Betűméret: A A A

Intézetünk története

Az egy időben (1951), az ország mind a négy egyetemén egyszerre létrehozott tájanatómiai és műtéttani intézetek, döntően a hidegháború „termékei” voltak. Az egészségügyi miniszter a budapesti intézet megszervezésével és ideiglenes vezetésével dr. Bornemisza György miniszteri főelőadót bízta meg, aki egyébként sebész szakorvos volt. A tanszék az Anatómiai Intézetben nyert elhelyezést „ideiglenes” jelleggel, ami azonban csaknem véglegesnek bizonyult, ugyanis „szüneteltetéséig” mindvégig ott működött meglehetősen szűkös, mostoha körülmények között.

A következő tanszékvezetőt, dr. Nagy Dénes docenst 1953. március 11-én. nevezték ki. Ő rövid ideig az I. sz. Sebészeti Klinikán, majd a Szent Rókus Kórházban dolgozott sebészként másfél évet, ezt követően, az Anatómiai Intézetben Kiss Ferenc professzor adjunktusa lett.

Még 1953-ban az intézet nevét Tájanatómiai és Műtéttani Intézetről Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézetre változtatták.

Az intézet döntően oktatási feladatokat látott el. Ennek keretében IV. éves orvostanhallgatókat oktatott két féléves tárgyként és III. éves fogorvostan-hallgatókat egy féléves tárgyként heti két óra tantermi előadással és heti két óra gyakorlattal. A gyakorlatokon a hallgatók heti rendszerességgel kutyaműtéteket és cadaverműtéteket végeztek önállóan a gyakorlatvezetők irányításával. A tárgy oktatását szigorlat zárta. A hallgatói képzés mellett az oktatás részét alkotta az intézet orvosainak klinikai gyakorlati továbbképzése. A Baross utcai, akkor II. sz. Sebészeti Klinika és a Műtéttani Intézet között létrejött megállapodás szerint az intézet egy kb. 15 ágyas részleget kapott a klinikán belül, ahol az intézet orvosai – forgószínpad szerű beosztásban – látták el az osztályos orvosi feladatokat a klinika egyik adjunktusának irányítása alatt. Teljes jogú tagként vettek részt a klinika munkájában, műtétekben asszisztáltak, műtéteket végeztek. Ez a lehetőség a 60-as évek elején a klinika vezetésében bekövetkezett ismételt változások miatt megszűnt.

1964 októberében Nagy Dénes professzor tanulmányútra ment Nyugat-Németországba, ahonnan 1965 májusában kellett volna visszatérnie, azonban – elsősorban személyes problémái miatt – nem tért haza. Emiatt fegyelmi eljárás indult ellene, és visszavonták tanszékvezetői megbízását, majd professzori címét is.

Faller József professzor,visszaemlékezése szerint – aki 2 éven keresztül díjas demonstrátorként, majd 4 évig végzett orvosként dolgozott az Intézetben – ez idő tájt egyetemünkön – elsősorban az általános orvoskaron belül – erősen megoszlottak a vélemények az intézet létjogosultságával kapcsolatban. Kedvezőtlenül hatott a megítélés és döntés szempontjából az önálló kísérletes és tudományos tevékenység csaknem teljes hiánya, a betegellátással kapcsolatos korábbi aktivitás megszűnése, az azonos épületben működő intézetek szűkös elhelyezkedése is. Ezért az egyetemen belül az intézet megszüntetésének, illetve „szüneteltetésének” koncepciója került előtérbe.

Az Egyetemi Tanács 1965. november 24-i ülésén a rektor tájékoztatta a testületet, hogy a minisztérium állásfoglalást kért az intézet sorsával, illetve a tárgy oktatásával kapcsolatban.

Zoltán Imre dékán tájékoztatta a tanácsot, hogy a kar egyhangú véleménye az, hogy célszerű a Műtéttani Intézet további fenntartása, mert arra szükség van, az egyetem tervezett rekonstrukciója során gondoskodni kell megfelelő elhelyezéséről. Javasolta – bár ebben a kérdésben a kar megosztott volt –, hogy az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója kapjon megbízást a tanszék vezetésére.

