A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megalakult kutatócsoport genomikai és képalkotó módszerekkel vizsgálja a depresszió kialakulásában szerepet játszó különböző környezeti és örökletes tényezők kölcsönhatásait.
Nem szakmabelieknek
A depresszió napjaink egyik legnagyobb egészségügyi problémája, több mint 350 millió embert érint a világon. A betegség hátterében húzódó folyamatokban mind az örökletes, mind pedig a minket ért környezeti hatások – pl. gyerekkori traumák vagy a felnőttkori stressz – egyaránt szerephez jutnak. Ezt a gén-környezet interakciót legegyszerűbben a süteménysütéssel lehetne szemléltetni. Édességünk alapanyagai (jelen esetben a gének) és a sütés módja (a környezeti hatások) egymásra rendkívül fontos hatással vannak, a kész süteményünk tulajdonságait együtt befolyásolják. Nem mindegy ugyanis, hogy hány fokon és mennyi ideig sütjük a tésztát. A kész édesség tehát az alapanyagok és a külső körülmények összjátékának eredménye, csakúgy, mint hangulatunk, amelyet génjeink és környezetünk együttesen alakítanak. Ez figyelhető meg a depresszió esetén is, aminek vizsgálatát a Dr. Bagdy György egyetemi tanár által vezetett Neuropszichofarmakológiai és Neurokémiai Kutatócsoport célul tűzte ki maga elé.
A gén-környezet kölcsönhatás vizsgálatához a NewMood nevű európai konzorcium adta a kiindulópontot. A projekt során a résztvevőktől DNS-mintát vettek és egy olyan kérdőívcsomagot is kitöltettek velük, amely a lelki egészség és a depressziós betegség közti teljes átmenetet felöleli. Ezáltal a kutatók megismerhették a személyek legfontosabb jellemzőit, mint például a depresszióval kapcsolatos temperamentumukat, személyiségvonásaikat, az őket ért fontosabb életeseményeket és társadalmi körülményeiket. Mindez lehetővé tette, hogy a mostani kutatásban a betegség oki vizsgálatánál egyszerre vegyék figyelembe az örökölt és környezeti hatásokat. Mindemellett a kutatásban fontos szerep jut az úgynevezett funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatnak (fMRI), amellyel a kutatók képesek „belenézni az ember fejébe”, így arról is információt gyűjthetnek, hogy külső ingerek hatására mely agyterületeink lépnek működésbe és milyen érzelmet, hangulatot váltanak ki belőlünk. A vizsgálatok segítségével lehetőség nyílik a depresszió mögött álló genetikai és környezeti tényezők pontosabb megismerésére.
1. ábra A gének, a környezeti faktorok és a köztes fenotípusok kölcsönhatásai a biomarker kutatásokban. (Módosítva Bagdy és Juhász [1] nyomán)
Szakmabelieknek
A depresszió a világon több, mint 350 millió embert érintő pszichiátriai betegség, amelynek kialakulásában mind az örökletes, mind pedig a minket ért környezeti hatások – mint például a gyerekkorban elszenvedett rossz bánásmód vagy a felnőttkori pszichoszociális stressz – is jelentős szerepet játszhatnak. Bár az elmúlt évtizedekben a genetikai okok feltárása nagyobb hangsúlyt kapott, egyre több az olyan vizsgálat, amely e két tényező hatását együttesen vizsgálja. A Dr. Bagdy György egyetemi tanár által vezetett Neuropszichofarmakológiai és Neurokémiai Kutatócsoport célja ennek a gén-környezet interakciónak a feltérképezése. A vizsgálatok alapját az az elképzelés adja, miszerint a gének nem csak a különböző személyiségjegyek kialakításában fontosak, hanem az egyes környezeti tényezők szervezetre gyakorolt hatását is befolyásolják.
A kutatásoknak két fő iránya van. Az egyikben a korábbi NewMood projektben gyűjtött genetikai minták adják az alapot, a DNS-minták genotipizálásával a korábbi állatkísérletek és humán vizsgálatok alapján felépített hipotézisek tesztelése a cél. A kutatások másik irányában funkcionális mágneses magrezonancia (fMRI) és farmako-MRI (phMRI) vizsgálatok segítségével a magatartásban, a gén, illetve gén-környezeti interakciókban elkülönülő csoportok jellemzése folyik. Az MR kísérletek során figyelik a vizsgált személyek agyterületein látható aktivációs mintázatokat, majd ezeket összevetik a személy génexpressziós mintázatával. A vizsgálatok lehetőséget biztosítanak arra, hogy feltárják a depresszió különböző genetikai, epigenetikai és gén-környezet interakciós kapcsolatait. Mivel a kutatási téma igen összetett és sokrétű, így a projektben orvosok, gyógyszerészek, biológusok és pszichológusok mellett bioinformatikusok is dolgoznak.
Eredmények:
A kutatócsoportnak sikerült feltárnia a galanin neuropeptid és három receptorának szerepét a depresszió kialakulásában, ezen kívül kimutatták az Alzheimer-kórban is fontos TOMM40 gént, mint korábban szintén nem azonosított genetikai tényezőt ebben a pszichiátriai betegségben. A nemzetközi szakirodalomból már ismert, hogy a depresszió kialakulásában az immunrendszer molekulái is fontosak, amelyek közül az interleukin-6 génben lévő egyik génváltozatról igazolta a kutatócsoport, hogy a betegség tünetei tekintetében jelentős biológiai marker. A kutatócsoport további figyelmet szentelt az alvászavaroknak és a ruminációnak (önemésztésnek, rágódásnak), mint a depresszió és szorongás egyik fő rizikófaktorának.
[1] Bagdy G, Juhasz G. Biomarkers for personalised treatment in psychiatric diseases. EXPERT OPINION ON MEDICAL DIAGNOSTICS 7:(5) pp. 417-422. (2013)