Az ünnepséget Dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes nyitotta meg, aki emlékeztetett arra, hogy a fogorvostársadalmat nagyon családiasnak szokták nevezni, mert mindenki ismer mindenkit. Ez a mai különösen ünnepélyes alkalomra többszörösen is igaz, hiszen van, aki a saját édesapját vagy édesanyját köszöntheti, de a mai ünnepeltek között van olyan is, akiről elnevezett műszert naponta a kezembe fogok – mutatott rá. Az oktatási rektorhelyettes felidézte, hogy egyik korábbi évfolyamnak sem voltak olyan lehetőségei a tudás megszerzésére, külföldi tanulmányokra és más kurrikulumok megismerésére, mint a mostani hallgatóknak. Az 1969-es év sok szempontból mérföldkő volt, hiszen a korábbi nevén Budapesti Orvostudományi Egyetem négyéves képzését leváltotta az ötéves kurrikulum, az alapítása 200. évfordulóját ünneplő egyetem pedig felvette Semmelweis Ignác nevét. A jelenleg zajló 250. évben az egyetem ismét komoly változtatásokat vezet be a kurrikulumban – amelyben a fogorvostan élen jár – és amelynek legfontosabb célkitűzése a gyakorlatorientált képzés fejlesztése. Dr. Hermann Péter hangsúlyozta: hálával tartozunk a jubilánsoknak, hiszen az ő példamutatásuk vezetett oda, hogy a Semmelweis Egyetem a világ 28 000 egyeteme közül jelenleg a 457. helyen áll, és tavaly óta 34 helyet javított a pozícióján. A Semmelweis Egyetem a legjobb 30 egyetem között van, amelyek egy év alatt a legnagyobb fejlődést érték el a THE World University rangsorban. „A jelen eredményei mind annak a múltnak és hagyománynak köszönhetők, amit önök teremtettek és mutattak meg a felnövekvő generációk számára” – fogalmazott.
Dr. Gerber Gábor, a FOK dékánja beszédében ismertette, hogy az ötven éve végzettek fogorvosdiplomája volt az utolsó, amelyet még a Budapesti Orvostudományi Egyetem (BOTE) adott ki, és ez az évfolyam 4 és fél év alatt érte el azt, amihez néhány évfolyam kivételével szinte mindenkinek legalább 5 év kellett, mert akkoriban az országnak nagy szüksége volt fiatal fogorvosokra. Hozzátette: míg a 60 évvel ezelőtti évfolyamon 40-en, addig az 50 évvel ezelőtti évfolyamon 173-an végeztek. Összehasonlításképpen: idén júliusban 140 fogorvost avattak a Semmelweis Egyetemen, közülük 91-en végeztek a magyar nyelvű képzésben. A FOK nemzetközi kapcsolatai folyamatosan bővülnek, a graduális képzésben mintegy 400 külföldi hallgatót oktatnak, és nagy az érdeklődés a szakorvosképzés iránt is. Dr. Gerber Gábor rámutatott, hogy az 50, 60 éve végzettek jó példát mutatva a későbbi generációknak, folyamatos képzéssel, tanulással sajátították el a hivatásuk gyakorlásához szükséges újabb és újabb terápiákat, technikákat, lépést tartva az egyre nagyobb tempóban haladó tudománnyal. Ez nem volt könnyű, hiszen akkoriban a nyugati kollégákkal kapcsolatot tartani és modern anyagokat beszerezni meglehetősen nehéz volt. „Ma ez már nem okoz gondot, sőt, arra kell megtanítani hallgatóinkat, hogyan válasszák ki a széles kínálatból a jó és legjobb anyagokat” – érzékeltette a különbséget.
A dékán áttekintette a kar épületeinek fejlődéstörténetét is, melynek eredményeként 2013. tavaszától a Szentkirályi utca 40. szám alatt lévő korábbi Központi Stomatológiai Intézet is a FOK-hoz került Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézetként, ami jelentősen bővíti a hallgatók betegellátási lehetőségeit. Szólt a kurrikulumreformról is, és kiemelte, hogy az általános orvosi képzés megújításánál a fogorvosképzés gyakorlatorientáltságát vették követendő példának. A FOK is fontos bővítéseket végzett a klinikai tárgyaknál, például bevezették a gerosztomatológiát, tovább bővítették az orális medicinát, a radiológiát és a klinikai gyakorlatot is. A dékán beszédében arra is kitért, hogy az 1969-es évfolyam nyilvánvaló kiválóságát bizonyítja az is, hogy ekkor végzett Dr. Fejérdy Pál professzor, aki ez idáig egyedüliként három cikluson át vezette dékánként a Fogorvostudományi Kart, és az első fogorvos rektorhelyettes volt.
Az ötven éve végzett évfolyam nevében Dr. Fejérdy Pál felidézte, hogy az elmúlt 50-60 év szinte minden területen drámai változást hozott, a rendszerváltás megrengette és megváltoztatta a munkakörülményeket. Eltűnt például a gipszlenyomat, a Sziloden, a falikaros ostoros, majd doriókaros fúrógép, és ma mindenből a szinte követhetetlen generáció fut, már a legkorszerűbb technológiák kopogtatnak a rendelőkbe. Mint fogalmazott, hogy eligazodjunk az újdonságokban, az egyetem szelíden, de határozottan segít. A kötődés a karhoz ismét valóságos lett, a szinten tartó tanfolyamok pedig – ahogy annak idején – ismét a jóleső találkozások színterei.
A gyémánt oklevéllel jutalmazott évfolyam tagjai nevében Dr. Gerber Alajos mondott köszöntő beszédet. Mint mondta: az ötvenes években fogorvostanhallgatónak lenni önnevelésre, küzdésre tanította őket. Igazi barátokká, társakká váltak, egymást segítve készültek a vizsgákra. Felidézte, hogy az anatómiát egyikük lakásán, a szőnyegen ülve kérdezték ki egymástól, a nagyteremben pedig együtt boncoltak, sőt katonai kiképzésen is részt vettek. Történelmi időt éltek át 1956 októberében, és emlékeztetett arra is, hogy a tanévben is volt lehetőség kórházi gyakorlatra. „Idősebb kollégák figyelmeztettek, hogy a fog végén van egy ember! Az orvos személye is gyógyít, az érzelmi intelligenciát is növelni kell, nem csak az értelmit, hiszen az empátia ma is nélkülözhetetlen. A növekvő technikai képességek ellenére jobb ma is, ha a beteget nem géptől gépig, inkább lélektől lélekig küldjük” – fogalmazott. Dr. Gerber Alajos hozzátette: nagy megtiszteltetésnek tartja a gyémánt díszoklevelet, de az különösen nagy boldogság számára, hogy azt a fiától, Dr. Gerber Gábortól, a FOK dékánjától vehette át. Jövőre talán már egy unokám is tőle kap fogorvosi diplomát – tette hozzá.
A FOK Tanácsának ünnepi ülésén 79 arany és 11 gyémánt díszoklevelet adott át Dr. Hermann Péter, Dr. Gerber Gábor és Dr. Nyirády Péter, a Szak- és Továbbképzési Központ igazgatója. A jubilánsok tiszteletére Dr. Török Fanni rezidens népdalcsokrot, míg Rónai Orsolya könnyűzenei slágereket adott elő. Németh Zoltán zongoraművész pedig Beethoven É-dúr szonátájának I. tételét, valamint Kalocsai András brácsaművésszel közösen Glazunov Elégiáját játszotta el.
Tőgyi Krisztina
Fotó: Tuba Zoltán – Képszerkesztőség