Betegség meghatározás: Húgyúti fistuláknak (sipolyoknak) nevezzük azokat az elváltozásokat, amikor a vizelet rendellenes helyen ürül: a hüvelyből, a hímvessző, herezacskó, a gát, esetleg a hasfal bőrén lévő nyíláson vagy a végbélen át, ugyanakkor a külső húgycsőnyíláson át történő vizeletürítés is megtartott lehet.
Előfordulás, hajlamosító tényezők (rizikófaktorok): A vele született sipolyok nagyon ritkák, mindig fejlődési rendellenességek részjelenségei. A szerzett sipolyok a fejletlen afrikai országokban mai is leginkább szülések során, az elégtelen szülésvezetés miatt bekövetkező hüvelyi és gáti sérülések miatt alakulnak ki. A fejlett világban napjainkban a szerzett sipolyok nagy része iatrogen, tehát orvosi beavatkozás következményeképpen keletkezik. Leggyakrabban nőgyógyászati kismedencei műtétek (méheltávolítás, császármetszés, stb.), vastagbél, végbélműtétek, illetve a kismedencei szervek daganatos betegségei (méhtest és méhnyakrák, végbélrák, prosztata és húgyhólyagrák) miatt végzett sugárkezelés után alakul ki.
Tünetek, panaszok: A vizelet rendellenes helyen ürül: a hüvelyből, végbélből, esetleg a hasfalon, gáton át, belső sipolyok esetén a hasüreg felé. Bélsipolyok esetén a vizelet bélbe áramlása mellett a béltartalom is kerülhet a húgyutakba. A rendellenes helyen történő vizeletáramlás esetenként szöveti irritációt, gyulladást tarthat fenn.
Felismerés: Általános fizikális vizsgálattal sokszor már önmagában diagnosztizálható a betegség, azonban a terápia pontos megtervezéséhez képalkotó és alsó húgyúti endoscopos vizsgálatok végzése szükséges (hasi-kismedence ultrahang, CT, urográfia – a húgyutak „festése”, fistulográfia – a sipolyok kontrasztanyaggal v. metilénkékkel való ábrázolása, húgyhólyagtükrözés).
Fajták, típusok, fokozatok: Mint ahogyan már korábban említettük a húgyúti fistulák lehetnek veleszületettek vagy szerzettek. A veleszületett vizeletsipoly már a születéskor is nyilvánvaló lehet (pl. hólyag exstrophia, ami egy hasfalzáródási rendellenesség, a hasfal köldök alatti része nyitott, a hólyag nyitva a hasfal előtt helyezkedik el), ugyanakkor bizonyos esetekben (pl. rendellenesen a hüvelybe szájadzódó szám feletti húgyvezeték esetén) csak később kerül felismerésre. A szerzett húgyúti sipolyok jóval gyakrabban fordulnak elő. Ezek az esetek a húgyutakat illetve a kismedencei szerveket érintő orvosi beavatkozás (műtét, sérülés, szülés,sugárterápia) ill. súlyos gyulladásos, daganatos folyamat következtében alakulhatnak ki. Leggyakoribb forma a vesicovaginalis sipoly, mely a hólyag és a hüvely közötti összeköttetést jelenti. Ritkábbak a hólyag-végbél, hólyag-méh, húgycső-hüvely, húgycső-végbél és a húgyvezeték-hüvely sipolyok.
Nem műtéti / konzervatív kezelés (gyógyszer, sugár, étrend, életmód): A betegség néhány, kivételes esettől eltekintve (igen kicsi sipoly spontán záródása több hetes hólyagkatéter viselését követően) csak műtéttel kezelhető, a húgyúti sipolyoknak / fistuláknak gyógyszeres terápiája nincs.
Műtéti kezelés: A betegség a kivételes esetektől eltekintve csak műtéti eljárással gyógyítható. Szakszerű orvosi beavatkozás nélkül nem gyógyul, mert a sipollyal közlekedő üregből folytonosan váladék kerül a sipolyba és ez akadályozza a rés összeforrását. A gyógyulást hátráltathatja, hogy idővel a sipolyjárat kihámosodott csővé alakul, melynek spontán záródása már egyáltalán nem várható. A műtétek végezhetők hasi, hüvelyi és ritkán végbélen keresztül is, annak megfelelően, hogy milyen típusú sipolyról van szó. A hasi műtétek laparoscopos és nyílt feltárással is lehetségesek. Bármely fistula / sipoly operáció lényege a sipolyjárat kiirtása és a sipollyal egymással kapcsolatban lévő két üreges szerv (hólyag, végbél, méh, húgyvezeték, húgycső) vagy a hasfal és egy üreges szerv egymástól minél távolabbra történő elválasztása szöveti interpozitumok felhasználásával. Műtét után a húgyutak gyógyulása érdekében a fistula jellegétől függően szükséges hólyag illetve húgyvezeték katéter viselése néhány hét időtartamra.
Orvosi ellenőrzések: A beteg műtét után is szigorú orvosi gondozást, ellenőrzést igényel az esetleges kiújulások megelőzése és a maradéktalan gyógyulás érdekében.
Megelőzés (étrend, életmód, testi-lelki-szellemi egészség): A betegség abszolút megelőzésére nincs mód, veleszületett esetekben – mivel a kiváltó tényezők leggyakrabban nem ismertek – megelőzése is nehézségekbe ütközik. Szerzett formákban körültekintő műtéti eljárással, gyakori kontroll vizsgálatokkal a számuk csökkenthető, korai felismerésük megvalósítható, a súlyosabb formák kialakulása megelőzhető, ill. a már kialakult esetekben a terápia minél előbb megkezdhető.