Szaglás és ízérzés

Dr. Krasznai Magdolna
Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika

Bevezetés

A szaglás és az ízérzés zavara a nemzetközi statisztikák alapján a lakosság kb. 1%-át érinti.

Gyakran csak az elhanyagolt érzékelés néven emlegetik a látás és a hallás után, mégis ezen érzékelések eltávolításai befolyásolják az ember közérzetét és a személyes biztonságát.

A szaglás és az ízérzés az életminőség szempontjából kiemelt fontossággal bír. Jelentősége sokszor csak akkor tűnik fel, amikor a szaglászavar már kialakult. Köztudott, hogy a jó szaglás az íz érzéssel együtt adja meg az ételek élvezetét, biztosítja a jó közérzetet, az egészséges étkezést és a szervezet jó komfortérzését. Szerepe van a gasztronómiában, borászatban, segíti a kozmetikai- parfümipart a legújabb trendek megvalósításában, de fontos a gyógyszerkutatásban is. Veszélyes anyagok, így pl. bizonyos gázokm gőzök, vegyi anyagok felismerésében, katasztrófák elhárításában, vészhelyzetekben tűzoltóknálm rendőröknélm, katonáknál a szaglásnak lényeges szerepe van. Számos munkakörben nagyon fontos a jó szaglás. Igazságügyi orvostani jelentősége is közismert traumáknál, baleseteknél, iatrogén ártalmaknál. Intracraniális tumoroknál, neurológiai kórképekben pl. Alzheimer és Pakinson kórban az első jelek közé tartoznak a szaglászavarok. Bizonyos endokrinológiai, hormonális, anyagcsere megbetegedésknek is kísérője lehet és a környezetünkből is sok információhoz jutunk a szaglásunkon és íz érzésünkön keresztül. Emelett finom, tudat alatti jeleket is kibocsájtunk, melyet a másik fél a szaglás útján érzékelhet (pheromonok).

A SZAGLÁS ÉS ÍZ ÉRZÉS ANATÓMIÁJA, FIZIOLÓGIÁJA.

A szaglóhám az orrüreg, orrsövény felső részén, a lamina cribrosán és a felső orrkagylón kb. 1,5-2,5 cm2 területen helyezkedik el, mely megközelíthetően 6-10 millió szaglósejtet tartalmaz. A szaglóhám szagló, támasztó és basális sejtekből áll. Ezen sejtek magvai speciális retegződést mutatnak. A szaglóhám sejtnek a felszín felé irányuló, gömbszerű megvastagodásban végződő, nyákba ágyazódó nyúlványa van, melyen kb. 20-25 stereocílium helyezkedik el. Ezek az illóanyag molekula felismerő receptorok, amelyek a szaglás alapját képezik. Minden egyes neuron csak egyféle specifikus szagló receptort expresszál. A kb. 200 mikrométer hosszú stereocíliumok a nyákkal együtt hullámoznak és a megfelelő szaganyaf molekulával találkozva annak depolarizációját váltják ki. A szaglósejtek támasztósejtekkel vannak körülvéve, amelyek megteremtik a megfelelő kémiai környezetet az elektromos ingerület vezetéséhez. A basalis sejteknek két formája ismert, az aktiválódott globurális sejtek szerepe az elöregedett, sérült, elhalt szaglósejtek pótlása. Az ilyen jellegű neurogenezis egyedülálló a szaglórendszerben.

A szaglóhámot nyák fedi, amit submucosus réteg Bowmann-féle sejtjei termelnek. Ez a nyák speciális immunglobinokat valamint egyéb, a fertőzésekkel szemben védelmet jelentő anyagokat és illatanyag kötő fehérjéket is tartalmaznak. A szaglóhám az egyedüli a szervezetben, ahol az idegszövet közvetlenül érintkezik a környezetünkkel. Emiatt nem meglepő, hogy ezek a neuronok számos inzultus áldozataivá válnak pl. vírusok, különböző vegyi anyagok, gázok, környezeti szennyező anyagok, nikotin, gyógyszerek vagy akár tiltott szerek, pl. a kokain. Felnőttkorban a sérült vagy megsemmisült szaglósejtek utánpótlűsa, újraképzősée általános jelenség mely egész életen át tart, de nem egyenlő mértékű a sejtek elhalásával.

A szaganyagmolekula a megfelelő specifikus receptorokhoz kapcsolódva elektromos kisülést okoz, ami végigfut az idegsejt axonján át a bulbuson, traktuson és végül a szagok az elsődleges és a másodlagos szaglókéregben tudatosulnak.

A szagláselméletek közül a legismertebb és legelfogadottabb Luca Turin elektroncsorgás elmélete.

