2025-ös ŐSZI PROGRAM
„Kihívások a pszichiátriai ápolásban: addikció, időskor, kiégés”
- Dátum: 2025. október 3., péntek
- Jelentkezési határidő: szeptember 19.
- Jelentkezés:itt letölthető
- Jelentkezés menete: kitöltött űrlapot emailben elküldve a varszegi.agnes@semmelweis.hu emailcímre
- Részletes program:itt letölthető
- A tanfolyam ingyenes
- Meghívó:itt letölthető
Amiről szó lesz:
Szenvedélybetegségek kialakulása – Dr. Szily Erika
Előadásom első részében a szenvedélybetegségek kialakulásának elméleti megközelítéseit, modelljeit tekintjük át. Ezt követően a kialakulásukban szerepet játszó rizikófaktorok, genetikai és környezeti tényezők kerülnek tárgyalásra. Végezetül a sóvárgás, drogkereső magatartás, illetve a relapszusok hátterében álló neurobiológiai folyamatokat mutatom be röviden
Addiktológiai betegek ápolása: kihívások és lehetőségek a szakdolgozói gyakorlatban – Nagy Melinda
Az addiktológiai betegek ápolása összetett, multidiszciplináris feladat, mely különös figyelmet, empátiát és speciális ismereteket igényel az ápolók részéről. Az ellátást nehezíti, hogy a függőséggel élő betegek gyakran pszichés és szomatikus társbetegségekkel küzdenek. Az előadásom célja, hogy bemutassam az ápolási kihívásokat, mint például az együttműködés hiánya, a stigmatizáció kezelése és a terápiás kapcsolat fontossága. Illetve, hogy milyen szerepei vannak a szakdolgozónak a prevencióban és rehabilitációban.
Organikus és időskori mentális zavarok – Dr. Hidasi Zoltán
Az organikus és időskori mentális zavarok elméleti hátterének bemutatása mellett a betegségek osztályozásának nehézségeit is bemutatjuk. Az egyes gyakori kórképek (delírium, demencia, depresszió) mellett az egyéb időskori és organikus mentális zavarok klinikai jellemzőit, diagnosztikai és terápiás vonatkozásait tárgyaljuk. Bemutatásra kerülnek az organikus/időskori zavarok terápiás vonatkozásainak általános jellemzői is.
Időskori mentális zavarral küzdő páciensek ápolása – Tála Árpád
Ahogy a világ népességén, hazánkban, Magyarországon is megfigyelhető, hogy társadalmunk elöregedő tendenciát mutat. Ez hatalmas kihívást jelent az egészségügyi ellátásnak, mivel e korcsoport specifikus ellátást igényel. Előadásommal azokra a megoldandó problémákra szeretnék rávilágítani, melyeknek a szakszerű, helyes megoldása révén megkönnyítjük a betegápolást, jó tanácsokat adhatunk a hozzátartozóknak és nem utolsó sorban a betegeknek is.
A geriátriai betegcsoport többsége multimorbid, nagyon sokszor társul pszichiátriai kórképekkel, leggyakrabban demenciával. Szakterületemből fakadóan előadásom geronto-pszichiátriai központú, a demenciával élő betegek ápolástanára fókuszál.
Emellett szó esik az időskori depressziós betegek szakápolásáról.
Továbbá hogyan kell fellépni szakápolóként kórházi körülmények között deluzív zavarok esetén.
„Nem tudok már többet adni magamból, elfogytam”. Az ápolók kiégésének megelőzése és a kezelésének lehetőségei. – Dr. Ács Andrea
Az egészségügyi szférában az ápolói tevékenység az egyik legmagasabb stressz-szinttel jellemezhető munkakör, amelyben a fizikai jellegzetességektől kezdve a pszichoszociális stresszhatásokon át a szerepkonfliktusokig, számos stresszforrás jelenik meg. A társadalom és az egészségpolitika részéről az elismerés és megbecsülés hiánya, illetve a pénzügyi nehézségek is terhelik az ápolókat, amik a kiégés rizikófaktorai. Az erős érzelmi megterhelés miatt a pszichiátrián dolgozó ápolók fokozottan veszélyeztetettek a kialakulásában. Számos hazai tanulmány készült az egészségügyi szakdolgozók burnout fokozatának és intenzitásának felmérésére.
Az elmúlt 40 évben külföldi és magyar kutatások jelentős számú ismeretet halmoztak fel a témával kapcsolatosan és az intézményi, szervezeti szinten kimutatható rizikó tényezőkön túlmenően az egyén személyigében rejlő hajlamosító tényezőkre is sikerült rávilágítani. Egymást érik a kiégés prevenciós tréningek, továbbképzések, számos klisé hangzik el a megelőzéssel, gyógyítással kapcsolatosan, de a várt javulás az egyre újabb burnout felmérések eredményeiben nem mutatkozik meg.
Mik a valódi okok? Megelőzhető egyáltalán? Honnan vehetjük észre, ha egy kollégánknál elindult a folyamat? Ha már jelei vannak a kiégés kialakulásának, mik lehetnek a leghatékonyabb stratégiák a rosszabbodás megállítására? Más országok ápolóinál milyen intézkedések váltak be? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ és a legfrissebb kutatások eredményein keresztül megkísérli egy újszerű megközelítésben összefoglalni a bornout jelenséget.