Betűméret: A A A

A sóterápia hatásai

Érdekességek a sóról

„Két dolog a legfontosabb a világon: a só és a víz” (Plinius).

A só a föld fehér aranya, létfontosságú elem, amely a régmúlt időkben fizetőeszközként is szolgált, háborúk folytak a sóbányák birtoklásért.

A primitív civilizációk még nem voltak tudatában a só fontosságának, a létfenntartáshoz szükséges só-és ásványi anyag mennyiségét főkent az állatok véréből nyerték.

Később a mezőgazdaság fejlődésével a só iránti igény megnőtt. Rájöttek, hogy segítségével tartósítani lehet az élelmiszereket, ami lehetővé tette hosszabb utazások közben az élelmiszer szállítást és utánpótlást. A rómaiak só utakat építettek a só szállítására. Az egyik ilyen – Via Salaria – az Adriai-tengerhez vezetett, ahol a mai napig is használt lepárlásos technikával jutottak a sóhoz. Ellenőrzés alatt tartották a só árát, háború esetén megemelték, hogy abból fedezzék a költségeket, majd levitték, hogy az egyszerű polgárok számára is elérhető legyen a só. A római katonákat sóval fizették. Az angol fizetés – salary szó is a latin salarium – sóban fizetni kifejezésből származik.

Amit a természetes sóról tudni kell

Sokan csupán fűszerként ismerik a sót, de az emberi szervezet számára alapvető fontosságú az egészség megőrzésében.

Az asztali só és a természetben található kristály sók összetétele különbözik egymástól. A természetes sók kémiai tisztítása útján nyerjük az asztali sót, amely Na+ és CI- ionokban is gazdagok (pl. K+, Ca+, Mg2+, Po43-, HCO3-). Az ionok elektromos potenciállal, vagyis energiával rendelkeznek. A vérünk, ill. testünk egyéb intracellularis és extracellularis folyadékai vízben oldott ionokat tartalmaznak, vagyis elektrolit oldatnak tekinthetők. Szervezetünk elektrolit háztartásának egyensúlyban tartása alapvető fontosságú az életfunkcióihoz, a normál hidraltsági (= vízzel megfelelően ellátott) állapot fenntartásához, a vér pH – és a vérnyomás szabályozásához, a normál ideg- és izomműködéshez. Az idegsejtek és az izomszövet képes továbbítani az elektromos aktivitást. Elektrolitok, vízben oldott természetes sók nélkül nem létezne gondolkodás, beszéd, izom összehúzódás, mozgás. A víz és a só egyensúlya szabályozza a szervezet anyagcsere folyamatait, energetizálja és aktiválja a szervezetet. Só és víz nélkül a testünk teljesen működőképtelenné válik.

Élettani folyamatok, amelyek normál fenntartásban szerepe van a természetes só terápiának

szabályos szívműködés

vérnyomás szabályozás

vércukorszint szabályozás

tüdő tisztulás, képződött nyák eltávolítása, főkent asthmában és cisztás fibrózisban

arcüreg tisztulás

erős antihisztamin hatás (pl. allergiák esetén kedvező)

izomgörcs megakadályozása

fokozott nyálképződés megakadályozása

csont szilárdságának biztosítása, csontritkulás megelőzése

alvás szabályozása

száraz köhögés megszüntetése

köszvény megelőzése

szexualitás és libido fenntartása

viszeresség és pókháló vénák kialakulásának megelőzésében

idegsejtek közti kommunikáció és információáramlás fenntartásában

tápanyag felszívódás a bélcsatornából

Felső légúti megbetegedések kezelése só terápiával

Az inhalációs terápia alkalmazása a légúti betegségekben régóta ismert. Indiában már i.e. különböző magvak, gyökerek elégetésével keletkező füst belélegzését ajánlották a köhögés és a sípoló légzés kezelésére. A haloterápia, azaz só terápia jótékony hatását 1843-ban Fliks Boczkowsky lengyel sebész bizonyította be elsőként. A só terápiához a só barlangok mikroklímáját mesterséges úton hozzák létre.