Az íz érzés a specifikus ízlelőbimbők stimulásával közvetítődnek. Az ízlelőbimbók hagymaszerű felépítésük, körülbelül 100 sejtből állnak össze, mint a grapefruitban a gerezdek. Ezek megtalálhatók a nyelven, a szájpadon, a torokban, a gégefedőn és a nyelőcsőben. Morfológiailag különböző sejtek azonosíthatók az ízlelő bimbókban. Íz érzékenységük az egyenként jelentősen eltérő negymennyiségű ízlelőbimbók száma, akár tizennégyszeres különbséggel határozza meg. Az íz érzése analóg a szaglással, az ízlelőbimbók receptorai nagyszámú specifikus receptor családdal rendelkeznek, melyek a nyállal odaszállított íz anyag molekulákat érzékelik. A receptor sejt egy másik idegrostot stimulál, mely felújít az agytörzsig sok más agyideggel együtt. Az agytörzsben ismét átkapcsolódva feldolgozzák és finomítják a jelet, míg végül aktiválódnak azok az agyi központok, amelyek az ízérzés tudatosodásában játszanak szerepet. A négy alap ízt oldott állapotban a nyelven mindenhol érezzük, de specifikusan érzékenyebb részei is vannak. Az alap ízek mindegyikét szaglás nélkül is érezhetjül, míg az összetett, pl. a málna ízéhez már a szaglásnak is szerepe van. Számon tartunk egy ötödik alap ízt, az umamit amely glutamát, inozinát ill. guanilát fogyasztása során érezhetünk. A víz is az alapízek közé sorolható és feltételezik, hogy a zsíroknak is saját receptoruk van a nyelven.

A szaglás és az ízérézés központjai kapcsolatban állnak a limbikus rendszerrel, amelyek felelősek a rövidtávú memóriáért, az érzelmekért (boldogság, düh, harag, szeretet) szexuális izgalomért, az éhségért, emésztés és szekrécióért.

SZAGLÁSZAVAROK

A szaglás megváltozása bizonyos betegségeket jelezhet, de az is kétségtelen, hogy az életkor előrehaladásával a szaglóképesség mértéke gyengül.

A szaglászavarokat osztályozhatjuk

Anosmia-a szag jellegének hibás érzékelése, általában kellemetlen szagérzés

Phantosmia-szaganyag nélküli érzékelés

Agnosia-megtartott szagérzékelés mellett a szagfelismerés zavara

A tapasztalatok szerint a szaglás elvesztése gyakran együtt jár az íz elvesztésével. Az is megfigyelhető, hogy az anosmia kapcsán az V. IX. és a X. agyideg érzészavara is előfordul.

A szaglást érintő betegségek két nagy csoportba sorolhatók.

I. a szagmolekulák nem tudják elérni az érzékhámot- ez a perfériás típusú szagláscsökkenés

II. az érzékelés zavarai- receptorok régió, a szaglóideg, központok betegségei-centrális típusú

A szaglászavarok hátterében diagnosztizált három leggyakoribbkórkép százalékos előfirdulása orr és mellékrüreg ek betegségei 25%, vírusfertőzést követő anosmia 20%, fejtrauma 15%. A szaglászavarok időbeli lefolyásuk alapján akutak és krónikusak lehetnek.

Kóroktanuk alapján fejlődési rendellenesség , gyulladásos, degeneratív, traumás, toxikus, daganatos, hormonális, anyagcsere, autóimmun, pszichiátria eredtűek lehetnek.

A kiváltó októl függetlenlül a szaglászavar lehet mennyiségi és minőségi jellegű.

A perifális szagláspanaszokat olyan rendellenességek okozzák, melyek megakadályozzák a szaganyag eljutását a szagló receptorokhoz. Ezek elsősorban fül-orr-gégészeti eredetű betegségek melyek, megvastagodott nyálkahártyával és fokozott váladékképződéssel járnak pl. megfázás, nátha. Okozhatja még a közös orrjáratban lévő orrpolip, idegentest, daganat, anatómiai rendellenességek közül az orrsövényferdülés, orrmadnula megnagyobbodás, alsó kagyló duzzanat vagy fejlődési rendellenesség is.

Az idegi típusú szagláscsökkenés leggyakoribb okai- a fejlődés, trauma, vírusfertőzés, toxinok, vagyi anyagok, cigarettafüst, gyógyszerek, drogok. A szaglás agyi központjainak megbetegedései is okozhatnak funkciózavart így a neurodegeneratív elváltozások közül az Alzheimer és a Parkinson kór, érelzáródás, tumorok, gyulladások, sclerosis multiplex, trauma, műtét. Hormonális eredető endokrin megbetegedések – diabetes mellitus és a hypothyreosis, anyagcsere, autóimmun, pszihiatriai kórképek, megbetegedések – diabetes mellitus és a hypothyreosis, anyagcsere, autóimmun, pszihiátriai kórképek, vitamin és nyomelem hiány is állhat a szaglászavarok hátterében.

