A digitális fogászati munkafolyamatok fejlődésével az implantációs protetikában is egyre nagyobb szerepet kapnak a digitális lenyomatvételi technikák. Az esztétikai zónában a periimplantáris lágyrészek emergenciaprofiljának (EP) pontos átvitele a végleges pótlásra továbbra is jelentős klinikai kihívást jelent. A hagyományos lenyomatvétel időigényes és a páciens számára kellemetlen lehet, míg intraorális szkennelés során a lágyrészek gyors összeesése pontatlanságokat okozhat.
Kutatásunk célja az indirekt EP-szkennelési technika pontosságának összehasonlítása a hagyományos technikával, azt feltételezve, hogy a két módszer között nincs szignifikáns különbség. A periimplantáris lágyrészek reprodukálhatóságát in vitro vizsgálatban is elemezzük. A 3D nyomtatott modelleket az exocad szoftver segítségével, háromféle lágyrészmaszkkal készítjük: maszk nélkül, hagyományos, illetve 3D nyomtatott lágyrészmaszkkal.
A nyomtatott modelleket a Geomagic Control X szoftverben (3D Systems, Rock Hill, SC, USA) hasonlítjuk össze a gold standardként alkalmazott epoximodellekkel. Az eltéréseket 2D és 3D négyzetes középérték (RMS), valamint lineáris vertikális eltérések alapján értékeljük. A submucosalis régióban az eltéréseket RMS-értékekkel jellemezzük, míg a labiopalatalis metszeteken a lágyrész-reprodukció pontosságát coronalis, középső és apikális zónákban vizsgáljuk. A pácienselégedettséget 10 kérdésből álló, 0–10 pontos skálát alkalmazó kérdőívvel értékeljük.