Betegség meghatározás
A vese és a húgyvezeték (ureter) külső behatásra vagy sebészi beavatkozás következtében kialakuló fedett vagy tompa sérülése.
Előfordulás, hajlamosító tényezők
A sérülések 10%-a érinti a húgyivar rendszert (genito-urináris traktust). Ezen belül a vese sérül a leggyakrabban, a húgyvezeték a legritkábban. A sérülés oka külső tompa (pl. ütés) vagy éles erőbehatás (pl.: szúrás, lövés), illetve hirtelen fellépő nagy vertikális sebesség változás (pl.: magasból esés). Napjainkban az endoszkópos beavatkozások számának növekedésével és az egyre radikálisabb tumor sebészet elterjedésével gyakran látunk orvosi beavatkozások szövődményeként kialakuló úgynevezett iatrogén sérüléseket is. A vese elsősorban szövettani mintavétel (biopszia), vagy bőrön keresztül végzett minimálisan invazív endoszkópos műtétek (pl. kőeltávolítások) kapcsán sérül. A vesevezetéket a húgycsövön keresztül végzett eszközös beavatkozások (pl.: ureterorenoscopia) veszélyeztethetik, valamint a nyílt vagy laparoscopos műtétek során kerülhet sor annak sérülésére, átvágására, kilyukadására (perforáció) vagy lekötésére (ligatúra).
Tünetek, panaszok
Amennyiben műtét során alakul ki a sérülés, ezt szerencsés esetben rögtön észlelik, és így rögtön a megfelelő ellátás is megtörténhet. Amennyiben nem orvosi tevékenységhez köthető (ún. iatrogén) a sérülés oka, vagy azt a beavatkozás során nem észlelték, úgy a deréktájon és a hasban tapintható duzzanat, nyomásérzékenység, hasi védekezés (defance), a borda felett (annak egyidejű sérülésekor) ropogás (crepitatio), lázas állapot, véres vizelet fordulhat elő, valamint a műtétet követően a sebből vagy a műtét során behelyezett drain csőből vér vagy véres vizelet ürülését észlelhetik. Súlyos, nagyfokú vérvesztéssel, érsérüléssel járó esetekben a fentiek mellett eszméletvesztés, és a kivérzés következtében sokkos állapot alakulhat ki. A sérülést követően, a későbbiekben a vesében folyadék tartalmú üreg (ciszta) alakulhat ki, vagy a vese kéregállományának pusztulása is jelentkezhet (ez a működés nélküli zsákvese), létrejöhet az artériás és vénás rendszer közötti közvetlen összeköttetés (sönt), valamint vese eredetű magas vérnyomás is létrejöhet.
Felismerés
Mind a panaszokra, mind a tünetekre jellemző, hogy nem állnak egyenes arányban a sérülés súlyosságával. A külső behatást követően jelentkező panaszok (lásd fent) esetén elengedhetetlen első lépésben a kórelőzmények tisztázását és a fizikális vizsgálatot követően képalkotó vizsgálatok elvégzése. Ezek között a hasi ultrahang (UH), natív röntgen (RTG) felvétel és a has, kismedencei kontrasztanyagos CT vizsgálata az elsődlegesek, amelyek mellett kiegészítő képalkotó vizsgálatok elvégzése pl. kontrasztanyagos röntgen vizsgálat (intravénás urográfia), vese-szcintigráfia, illetve a húgyhólyag felől a vesevezeték és vesemedence kontrasztanyaggal történő feltöltése (retrográd ureterográfia) is szükségessé válhat. A kivizsgálás során továbbá laboratóriumi vér – és vizeletvizsgálatok szükségesek.
Fajták, típusok, fokozatok
A sérülés okától függően éles behatásra a szöveti és vérellátási folytonosság megszakad. A szövetek közé vér és savós izzadmány (transudatum) kerül, illetve a véredény által ellátott terület méretétől függően szöveti károsodás, vagy elhalás jön létre. Tompa behatásra a szöveten belül trauma hatására vérömleny (haematoma) jön létre, a kis erekből vér áramlik ki, mely az érintett szövetek sérülését hozza létre. Következményesen ez a duzzanat a környező területek vérellátását is károsítja. A vese sérülések osztályozása történhet a kiváltó ok szerint, mely alapján megkülönböztetünk nyílt, lövés általi, szúrásos, bőrön keresztüli, ún. percutan beavatkozások következtében előforduló sérüléseket; és fedett, közvetlen erőbehatás, hirtelen lefékeződés, csigolya harántnyúlvány törés hatására bekövetkező sérüléseket. Az osztályozás történhet a sérülések mértéke szerint, mely alapján a vesekéreg alatti vérömleny (subcapsularis haematomával), a vese üregrendszerébe terjedő, veseállomány egészét roncsoló, veseerek sérülésével járó fokozatokat különböztetünk meg. A húgyvezetéket (uretert) ért külső behatások esetén nem a sérülés következtében létrejövő ureter károsodás, hanem inkább a vizeletnek a szövetek közé való kiáramlása következtében fellépő szöveti reakció bír nagyobb jelentőséggel. A húgyvezeték sérülések osztályozása történhet a kiváltó ok szerint, mely alapján megkülönböztetünk nyílt, fedett, és műtétek során keletkezett iatrogén sérüléseket. A sérülés mértéke szerint komplett és inkomplett ureter sérüléseket különítjük el annak megfelelően, hogy a vesevezeték részleges sérülése áll-e fenn, vagy a teljes folytonosság megszakadt.
Nem műtéti / konzervatív kezelés
A fertőzés kialakulásának megelőzésére antibiotikum adása javasolt. A műtéti beavatkozást nem igénylő esetekben rendszeres képalkotó és labor kontroll vizsgálatok, után követés szükségesek.
Műtéti kezelés
A sérülések műtéti kezelésénél elsődleges cél a húgyút épségének mielőbbi visszaállítása. A sérülés mértékétől függő műtéti lehetőségek között a vese állományának megvarrása, a roncsolt rész eltávolítása, az üregrendszert is érintő sérülés helyreállítása, veseér varrat, anasztomózis készítése és végső esetben a sérült vese eltávolítása említendő.
A vesevezeték sérüléseinél akaratlan lekötés esetén annak eltávolítása, részleges sérülés esetén a gyógyulásig a vesevezeték belső sinezése (kettős J vesevezeték sín felhelyezése) vezet eredményre. Amennyiben teljes sérüléssel állunk szemben, vagy a belső sín felhelyezése nem lehetséges: a vizelet átmeneti elterelésére bőrön keresztül behelyezett kivezető cső (percutan nephrostoma) alkalmas. A sérült ureterszakasz kivágását követően a sérülés helyétől, az eltávolított szakasz hosszától és a beteg adottságaitól függően a vesevezeték újra egyeztetését, a húgyhólyagba történő újra beszájaztatását végezhetjük. Amennyiben mindez nem lehetséges: a vesevezetéket pótolhatjuk bélszakasszal, beleszájaztathatjuk a másik oldali vesevezetékbe illetve a vesét a csípőárokba ültethetjük.
Orvosi ellenőrzések
A műtétet követően lehetséges szövődmények, mint veseciszta, zsákvese, artériás-vénás sönt, vese eredetű magas vérnyomás követése és ellátása céljából rendszeres vérnyomásmérés, orvosi képalkotó (UH, esetleg kontrasztanyagos RTG vagy CT) és labor vizsgálatok javasoltak.
Megelőzés
A kiváltó okok kerülése, az óvatos műtéti technika, illetve a sérülés bekövetkeztének időben történő felismerése a műtétek során lehetnek a megelőzésnek az eszközei.