Bizonyos gyógyszerek mellékhatásai között is előfordulhat szagláscsökkenés, emiatt fontos a betegek gyógyszerszedési szokásainak kikérdezése. A dohányfüst, levegőszennyeződés, vegyi anyagok, de még bizonyos orrcseppek is károsíthatják a szaglóhámot. Az öregedés a szaglóneuronok elhalásával jár, így 60 év felett a szaglás fokozatosan gyengül.

ÍZ ÉRZÉS ZAVARAI

A nyál az íz érzés fontos eleme mely transzportközeget biztosít az ízomolekuláknak. Az Ebner féle mirigyekből származó specifikus fehérjék segítenek az íz érzésben. A gustin, cinktartalmú szénsav anhidráz, szerepet játszanak az ízlelő bimbók növekedésében, karbantartásában.

Az íz érzés zavarai hasonlóan a szagláshoz lehetnek perifériás és centrális típusúak.

Az íz érzés zavarai a szagláshoz hasonlóan

Agenusia – ízérzés teljes elvesztése

Hypogeusia – csökkent ízérzés

Dysgeusia – torz ízérzés

Phantogeusia – ízérzési halucináció

Perifériás típusú ízérzés csökkenést okozhatnak csökkent nyáltermeléssel járó elváltozások, pl. nyálmirigykő, nyálmirigygyuladás, Sjögren szindróma, de okozhatják bizonyos gyógyszerek, műtétek, sőt még rossz szájhigiénia is.

Centrális típusú rendellenességet okozhatnak gyógyszerek mellékhatások, trauma, anyagcsere rendellenességek, fertőzések, galvanizmus, malnutricio, öregedés és tumor is.

Szaglás és ízérzés zavarainak kivizsgálása

1. Részletes anamnézis felvétele

A betegek szaglás és ízérzés zavarainak mérése egy részletes anamnézis felvétellel keződik. Fontos kitérnia panasz kialakulásának idejére, körülményeire, a kórlefolyás gyorsaságára. Gyógyszerszedési szokások, káros szenvedély, dohányzás, alkoholfogyasztás is irányadó lehet.

Egyéb egészségügyi megbetegedések, panaszok, foglalkozási, környezetei tényezők is fontosak.

Trauma, műtét, szájsebészeti beavatkozás előfordulása a kórelőzményben.

Sugár és kemoterápia

Diéta

Orrlégzési panasz, orrdugulás, allergiás nátha, korábbi orr és melléküreg megbetegedés, beavatkozás.

2. Fül-orr-gégészeti kivizsgálás

Orrnyálkahártya lohasztást követő elülső és hátsó orrtükrözés, orrendoszkópia,

Mikroszkópos fülvizsgálat,

Garat, orrgarat és a szájüreg vizsgálata

Gége és a nyak vizsgálata

3. Szaglás vizsgálata

Korábban különböző koncentrációjú hígítási sorral – kávé, vanília, banán, citrom illatú szagokat használtuk és végeztünk szaglásküszöb vizsgálatokat.

Ma már több helyen szubjektív szaglástesztet használnak. A két leggyakoribb, legismertebb a tengerentúli UPSIT és a német Sniffin’ Sticks módszer. Az utóbbi olyan kombinált teszt, mely szaglásküszöb, szaganyag megkülönböztetés és szaglásfelismerés vizsgálaton alapul. Elengedhetetlen, hogy a vizsgálat előtt korábban már találkozzunk a kérdéses szaganyaggal. A piacon még számos vizsgálati lehetőség ismert, de valamennyire jellemző, hogy költséges, időigényes és jelentősen függ a beteg kooperációjától is. A világ számos országában lévő szaglás és ízérző központokban objektív szaglásvizsgálati mérőeszközt, olfactométert is alkalmaznak.

4. A klinikai képtől és a tünetektől függően további társzakmák – neurológia, endokrinológia, pszichiátria, immunológia, belgyógyászati kivizsgálás is fontos lehet.