A só részecskék nagyságuktól függően a légutakban különböző mélységekben és méretekben deponálódnak. A 8 mikrométernél nagyobban a garatban, az 5-8 mikrométer közöttiek pedig a nagy légutakban csapódnak le. A 0,5-5 mikrométer közötti részecskék lejutnak az alsó légutakba is és ott deponálódnak. Terápiás szempontból tehát ez a méret a leghatékonyabb.

A só terápiás kezelés hatásmechanizmusa

A gyulladáscsökkentő hatása az alkalikus hatásának köszönhető, amely segítségével a só részecskék közvetlenül megtapadnak a légutak nyálkahártyáján. A lerakódott só részecske csökkenti a nyálka viszkozitását és helyre állítja a normális nyálkahártya transzportját mely segítségével eltávolítja az inaktivált kórós mikroorganizmusokat és a légutakban lerakódott szennyező anyagokat. Így a belégzett só lényegében oldószerként funkcionál és magába vonzza a felső és alsó légutakban megtapadt váladékot. A természetes só kristály fertőtlenítő hatással rendelkezik- a vírusok, baktériumok és gombák nagy részét elpusztítja. Javítja a szervezet fizikai, biokémiai aktivitását, fokozza az anyagcserét és a perifériás keringést. A nyálkahártya duzzanatot csökkenti, a nyákot oldja, úgy viselkedik, mint a természetes antihisztamin.

Az országban egyedülálló a budapesti Szent Gellért Gyógyfürdő Nappali Kórház részlegének sós kamrája, ahol a konyhasó és szódabikarbóna vizes oldatából képzett sűrített levegővel porlasztott sűrű ködpárnát lélegeznek be a betegek. Ezt az úgynevezett inhalatóriumot légúti betegségek kezelésére 1918-ban, a Gellért Gyógyfürdővel egy időben alakították ki. A részleg szakmai munkáját dr. Glück Tibor alapozta meg, aki korának elismert asztma tudósa volt. Az inhalatórium használata a tapadós, nehezen ürülő, sűrű váladékképződéssel járó felső légúti megbetegedések kezelésére ajánlott.

A kezelés egy kisméretű zárt helyiségben történik, amelyben a konyhasó és a szódabikarbóna vizes oldatából képzett 0,5 mikron méretű porlasztott sóoldatot lélegeznek be a betegek. Ez a felhő egyenletesen betölti a szobahőmérsékletű kamrát, ahol a betegek 15-20 percet töltenek el egy kezelés alkalmával. A felső légutak gyulladása a lerakódott váladék feloldása és kiürülését követően gyógyul, a köhögés megszűnik. Nagyfokú nyákoldó hatása miatt erőteljes öntisztulási folyamatot indít el. A terápia kíméletes, önmagában és más kezelésekkel együtt is alkalmazható.

Milyen esetekben javasoljuk a kezelést?

A só terápia nyákoldó és gyulladáscsökkentő hatása miatt önálló és kiegészítő kezelésben kiváló eredménnyel ajánlható szinte valamennyi légúti megbetegedésben. Jó eredmények várhatóak a felső légúti kórképek közül a krónikus melléküreg gyulladásokban, elhúzódó, hátsó váladékképződéssel járó kórképekben, allergiás és idült náthában gyermek és felnőtt korban egyaránt. Természetesen részletes fül-orr-gégészeti kivizsgálás javasolt a terápia megkezdése előtt. A 2012-ben megjelent irodalmi adatok szerint az egészséges gyermekek haloterápiás kezelése csökkenti a felső légúti megbetegedések előfordulásának gyakorságát.

A só terápia sikeresen alkalmazható még az alsó légúti idült hörghurut, tüdőgyulladás akut stádiuma után, tüdőtágulat, köhögéssel járó kórképekben így pl. dohányzás miatti köhögésben, de eredményes lehet megfázás, influenza után a lábadozás szakmában és még számos egyéb kórképben egyaránt.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a só inhalációs terápia használatos mind a heveny mind az idült légúti obstruktív megbetegedésekben. Alkalmazhatjuk expektoráció elősegítésére valamint lokális gyulladáscsökkentő hatás elérésére egyaránt.

Nem javasol a kezelés lázzal járó akut légúti megbetegedéssel járó gyulladásos kórképekben, magas vérnyomás esetében valamint fertőző megbetegedésben.

A szakszerűen elvégzett haloterápiás kezelésnek nincsenek mellékhatásai.