Királyné Molnár Emese
1963-2022
magyar nyelv és irodalom – történelem szakos tanár
Az intézményben 1987 óta dolgozott. A Bókay volt az első és azóta is egyetlen munkahelye. Erről azt mondta egyszer: „a mobilitást abszolút értékké emelő világban talán ódivatúnak tűnik, hogy az ember mindvégig hűséges marad a munkahelyéhez”. Ez a nemes hűség, a kötődés, a ragaszkodás mutatkozott meg minden emberi viszonyában.
Tudta, hogy az első szabály: szeretni a gyerekeket. A második szabály, hogy tanítani kell őket.
Kezdettől fogva osztályfőnök volt hosszú pályája során, amíg súlyosbodó betegsége nem akadályozta ebben. Óriási tapasztalatával és lenyűgöző kedvességével vonzotta a „többre vágyó” és a felzárkóztatásra szoruló tanulókat egyaránt. Tanulók százai köszönhetik neki, hogy a kezdetben lehetetlennek tűnő akadályokat is leküzdötték.
Mindig úgy szembesítette magát addig végzett munkájával, ahogy csak az érett, kristályos elvek mentén dolgozó ember tudja megtenni. Őszinte kritikával, egyben pontosan és álszerénység nélkül kiemelve az értékeit.
Emese olyan szilárdan volt a Bókay része, mint a lépcső díszkorlátja, vagy a bejárati ajtó fölötti fém-ornamentika.
Nem hitt a modern pedagógia jövő-menő cifraságaiban. Abban hitt, hogy tanítványaival is édesanyaként kell viselkednie, aki feltétel nélkül szeret. Mindegy, hogy érdemes-e rá a tanuló, mindegy, hogy meghálálja-e, vagy sem.
Még nem akarjuk elhinni, még nem tudjuk felfogni. De sejtjük: a fenti világban kifogyhatatlan türelmével, lenyűgöző kedvességével mindenkit levesz a lábáról.
Búcsúzunk tőled, Emese.
A búcsúztatás ideje és helye: 2022. január 19., 10.30, Cinkotai Temető (1164 Budapest, Simongát utca 2.).