A Fogorvostudományi Kar azon dékánjai, akikkel mint dékánhelyettes dolgozott együtt, és akik emiatt jól ismerték Őt és munkáját, és most méltathatnák azt, sajnos már nincsenek közöttünk. Ismerve azonban Bánóczy professzorasszonyt, aki az egyik ilyen dékán volt, el sem tudom képzelni, hogy a feladatra nem tökéletesen alkalmas dékánhelyettest választott volna maga mellé. Kétség kívül jól kellett ellátnia ezt a feladatot, mert a következő dékán mellett is mint dékánhelyettes tovább dolgozott.
Nekem gyakorlatvezetőm volt, akkor még adjunktusként. Sok év elteltével is jól emlékszem rá. Be kell vallanom, féltünk tőle, mert szigorú volt. Azonban ő az az Oktató volt, nagybetűvel, akinek elfogadtuk szigorúságát, mert azt kiegyensúlyozta azzal, hogy valóban tanított minket. Akárhányszor kérdeztünk, mindig segített, mindig elmagyarázta, akár többször is, amit nem értettünk. Tiszteltük tudásáért, boldogok lettünk volna, ha annak csak egy pici részét birtokoltuk volna. Érettebb fejjel már azt is látom, hogy az a személyiség volt, akinek belső tartása volt, akinek egyszerűen kijárt a tiszteletet.
Nem lehet könnyű egy ilyen nagy és nehéz tárgyat, mint az Élettan oktatni a másodéven, ahol a hallgatók még csak kezdenek beleszokni az egyetemi életbe, elvárásokba. Elhivatottságát a tárgya és az oktatás iránt mi sem bizonyítja jobban, hogy néhány évvel később Ő lett az Élettan tárgy kari előadója és húsz tanéven át látta el ezt a feladatot.
A Karhoz sok szállal, szorosan kötődött, amit pályafutása ékesen bizonyít. Nem csak a fogorvostan-hallgatók oktatásában saját tantárgya területén tett sokat, hanem a Karért is mint dékánhelyettes, mint a Kari Tanács tagja illetve mint számos bizottság tagja.
Két ciklusban volt a Kari Tanulmányi Bizottság elnöke. Abban, hogy erre a nehéz és cseppet sem hálás feladatra felkérték, minden bizonnyal nagy szerepe volt annak, hogy bár szigorú, de ugyan akkor igazságos is volt. Az itt született a döntések végeredményben a hallgatók sorsát, jövőjét határozták meg, ennek terhét is, mint bizottsági elnöknek viselnie kellett.
A Fogorvostudományi Karon kifejtett sokéves fáradozásai miatt csak hálával tudunk rá gondolni, és ígérhetem, hogy jó emlékét szívünkben meg fogjuk őrizni.
Bartha Károly