Betűméret: A A A

A kutatásról

A Nemzet Agykutatási Program 2.0 keretein belül megalakult kutatócsoport kutatásának célja genomszintű (GWAS) és gén-környezet interakciós vizsgálatok (GEWI) segítségével új, a depresszió kezelésére alkalmas gyógyszercélpontok azonosítása.

Közérthetően: Génjeink vizsgálata lehet a depresszió új gyógyszereinek kiindulópontja

Nem szakmabelieknek

A depresszió nem egyenlő a mindennapjainkban előforduló, egyszerű rosszkedvvel, hanem a hangulat tartós, negatív irányú változását jelenti. Olyan fizikai tünetekkel is együtt járhat, mint a fogyás (vagy éppen súlygyarapodás), alvási zavarok vagy a folyamatos fáradtság. A depresszió már ma is az egyik legnagyobb terhet jelentő pszichiátriai betegségnek számít, összesen 300 millió embert érint a világon. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzései szerint pedig 2030-ra a legsúlyosabb népegészségügyi problémává léphet elő a közép- és magas jövedelmű országokban.

Azonban a betegség kezelése a folyamatos kutatások ellenére is korlátokba ütközik, a terápiák során adott gyógyszerek csak 50%-ban bizonyulnak hatékonynak. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a depresszió afféle ernyőfogalomként tekinthető, a depressziós személyek tünetei és a biológiai háttér is egyénenként változik. Például van, akinél a pozitív érzések átélése csökken, és mellette fogyásnak indul, valamint nagyon keveset alszik, míg más a negatív érzéseit erősebben éli át, mellette sokat eszik és alszik. Ez annak tudható be, hogy a betegség mögött nagyon változatos gének, azok által meghatározott biológiai útvonalak és a külső környezetből érkező ingerek állhatnak, amelyek egyedi kombinációja és kölcsönhatása fogja kialakítani egy adott személyben a tüneteket. Vegyünk példának két személyt, akiknek a depresszióra való tekintettel azonos a génkészletük, ám eltérő hatásoknak voltak és vannak kitéve az életükben. Ez hasonlít egyazon sütemény (pl. a meggyes pite) alapanyagaiból, különböző módon elkészített változataihoz. Bár a hozzávalók (a „gének”) minden esetben azonosak, a hozzávalók sorrendje, az elkészítési és sütési mód (vagyis a környezeti hatások) befolyásolni fogják a végeredményt. Mindez természetesen tovább bonyolódik, ha még a hozzávalók, a gének sem azonosak.

A szakemberek feladata a depresszió kialakulásában szerepet játszó faktorok minél pontosabb azonosítása. A legtöbb vizsgálat csak a gének és a depressziós tünetek közötti közvetlen kapcsolatot képes kimutatni, és nem veszi figyelembe az egyéb folyamatokat (pl. stressz), melyek jelentős befolyással vannak a betegség kialakulására. A kutatócsoport tagjai a korábbi NAP projekt során létrehozott adatbázis és az abból kapott eredmények felhasználásával ún. gén-környezet interakciós elemzéseket végeznek. Ezek az elemzések képesek azonosítani a teljes genetikai állományban a depresszió kialakulását elősegítő vagy éppen megakadályozó géneket, amelyek az eltérő környezeti tényezőkkel kölcsönhatásban fejtik ki a hatásukat és alakítanak ki egy-egy depressziós tünetcsoportot. Az új módszerek sikeres fejlesztése és alkalmazása lehetőséget nyújt korábban nem ismert kockázati és védőfaktorok megismerésére, ezáltal a betegség hátterének jobb feltérképezésére és a hatékonyabb kezelésre is.

 

Szakmabelieknek

A depresszió az egyik legnagyobb terhet jelentő pszichiátriai betegség, 300 millió embert érint a világon. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint pedig 2030-ra a legnagyobb népegészségügyi problémává léphet elő a közepes és magas jövedelmű államokban, Európában pedig már most is a legnagyobb. A depresszió neurobiológiájának és a kezelésére alkalmazott antidepresszív szerek intenzív kutatása ellenére is a jelenlegi terápia csak korlátozott sikereket tud felmutatni. Ennek magyarázata, hogy antidepresszív gyógyszereink célfehérjéje és hatásmódja évtizedek óta ugyanaz. A jelenlegieknél hatékonyabb, vagy a jelenlegi gyógyszerekre nem reagáló betegekben is ható gyógyszerek kifejlesztéséhez új gyógyszercélpontok felismerésére van szükség. Ehhez pontosan meg kell ismernünk a depresszió kialakulásában szerepet játszó biológiai folyamatokat, amire több módszer is lehetőséget ad. A kutatócsoport tagjai a depresszió mögött álló változatos mechanizmusokat, az ezekben résztvevő fehérjéket és funkcióikat az ezeket kódoló gének variánsai alapján azonosítják. Mindezt igen nagyszámú személyen, akiknél a depresszióhoz vezető stressztípusokat, azok intenzitását, a kognitív válaszok típusait, a személyiségvonásokat, temperamentumokat és a tünetek sokféleségét is követték. Míg az állatkísérletek a pszichiátriai betegségek modellezése esetén gyakran hibás, emberben nem megismételhető eredményekre vezetnek, ennek a módszernek az előnye, hogy eredményei közvetlenül a klinikumból, humán adatbázisokból származnak.

A korábbi NAP pályázat keretein belül már létrehoztunk egy genomszintű adatbázist, amely mintegy 2 millió genetikai variánst tartalmaz a 2500 fős populációból. A genomikai adatok mellett az adatbázis tartalmazza az egyének stressz expozícióját, a személyiségjegyeket, a kognitív tulajdonságokat és egyéb, releváns háttérinformációkat. A korábbi kutatásokban már kiderült, hogy egyes génvariánsok csak a környezeti stresszorokkal (pl. közelmúltbeli negatív életesemények vagy gyermekkori rossz bánásmód) együtt fejtették ki a depresszióra hajlamosító hatásukat, míg önmagukban nem járulnak hozzá a betegség kialakulásához.

A kutatócsoport célja ezeknek a jelölt gén-környezet kölcsönhatás-vizsgálatoknak a teljes genetikai állományra történő kiterjesztése, genomszintű gén-környezet interakciós elemzésekkel, továbbá a depresszióhoz vezető komplex folyamatokban új gének szerepének a felismerése. Ez lehetőséget kínál eddig nem azonosított kockázati és védőfaktorok, köztük fehérjék azonosítására, amelyek a teljes depressziós spektrum alcsoportokra történő elkülönítését, továbbá új gyógyszercélpont fehérjék felismerését segítik elő.