Aneurizmának nevezzük az ér körülírt tágulatát, ha maximális átmérője a beteg adott ép erének 150%-át meghaladja.

Az aneurizmatikus értágulatok az esetek döntő hányadában az artériákon jelentkeznek. Az artériás értágulatok leggyakrabban az aortán alakulnak ki, melyek az összes aneurizmák kb. 80%-át teszik ki.

Prevalencia:

• férfiak 75 év felett: 5-16%
• nők 75 év felett: 0.7-2.2%

1-5%-ban érinti a népességet, incidenciája a korral folyamatosan növekszik, a legveszélyeztetettebb csoport a 65 év feletti dohányzó férfiak.

Etiológia:

Az aneurizmák kialakulásában legtöbb tankönyv, irodalom az atherosclerosist említi, azonban ez vita, hogy valójában ténylegesen az atherosclerosis a kiindulása annak a degeneratív folyamatnak, amely során a mediában található elasztin kárásodik.

Egyéb etiológiai faktorok:

• infekciós eredet
• gyulladásos eredet
• iatrogenia (femoralis, brachialis punctio utáni álaneurysma)
• disszekciót követően kialakult tágulat

Főbb rizikófaktorok

• dohányzás (ha jelenleg is akkor magasabb)
• idős életkor
• férfi
• családban előfordult aneurysmaticus tágulat
• genetikai betegségek

Jellemzők:

• Az infrarenalis hasi aorta aneurizma a leggyakrabban előforduló artériás értágulat.
• A hasi aortát >3cm érátmérő felett tekintjük aneurizmatikusnak.
• Általában tünetmentes, mellékleletként kerül felismerésre.
• Tünete lehet a spontán vagy tapintásra megjelenő fájdalom, mely lokális vagy a hátba/genitáliákba sugárzó – ilyenkor rapid növekedés, ruptúra lehetősége is.
• Szövődményei lehet elsősorban a ruptura, ritkábban a környező szervek kompressziója, fisztula, distalis embolizáció.
• Az aneurizma ruptura perioperatív mortalitása eléri a 30-40%-ot.
• Morfológiai megjelenését tekintve megkülönböztetünk fuziformis (szimmetrikus, orsószerű) és szakkuláris (aszimmetrikus) aneurizmát.
• Elhelyezkedése szempontjából suprarenalis, pararenalis, juxtarenalis és infrarenalis helyzetű lehet

A hasi aorta aneurizma eszközös diagnosztikájában az ultrahang az elsőként választandó képalkotó vizsgálat, a CT angiográfia pedig jelentős szerepet játszik az aneurizma kiterjedésének és méretének a meghatározásában, a terápiás terv felállításában és a rupturaveszély/ruptura megítélésében.

Elektív műtéti indikációt jelent általában az 5,5 cm maximális átmérőt meghaladó fuziformis infrarenalis aorta aneurizma, de műtétet igényelhet az évente több mint 1 cm-t növekvő vagy a tünetet okozó vagy szakkuláris aneurizma is.

A hasi aorta aneurizma lehetséges műtéti kezelése a nyitott, illetve az endovaszkuláris műtét. A nyitott műtét hasi feltárásból az aneurizmazsák részleges reszekcióját, valamint műér felhasználásával aorto-aortikus műér interpozitum (tubing) beültetést vagy aorto-biiliacalis/bifemoralis protézis implantációt jelent. Az endovaszkuláris kezelés során a femoralis artériákon keresztül stent graft kerül beültetésre a kívánt pozícióba röntgen képerősítés segítségével.

Az arteria iliaca aneurizma ritkább, az abdominalis aorta aneurizmához sokszor társuló, tünetszegény aneurizma típus, mely leggyakrabban az a. iliaca communist érinti.  3 cm-es aneurizma átmérő felett mérlegelendő az elektív műtét. Operatív kezelése a stent graft implantáció vagy a nyitott műtét (aorto-femoralis, aorto-bifemoralis interpositio vagy bypass).

A mellkasi aorta aneurizmák általában ateroszklerózis talaján kialakuló, többnyire tünetmentes, mellékleletként felismerésre kerülő értágulatok, melyek érinthetik a felszálló aorta, az aortaív és a leszálló aorta szakaszt. A diagnózis felállításában a CT angiográfia az elsőként választandó képalkotó módszer. Rupturája extrém magas mortalitású. Szignifikáns rupturaveszély 6 cm-es érátmérő felett jelentkezik, ezért ezt tartjuk az operatív mérethatárnak. Az operatív kezelést tekintve nyitott műtét, endovaszkuláris és hibrid kezelés jön szóba. A nyitott műtét Dacron graft interpozitum beültetését, az endovaszkuláris műtét stent graft beültetést, a hibrid műtét pedig a két módszer ötvözéseként a szupraaortikus erek áthelyezését (debranching), majd ezt követően stent graft implantációt jelent.

A leggyakoribb perifériás aneurizma a poplitea aneurizma, mely gyakran együtt fordul elő abdominális aorta aneurizmával (30%). Tünetszegény megjelenésű, általában a 6.-7. évtizedben lévő férfiak esetén fordul elő. Szövődménye leggyakrabban embolizáció vagy trombózis, ritkán rupturál. Diagnosztizálásában a fizikális vizsgálatnak és a duplex ultrahangnak, a műtéti terv felállításában pedig a CT angiográfiának van elsődleges szerepe. A poplitea aneurizma kezelése általában nyitott műtéti technikával történik, mely során műérrel vagy autológ/homológ érpótlással történő interpozitum vagy bypass graft beültetés történik.

A femorális aneurizma ritka értágulat, általában a 7. évtizedben fordul elő férfi predominanciával. Diagnosztikájában a fizikális vizsgálat, duplex UH és a CTA kap szerepet. Műtéti megoldásaként szóba jön az endovaszkuláris fedett stent beültetés, illetve a nyitott műér vagy biológiai érgraft interpozitum beültetés.

A subclavia és az axillaris aneurizma igen ritka előfordulású aneurizma típusok. Általában a 6. életévtizedben jelentkező aszimptomatikus szupra- vagy infraclavicularis pulzatilis terime. Tünetei a környező szervek összenyomatása, iszkémiát okozó felső végtagi tromboembólia, illetve ruptura. A diagnosztikájában és a terápiás terv felállításában a CTA a legalkalmasabb módszer. Nyitott műtéti kezelésük az aneurizma reszekciója és műér vagy autológ/homológ érgraft interpozitum beültetése, endovaszkuláris módszerrel pedig fedett stent beültetése.

Az aneurizmák ritka előfordulású érbetegségek, melyek akár életveszélyes állapothoz vezethetnek. Megjelenésük esetén fontos a rendszeres képalkotó kontroll, műtéti kezelésük endovaszkuláris vagy nyitott műtéttel lehetséges nagy forgalmú vaszkuláris centrumokban.