Dr. Fábián Tibor
professor emeritus
(1934-2019)
85 éves korában hosszas betegség után elhunyt Prof. Dr. Fábián Tibor a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinikájának professzor emeritusa, a Klinika volt tanszékvezető egyetemi tanára.
Fábián professzor a magyar fogorvos társadalom és ezen belül a fogpótlástan meghatározó személyisége volt évtizedeken keresztül, nevéhez fűződik egy új fogpótlástani iskola megteremtése a budapesti fogorvosi karon.1934. május 22-én született Salfán, egy kis nyugat magyarországi faluban. Középiskolai tanulmányait 1944-ben a szombathelyi Premontrei Gimnáziumban kezdte el a legviharosabb időszakban, és végül csak 1954-ben érettségizett az akkor már államosított szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban. Katona szolgálata után 1957-ben nyert felvételit a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karára, ahol 1962-ben végzett „summa cum laude minősítéssel. Ekkor kapott meghívást a Fogpótlástani Klinikára, ahol élete végig dolgozott. Fiatal pályája gyorsan ívelt felfelé, már egész fiatalon, 1970-ben adjunktus lett, 1974-ben védte meg kandidátusi disszertációját és szerezte meg az „orvostudományok kandidátusa címet. 1975-ben alig negyven éves korában, a fogorvosi diplomát szerzettek között elsőként az országban, professzori kinevezést kapott és átvette Schranz Dénes professzor nyugdíjba vonulása után a Fogpótlástani klinikai tanszéket, amelynek hosszú évtizedeken keresztül vezetője volt, egészen 1999-ig.
2004-ben 70 éves korában vonult nyugállományba, de soha nem szakadt el Klinikájától, és mint professzor emeritus haláláig majdnem minden nap bejárt az Intézetbe, ahol annyi évtizedet töltött el és egy egész új generációt nevelt fel.
Fő kutatási területe a „protetikai prevenció klinikai megvalósításának lehetőségei” volt. Ebben a témában több mint 100 nemzetközileg is jegyzett közleménye jelent meg, magyar és idegen nyelven. A részleges fogpótlások tervezésének biomechanikai szempontjait figyelembe véve alkotta meg, tanítványával és későbbi utódjával Fejérdy Pállal a részleges foghiányok protetikai osztályozását, amely Fábián és Fejérdy klasszifikáció néven azóta is alapvető tananyag és meghatározó a részleges foghiányok ellátásának tervezésekor.
Mindig messzemenőkig támogatta fiatal munkatársainak oktatói és tudományos előmenetelét, vezetése alatt hárman nyertek fiatal korukban professzori kinevezést. Nagyon aktív volt klinikai tudományos munkássága és publikációs tevékenysége. Több tankönyv szerzője, szerkesztője, ill. társzerzője volt.
Aktívan részt vett a hazai és nemzetközi tudományos életben. Több mint 100 tudományos előadást tartott. 1978-ban az MFE Fogpótlástani Szakosztályának alapító elnöke lett. Az European Prosthodontic Association (EAP) vezetőségi tagja volt hosszú évekig, 1984-85-ben az elnöki tisztet is betöltötte. 1981-ben a Fogorvosi Szemle főszerkesztője lett.
Aktív élete során több állami és egyetemi kitüntetésben részesült: 1974-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1999-ben a „Magyar Felsőoktatási Emlékérem”, 2004-ben az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter „Díszoklevele” birtokosa lett. 1999-ben, mint leköszönő tanszékvezető megkapta a Semmelweis egyetem aranygyűrűjét.
Élete során a humanitás, a munkatársai iránti bizalom és a klinika érdekeinek szolgálata vezérelte. Nyugdíjba vonulása után, mint professzor emeritus továbbra is szoros kapcsolatot tartott munkatársaival, minden klinikai, kari, de sok országos rendezvényen is rendszeresen részt vett. Nagy türelemmel és bölcsességgel viselte élete utolsó éveiben megélt családi tragédiák sorozatát. Szeme fényének, fiának Dr. Fábián Gábornak a Gyermekfogászati és Fogszabályozási klinika vezetőjének korai tragikus elvesztését és szeretett feleségének, Máriának halálát.
Fábián professzorral megint eltávozott a magyar, háború utáni fogorvos generáció egyik meghatározó nagy öregje, aki egyike volt az 1955-ben megalakult önálló fogorvosi kar 1957-ben felvett hallgatóinak. Ő volt az első fogorvosi diplomás, aki professzori címet kapott, mindmáig a legfiatalabbként. Vezetése alatt olyan új generáció nőtt fel, amely ma a protetikai kutatás élvonalába tartozik, és amely meghatározó a magyar tudományos és szakmapolitikai közéletben.
Fábián professzor maradandó nyomot hagyott kollégái szívében, volt tanítványaiban, emlékét örökre megőrizzük, soha nem felejtjük el. Nyugodjon békében!
Prof. Dr. Fejérdy Pál Prof. Dr. Hermann Péter