Az Egyetemi Tanács 1966. február 16-i ülésén a testület a Műtéttani Intézet szüneteltetését mondta ki azzal, hogy a kérdésre két év múlva visszatérnek, és az intézet dolgozóit a szükségleteknek megfelelően elosztja. Megegyezés született arról, hogy az intézet anatómiaoktatásának feladatait a Törő Imre professzor vezette Szövettani és Fejlődéstani Intézet, a műtéttan oktatását a Rubányi Pál professzor vezette I. sz. Sebészeti Klinika veszi át. Az intézet orvosai közül négyen a Szövettani és Fejlődéstani Intézetbe, öten az I. sz. Sebészeti Klinikára, egy- egy fő pedig a II. sz. Sebészeti Klinikára és a Röntgen Klinikára került át.

A budapesti intézet hiánya a 90-es évek elején, – a videoendoszkópos sebészet megjelenésével, – vált különösen szembetűnővé. A medicina látványos fejlődése alapvetően változtatta meg az oktatás szempontjait is, a klasszikus sebészi mozdulatok oktatása mellett, a hallgatók un. video-szemléletének a fejlesztése került előtérbe. Ezek a szempontok indokolták a „szüneteltetett” budapesti intézet újraindítását, melyre 2010 július elsején került sor, amikor Tulassay rektor úr kinevezte a Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézetének jelenlegi igazgatóját.

Avató ünnepség 2011. 01. 21.

http://semmelweis.hu/hirek/2011/01/24/a-kiserletes-es-sebeszeti-mutettani-intezet-unnepelyes-megnyitoja/

Az előkészítő munkálatokba Prof. Dr. Wéber György, mint dékáni tanácsadó, 2010 tavaszán kapcsolódott be. Egy teljesen új alkotóműhely beindítása komoly kihívás, mert az oktató és kutató munkával párhuzamosan a megfelelő személyi és technikai feltételek biztosítása is szükséges.  A tervek szerint, az Intézet egy része a Nagyvárad téri központi épületben, míg másik, élő „nagy” állatot felhasználó része, a városon kívül, külső telephelyen kerül elhelyezésre. Erre a célra első helyszínként az Állatorvostudományi Egyetem Dóra majori Nagyállat Klinikai telephelye jött szóba, később azonban – a könnyebb megközelíthetőség miatt – a herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetre esett a választás.

Az Intézet újraindítása számos nehézséggel járt. Elhelyezésénél több helyszín lehetősége merült fel, míg végül a Nagyvárad téri épület 11. emeletén, a Mikrobiológiai Intézet táptalajkonyhájának átalakításával, négy hónap után talált helyére. A később elkészült korszerű alagsori oktatóműtő megfelelő helyszínt biztosít a hallgatók gyakorlati oktatásának.

Forráshiány miatt akadozva ugyan, de folyamatban van a kutatáshoz és a posztgraduális képzéshez nélkülözhetetlen „nagy állat” felhasználást lehetővé tevő herceghalmi bázis kialakítása is.

Az Intézet korlátozott működési kerete miatt az oktatási feladatokat “bedolgozó” szakorvosokkal együtt vagyunk kénytelenek megoldani, a kutató munka beindításának jelenleg sem személyi sem tárgyi feltételei nem biztosítottak.

Az egy féléves, kollokviummal záró tárgyat heti egy óra tantermi előadással és kéthetente végzett három óra gyakorlattal oktatjuk a III. éves hallgatóknak. A hallgatók megismerik a műtői viselkedés szabályait, a sebészi eszközöket és a legfontosabb műtéttechnikai fogásokat, ezáltal képessé válnak az alapvető orvosi beavatkozások elvégzésére. Oktatási programunk alatt a hallgató önmaga is megéli – társaihoz is viszonyított – készségét, mellyel döntően meghatározhatja további szakmai fejlődésének irányát.

http://semmelweis.hu/hirek/2012/01/23/karadi-a-tervek-jelentos-resze-megvalosult-de-vannak-meg-feladatok/

Határozott célunk jelezni a hallgatónak, hogy kézügyessége a manuális vagy inkább az elméleti munka végzésére predesztinálja.