigyelhetünk kőképződést, azonban a rendszeres szűrések miatt ez egyre ritkábban fordul elő. Urológiai beavatkozás következtében is kialakulhat kőképződésre hajlamosító állapot pl. új hólyag képzés (Neohólyag) illetve hólyag megnagyobbítás (hólyagaumentáció) esetében. Tartós katétervieselés mellett is gyakran figyelhetünk meg hólyagköveket. A hólyagkövek speciális csoportját képezik a kismedencei (pl. nőgyógyászati, urológiai) műtéteket követően a benntmaradó és fel nem szívódó fonálon kialakuló kövek.
Tünetek, panaszok
A panaszokat a kő illetve kövek által okozott mechanikai irritáció és gyulladás okozza, azonban előfordulhat panaszmentes hólyagkövesség is. Leggyakoribb tünet a hólyagban, alhasban jelentkező fájdalom, mely üres hólyag esetén, mozgás során és vizelés alatt a legkifejezettebb – amikor a kövek a hólyagnyálkahártyát irritálják. Kísérő tünete lehet a véres vizelet (mikroszkópos illetve makroszkópos, azaz szemmel látható) és a vizeletelakadás, amikor a kisebb kövek húgycsőbe kerülnek és elzárják a vizelet útját.
Felismerés
A beteg kórtörténetének kikérdezése során már fény derülhet a hajlamosító tényezőkre és a jellemző panaszokra, amelyek felvethetik a hólyagköves állapot gyanúját. Ezen felül szükség van a vizelet vizsgálatára (mikroszkópos és makroszkópos vérvizelés, fehérvérsejtek, baktériumok jelenléte a vizeletben, vizelet pH), és képalkotó vizsgálatokra is. Telt hólyag mellett végzett ultrahang (UH) vizsgálat során a hólyagkő felismerhető, sugárfogó kövek pedig röntgen (RTG) felvételen is észlelhetőek. Hólyagtükrözés esetén egyértelmű diagnózishoz jutunk, és ez az eljárás a kövek mennyiségének és méretének pontosabb megítélését is lehetővé teszi.
Fajták, típusok, fokozatok
A húgyhólyag köveket feloszthatjuk a hajlamosító tényezők és a kialakulás módja alapján (lásd a korábban leírtakat), a kövek összetétele, valamint a méretük szerint.
Nem műtéti, konzervatív kezelés
A már kialakult hólyagkövek esetén gyógyszeres, illetve egyéb konzervatív kezelés nem jön szóba. Kisebb kő esetében, főleg nőknél számíthatunk spontán kőtávozásra.
Műtéti kezelés
A hólyagkövek eltávolítására kétféle műtéti megoldás lehetséges a kövek mennyiségétől, fajtájától (keménységétől), illetve a beteg általános állapotától, alkatától, kísérőbetegségeitől és preferenciáitól függően.
Endoszkópos hólyagkőzúzás (transurethralis lithotripsia) esetén a húgycsövön keresztül kerülnek összezúzásra majd eltávolításra a kövek. Ennek feltétele, hogy az alsó húgyutak szabadon átjárhatóak legyenek, a kő összetörése ne jelentsen gondot (ne legyen nagyon kemény a kő), illetve a kő ne legyen túl nagy (mert a sok kődarabka eltávolítása során nagyobb esély van a húgycső sérülésére). Nyílt hólyagkő-eltávolítás (pl. nagy mennyiségű vagy nagy méretű kő) esetén az alhason ejtett metszésből a hólyag megnyitásával távolítják el a köveket. Mindkettő műtét történhet teljes, illetve gerincvelői érzéstelenítésben (spinalis anaesthesiában).
Orvosi ellenőrzés
A fent említett hajlamosító tényezők és alapbetegségek esetén rendszeres urológiai kontroll szükséges, így a hólyagkő képződése, illetve kiújulása megelőzhető, illetve időben észlelhető.
Megelőzés
A megelőzés elsősorban a fent leírt hajlamosító tényezők megszüntetését jelenti. Általánosságban javasolt a testmozgás és a bőséges, egyenletesen elosztott folyadékbevitel, mivel ekkor a hólyagban, valamint a felső húgyutakban is a kőképző anyagok koncentrációja csökken.
Vizelési panaszok jelentkezése esetén javasolt mihamarabb urológus szakorvoshoz fordulni, mert a kőképződés a hajlamosító alapbetegség megfelelő időben történő felismerésével megelőzhető.