HOMOGRAFTOK VIZSGÁLATA KUTATÓCSOPORT
Homograftok biológiai, biomechanikai és immunológiai tulajdonságainak in vitro és in vivo vizsgálata
Kutatásvezető: Dr. Sótonyi Péter
Résztvevő: dr. Hidi László
A modern sterilizálási eljárások, sebkezelési technikák és antibiotikumvédelem ellenére a lágyrészfertőzések még napjainkban is az egyik legnagyobb kihívást jelentik az érsebészet számára. A gyulladásos folyamatok fő veszélye, hogy érelzáródást, szepszist vagy akár életet veszélyeztető vérzést is okozhatnak. Ezekben az esetekben egy könnyen elérhető és kezelhető, a fertőzéseknek ellenálló, biokompatibilis érpótló anyagra van szükségünk. Amennyiben saját ér nem használható fel a fenti kritériumoknak leginkább az úgynevezett homograftok (azonos faj más egyedéből származó véna vagy artéria) felelnek meg. Klinikánkon 1997-ben hozták létre az ország első ér- és szívsebészeti homograftbankját, amely azóta is jelentősen hozzájárul a szeptikus érsebészeti betegek országos szintű ellátásához. Kutatócsoportunk célja a homograftok biológiai, biomechanikai és immunológiai tulajdonságainak in vitro és in vivo vizsgálata javítva azok klinikai felhasználhatóságát.
Vizsgálatainkat a SE Biofizikai és Sugárbiológiai Intézettel együttműködve végezzük.
Kutatásunk másik aspektusa:
A homograft-vizsgálatok klinikai elemzésének célja
Kutatásvezető: dr. Szeberin Zoltán
Résztvevő: dr. Garbaisz Dávid
Az alsó végtagi vértelenség (ischaemia) egyik jelentős oka a comb-térdhajlati verőerek hosszú szakaszú elzáródása. Amennyiben a végtagi szövetek vérellátási zavara elér egy olyan jelentős szintet, mikor nyugalomban jelentkező fájdalom, vagy ún. ischaemias seb, fekély alakul ki (krónikus végtagot veszélyeztető ischaemia), az elzáródott érszakasz áthidalására (bypass) kerülhet sor. Az áthidalásra elsőként a betegek saját, felületes vénás rendszeréből veszünk ki egy darabot és ültetjük vissza az artériás rendszerbe, így biztosítva a szövetek megfelelő vérellátását. Azokban az esetekben, mikor valamilyen oknál fogva nem áll rendelkezésre saját véna és a műér beültetéstől nem várnánk kedvező gyógyulási esélyeket, ún. homograft (allograft) kerülhet felhasználásra a műtét során. Biológiai szövetként a homograft több kedvező tulajdonsággal rendelkezik, és javíthatja a gyógyulási esélyeket.
A homograftok a transzplantációs folyamat során, az agyhalál állapotában lévő donorból kerülnek eltávolításra és a klinikánkon 1997 óta működő Homograft Bankban vannak eltárolva. Klinikánkon az allograftok évente jelentős számban kerülnek beültetésre a comb-térdhajlati verőér szakaszra. Az általunk végzett retrospektív kutatás, betagadatok elemzése során sikerült bizonyítanunk, hogy a homograft használata alacsonyabb graft fertőződési kockázattal, elfogadható hosszútávú nyitvamaradással és végtagmentési aránnyal jár. A térd alatti artériás érszakaszra vezetett áthidalás esetén az artériás homograftok nyitvamaradása jelentősen jobb a vénás homograftokhoz viszonyítva, mely azonos betegcsoporton vizsgálva korábban nem került leírásra.
Eredményeink alapján a homograftok megfelelő alternatívát jelenthetnek a krónikus végtagot veszélyeztető ischaemia állapotában lévő betegek számára, a végtagmentés elérésére.