Az artériás érbetegségek gyakoriak és sokszor tünetmentesek , ezért felismerésükhöz – bizonyos rizikótényezők fennállása esetén – fontos a megfelelő megválasztott szűrővizsgálatok elvégzése.

Alsó végtagi verőérbetegségek szűrése, prevenciója és konzervatív kezelése

• Az alsó végtagi verőérbetegségben szenvedők jelentős hányada lehet tünetmentes: vagy azért, mert klinikailag enyhe stádiumú betegségről van szó (Fontaine I stádium) vagy azért, mert ún. maszkírozott betegség áll fenn. Ez utóbbinak két fontos oka van: 1. a tünetek kialakulásához szükséges aktivitást nem fejti ki a beteg idős kora, vagy mozgást limitáló egyéb társbetegsége vagy érzészavar miatt pl.  diabeteses neuropathia nem jelentkezik fájdalom.
• A PAD a kardiovaszkuláris kockázatbecslés egyik fontos tényezője
• A PAD igazolására végzett szűrővizsgálat a boka-kar index meghatározás.
• A boka-kar index alapján felállítható egyrészt az alsóvégtagi verőérbetegség diagnózisa, megbecsülhető az elzáródás súlyossága, másrészt a kapott érték felhasználható a szív- és érrendszeri rizikóbecslésre is.

A perifériás verőérbetegségek konzervatív kezelésében (minden lokalizáció esetén egységesen) a terápia legfontosabb elemei:

• dohányzásról történő leszoktatás
• egészséges étrend
• megfelelő mennyiségű testmozgás elrendelése
• statin kezelés (lipidkontroll)
• megfelelő glycaemias kontroll
• vérlemezkegátló terápia (acetil-szalicilsav (ASA), clopidogrel)
• megfelelő vérnyomáskontroll elérése

• A betegek tüneteinek javítására a leghatékonyabb az ún. ellenőrzött mozgásterápia.
• Funkcionális stádiumot javító gyógyszeres kezelési lehetőségek közül a statinok és a cilostazol rendelkeznek első osztályú ajánlással (emellett alkalmazható a naftidrofuryl, valamint a pentoxyfyllin, bár ezek hasznosságára nincs evidencia), valamint újabb terápiás lehetőséget jelent a szulodexid, amely egy komplex hatásmechanizmusú készítmény, javítja a vér rheologiai tulajdonságait és mind krónikus vénás megbetegedésekben, mind obliteráló artériás betegségekben javíthatja a tüneteket.
• Az izovolémiás hemodilució hosszútávú terápiás hatékonysága nem bizonyított.
• Revaszkularizációra nem alkalmas kritikus végtagot veszélyeztető ischaemiában alkalmazható konzervatív kezelés a prosztaciklin
• Endovaszkuláris revaszkularizációt (stent implantációt) követően egy hónapig kettős vérlemezkegátló terápia (aspirin + clopidogrel), majd egyszeres (aspirin vagy clopidogrel) alkalmazása javasolt.