A krónikus melléküreg-gyulladások ötödénél alakulhatnak ki orrpolipok, amelyek a tévhitekkel ellentétben nem daganatos, hanem gyulladásos elváltozások, kialakulásukban genetikai és környezeti tényezők is szerepet játszanak. Gyógyszerekkel vagy műtéti úton eredményesen kezelhetők, azonban nagy a kiújulás kockázata, ezért fontos az utókezelés és a kontroll. Az elhanyagolt krónikus melléküreg-gyulladás, akár szemgödör vagy koponyán belüli gyulladást is okozhat, sőt látásvesztéssel is járhat.
Sokakban él az a tévhit, hogy daganatos elváltozásról van szó, ám az orrpolip valójában egy gyulladásos kórkép, amely a magyarok négy százalékánál fordul elő. Bármely életkorban kialakulhat, a tünetek intenzitása azonban az életkor előrehaladtával csökken. A hajlamosító tényezők között van egyebek mellett az orrsövényferdülés, a szénanátha vagy a légszennyezettség.
Az orrpolip jellegzetes tünetei az orrfolyás, az orrdugulás, a szaglás- és ízérzés romlása, a nehézlégzés, a köhögés vagy fejfájás. Kezelésként leggyakrabban szteroid tartalmú orrsprayt vagy súlyos esetben szteroid tartalmú tablettát írnak fel a betegnek 1-3 hónapra. Ezek a készítmények hatásosak, főleg, ha korai stádiumban fordul orvoshoz a beteg. Fontos a folyamatos kontroll. Kiegészítő kezelésként ajánlani szokták a sóoldatos orrmosást, amely átjárhatóvá teszi a melléküregeket.
Amennyiben ezek nem bizonyulnak hatékonynak, vagy ha a betegség kialakulásában egyértelmű anatómiai eltérések vannak jelen –pl. szűk melléküregnyílások, elváltozások az orrmelléküregben–, akkor műtéti eljárásra van szükség Az endoszkóppal végzett beavatkozás lényege, hogy nyálkahártya sérülés nélkül megnagyobbítják az orrmelléküregek nyílásait, eltávolítják a váladékot és a polipokat, majd visszaállítják az orrmelléküreg szellőzését. Az utókezelés elengedhetetlen, jelentős ugyanis a kiújulás veszélye. A műtét utáni állapot megtartásához sóoldatos átmosásra, az orrspray használatára és rendszeres kontrollra van szükség.
Ha nem kezelik időben, az orrpolip súlyos szövődményeket okozhat. A krónikusan gyulladt nyálkahártya táptalaja lehet a különböző típusú baktériumoknak és gombáknak, melyek tovább vihetik a gyulladást a környező szervekre. Ha nem kezelik, ritka esetben akár szemgödör vagy koponyán belüli gyulladás is kialakulhat.