Iskolánk névadója
Bókay János (Pest, 1858. április 19. – Budapest, 1937. július 6.): gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1923). 1880-ban avatták orvosdoktorrá. 1883-tól a Stefánia-gyermekkórház főorvosa. 1885-ben a gyermekgyógyászat magántanára, 1902 és 1929 között a gyermekgyógyászat rendes tanára a budapesti egyetemen.
Működése idején lett a gyermekgyógyászat kötelező szigorlati tantárgy (1912), a magyar gyermekgyógyászati iskola megteremtője és első nemzetközi vonatkozásban jeles egyénisége. Bevezette Magyarországon a diftéria intubációs kezelését, szérumgyógyítását, és nemzetközi felkérésre klinikailag ellenőrizte a Behring (az első orvosi Nobel-díjas) által előállított védőoltás hatását. Jelentős megállapítása a bárányhimlő és az övsömör közötti összefüggés. Közreműködött a járványos gyermekbénulás kórtanának tisztázásában.
Egyik szervezője volt az Országos Stefánia Szövetségnek, illetve a védőnőképzésnek, a szervezett csecsemő- és gyermekvédelem jogi és orvosi szervezeteinek. 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja sorába választotta. Alapítója volt az Orvosi Hetilap Gyermekgyógyászati mellékletének, 1923-ban a Magyar Gyermekorvosi Társaságnak. 1931-ben Korányi Sándorral együtt kezdeményezte a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének megalapítását, amely évente megrendezésre kerülő ‘orvosi napok’-on új szakmai és tudományos találkozási lehetőséget biztosított a magyar orvostársadalomnak. Fő műve: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)