5. Egyéb laboratóriumi vizsgálatok, amelyek indokoltak lehetnek a kórelőzmény alapján

Allergia teszt

Enokrinológiai, metabolikus vizsgálatok

Bakteriológia, gombatenyésztés

Koponya CT, MRI

Autóimmun kivizsgálás

Orrnyálkahártya biopszia, szövettan

HIV teszt

Vese, májvizsgálatok

6. Ízérzés vizsgálata

Fontos a fizikális vizsgálat, majd az alap ízek vizsgálata. A méréseket el lehet végezni az összes alap ízzel, ahol a kívánni mért anyag lehet mind vízben oldott állapotban, mind hétköznapi étel formájában. Az ízlelés mérése során különböző jelenségeket figyelhetünk meg. Megmérhetjük az egyén küszöbingerét, amely azt a legalacsonyabb koncentrációváltozásra való érzékenységet, ami azt embernél átlagosan 25 % körül van, vagyis koncentráció különbséget észlelni. Érdemes egyes mérések előtt vízzel öblíteni, valamint az eredményeket befolyásolhatja az is, hogy az alany használ-e orrcsipeszt vagy sem. Az ízlelendő anyag lehetőleg legyen szobahőmérsékletű. Elektrogustometriával az ízlelőbimbók elektromos egyenáram iránti érzékenységét mérhetjük. Ehhez szükség van egy elektródra (platina- vagy acélanód) melyet a nyelv egyes területeire helyezzük. Ezt a területet elektromos feszültség alá helyezve a vizsgált alany egy egyedi fémes ízt érezhet. Elektrofiziológiai mérések az ízérző rostok lefutási pályáin jelzik az ingerület létrejöttét, valamint annak központi idegrendszerbe történő továbbítását.

Összefoglalás

A szagló és ízérző képesség megváltozását számos betegség okozhatja: füll-orr-gégészeti, neurológiai, pszichiátriai, belgyógyászati, endokrinológiai, szisztémás és szájsebészeti kórképek. Kivizsgálás sokoldalú, társszakmák bevonásával, képalkotó- és labordiagnosztika igénybevételével történhet. Az endonasalis elváltozások, amelyek fül-orr-gégészeti szempontból leggyakoribb okai a szagláscsökkenésnek, a leghatékonyabban gyógyíthatók. Ezek az eltérések – pl. a strukturális zavarból származó orrsövényferdülés, orrmandula megnagyobbodás, az idült melléküreg gyulladások, melléküreg polypositas – műtétileg a ventilláció javításával, míg az akut gyulladások és allergiás nátha gyógyszeres terápiával, illetvve ezek kombinációjával kezelhetők. A szaglóhám regenerációjában a farmakoterápia gerincét az intranasalis kortikoszteroidok alkalmazása jelenti, ami kiegészíthető nagy adag B1-, B6-, B12- és A-vitaminnal. Minél hosszabb idő telik el szagláscsökkenés kialakulása után, annál kisebb a valószínűsége a szaglóhám teljes regenerációjának. Éppen ezért fontos a különböző betegségek korszerű, mielőbbi terápiájának megkezdése.

Az ízérzés panasza esetében is fontos a szaglásvizsgálat elvégzése. Tudnunk kell, hogy 40 éves kortól kezdve folyamatosan csökken az íz érzékenységet meghatározó ízlelőbimbók száma, kb. 250 darabról akár 40 darabra. 50 éves kor felett a nyál termelése is csökken, ami miatt kevésbé érezzük az ízeket. Ennek következtében gyakrabban és erősebben sózzuk ételeinket, melynek vérnyomás emelő hatása ismert. Fokozzunk nyáltermelésünket, igyunk több folyadékot, jótékony hatású a párásítás, cukorka szopogatása. Javítsuk az ízlelést enyhe savanytással, csökkentsük a sózást természetes ízfokozókkal, petrezsejem, zeller, kapor, tárkony majoránna, stb. Fogyasszunk vitaminokat, nyomelemeket tartalmazó készítményeket. Figyeljünk a fogászati higiénére, mert nemcsak az ízérzés, hanem a rágás, az emésztés és az emésztőnedvek termelődésének is előfeltétele!

A legtöbb orvos kevéssé ismeri, hogy milyen új technikák léteznek a szaglás és ízérzés csökkenés esetében a betegek kivizsgálására, kezelésére. Röviden elintézik, örüljenek, hogy nem a látásuk, ill. a hallásuk érintett. Amire a betegeknek szükségük van az a tudat, hogy az érintettek egyharmada valamilyen formában kezelhető. A maradék esetében nem várható kifejezett javulás, de az orvosi felmérés itt is értékes lehet. Nem csak azért, mert ki lehet zárni ritka, életet veszélyeztető betegségeket, pl. intracranialis tumorokat, de ezen túlmenően a betegek megkönnyebbülnek, ha magyarázatot kapnak a problémájukra, és megtudják, hogy nincsenek ezzel egyedül, másik is szenvednek ilyen panaszokkal. Tudnunk kell, hogy a szaglás és az ízérzés a többi érzékszervhez hasonlóan a korral együtt fokozatosan romlik, a nők szaglása jobb, a környezeti tényezők – a levegőszennyeződés, dohányzás – mindkettő érzékelésünket ronthatja. A kivizsgálást a családorvos, háziorvos kezdeményezheti a területileg illetékes szakellátást biztosító intézményekben.