A vizsgálat először beszélgetéssel kezdődik. Elmondod a panaszaidat, mikor, hogyan kezdődtek, mit vettél észre magadon. Nem kell szégyenlősnek lenned, nevezd nevén a dolgokat: nyugodtan használhatod a hímvessző, a makk, a herezacskó szavakat. Senki nem fog kinevetni.
Ha az orvos rákérdez, hogy fiúval, vagy lánnyal voltál-e, nem azért teszi, mert a magánéletedben akar vájkálni, hanem ez alapján tudja eldönteni, milyen vizsgálatot tart fontosnak Nálad.
Amikor az orvos meg akar vizsgálni, le kell tolni a nadrágot és az alsónadrágot. Ez lehetőség szerint legyen tiszta, és ne legyen lyukas, vagy vonalkódos- az inkább ciki, mint az egész betegség. A doktor megvizsgálja a lágyéki nyirokcsomókat – megnyomorgatja a hajlatodat –, és megvizsgálja a hímvesszőt. Ezt Te tartod, és forgatod úgy, ahogyan mondja. Itt nem számít, hogy kicsi-e vagy nagy. Tök lényegtelen – nem kell rágörcsölni. Ha hozzányúl, akkor ezt csak kesztyűben teszi – nyugi. Ezek után a húgycsőnyílást megnyitod, méghozzá úgy, hogy a két hüvelykujjaddal széthúzod azt a nyílást, amin pisilsz, miközben a többi ujjaddal alátámasztod a hímveszőt, hogy egyenes legyen. A vizsgálat során egy tompa (!) végű műanyag pálcát használnak, amit kb. 1-2 cm-re kell a húgycsőnyílásba felvezetni, és onnan kell a mintát venni. Ne menj pisilni közvetlen mintavétel előtt!
Elképzelhető, hogy az orvos a torkodba is benéz, vagy a végbélnyílásodból mintát vesz vattapálcával. Érdemes odafigyelni a tisztaságra, aznap reggel pedig különösen!
A mintavételhez egyes helyeken még használnak fém végű pálcát. Ezt úgy fertőtlenítjük, hogy vizsgálat előtt fehér izzásig felhevítjük gázláng felett. Ne izgulj! Mire odaér hozzád, már nem meleg a pálca.
Rossz reflex: visszatartjátok a levegőt mintavételkor. Persze ettől elájul az ember.